Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

THIRTY-SEVEN

Másnap mikor felkeltem, csak Jungkookot láttam ahogy a földön gubbaszt és a laptopján ügyködik.
-Mit csinálsz? - kérdeztem tőle kíváncsian egy ásítast követően.
-Én? - nézett rám.
-Nem, a másik Jungkook a sarokba. - nevettem.
-Én Taehyunggal beszélgetek. - nyelt nagyot.
-Biztos? - vontam fel egyik szemöldököm.
-Igen. - bólintott többször.
-Hagy nézzem. - vezettem szemeim a képernyőre amikor is Do-yun nevét pillantottam meg.
-Jungkook. Kérlek. Ezt most komolyan gondoltad? - kérdeztem csalódottan.
-Ha elmondtam volna ugyanez lett volna. Ettől féltem. - sóhajtott.
-De, Jungkook, egyátalán miért beszélgetsz vele?
-Tudtam, hogy ez lesz. - sóhajtott nagyot.
-Válaszolj már. - cancogtam.
-Mert én még nem rendeztem le. Te igen, én nem. - nézett csúnyán majd újra a képernyőt vizslatta.
-Hogy-hogy? Jungkook! - szóltam hangosan mire rámkapta fejét -, Do-yun rohadtul nem érdemli meg, hogy beszéljenek vele. Megerőszakolt, mindkettőnket ütött, de ne erőszakkal akarjuk ezt visszadni. Hidd el, megfogja kapni ami neki jár. De nem kell vele foglalkozni. Remélem megértetted.
Mondandóm után kimentem a konyhába ahol csak apa ült és követte az újság sorait.
-A többiek? - néztem rá furcsán.
-Már nem is tudom. - nevetett.
-Mindenesetre letudnátok igazolni ezt a két-három napot a suliba? - kérdeztem fáradtan.
-Már beszéltünk az igazgatóval és azt mondta, hogy amennyi nap kell feldolgozni addig maradhatsz itthon. Mindenesetre, ma már ne menjetek be, már tíz óra múlt. - mondta el egy szuszra.
-Holnap már szerintem megyek. Fáj mindenem és felejteni ugyse fogok, szóval édes-mindegy. - mosolyogtam keserűen.
-Fogalmam sincs, hogy jutottunk el odáig, hogy már a lányom erőszak alá kerül. Sajnálom, biztosra veszem, valamit mi rontottunk el. - jött oda hozzám.
-Ugyan apa, én ismerkedtem meg és jöttem össze Do-yunnal. Ez tényleg nem a ti hibátok. - ráztam a fejem.
-Azért mi is odafigyelhettünk volna, hogy kivel ismerkedsz. - húzta el száját.
-Attól még nem vagytok ezért felelősek. - öleltem meg.
-Mindenesetre, ha holnap menni akarsz, akkor ma ideje lenne tanulni. - sóhajtott.
-Már megyek is. - nevettem majd a lépcső felé indultam.
-Ohh, még valami. - szólt utánam mire ránéztem. -, Jungkooknak is kéne tanulni.!
Intettem egyet mire bólogatott én pedig máris a szobába vonultam.
-Apa üzeni, hogy te is tanulj. Holnap megyünk már suliba. - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Jó. - mondta rám se nézve.
Megrántottam a vállam majd a tankönyveimet helyeztem magam elé.
-Megbékéltél? - éreztem, hogy annyira néz már, hogy lyukat váj belém szemeivel.
-Nem. Hiszen nem értem miért jó ezzel a gyökérrel beszélgetni és tovább vitatkozni. - nyitottam ki könyveim.
-Mert én nem hagyom annyiba ezt az egészet. Nem biztos, hogy az élet elbánik vele. És valakinek a keze közé kell venni az ügyet. - vonta fel szemöldökét.
-Elvileg elmegyünk majd a rendőrségre. A rendőrök elegek erre. - néztem rá sok idő után.
-Én még szívesen elmondanám a véleményem neki. - csukta le leptoját majd ő is a könyvekre vetette magát.
Nagyot sóhajtottam majd inkább hagytam a beszélgetést. Tudtam, hogy makacs személyiség. Viszont van egy kis furcsa dolog.
Ennyit nem hiszem, hogy beszélgetnek csak erről.
Valami miatt úgy érzem ennek a témának valami más oldala is van.
Sokkal jobban érdekelt az, hogy mi az a dolog amiről ennyi ideig tudnak beszélni. A kíváncsiság pedig nagy úr, így mindenképpen kiderítem mi zajlik a hátam mögött.. Mert valami biztos..

By:10flower01