Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

THIRTY-EIGHT

Reggel a hangos ébresztőmre keltem, de nem egyedül.
-Ahh, miért kell hajnali ötre tenni azt a hülye ébresztőt? - tette fejére a párnát Jungkook.
-Mert mire felkelek az ágyból, hét óra lesz. - takaróztam be vállig.
-Aish. - dobta felém, az előbb fején lévő párnát.
-Hé, inkább maradj csöndbe és öltözz vagy isten tudja. - hajítottam vissza neki a tkék színű puhaságot.
Hála, ezután békén hagyott és csöndesen élvezhettem a reggelem, körübelül, tíz másodpercig.
-Mit keres az én szekrényemben a te pólód? - kiáltott fel újra a fiú.
-Kook, azt te tetted oda most. - néztem rá fáradtan.
-Ohh.. - fordult vissza a szekrényhez.
Elmosolyodtam majd én is felálltam és neki kezdtem a készülődésnek.
—-
Miután beértünk a suliba, Han odasietett hozzánk.
-Miért nem voltatok? - fordította el a fejét.
Nagyot nyeltem, lehunytam a szemem és elhadartam.
-Egy ismerősöm, vagyis az első fiúmmal találkoztam aki.. aki megerőszakolt. Aztán másnap újra összetűzésbe keveredtünk, már Jungkook is szóval nem tudtunk jönni.
-Jézusom, jól vagy? - fogta meg a vállam Han.
-Igen, csak Jungkook még mindig beszélget vele valamilyen okból. - néztem szúrosan a mellettem ácsorgó fiúra.
-Igen, mert még van elintézni valónk.. valóm. - javította ki magát.
-Annyira éreztem, hogy nem csak rólam van szó. - nevettem kínomban.
-De, arról van szó. Éppen próbálom helyre pofozni azt a hatalmas pofáját. - nézett rám.
-Ne nézz már hülyének, a vak is látná, hogy valami miatt beszélgettek. - tettem csípőre kezem.
-Dehogy is, tökre rólad van szó és a te megerőszakolásodról. - akadt ki.
-Srácok, álljatok le. - mondta Han, de én kicsit arrébb löktem.
-Ugyanez volt amikor szakítottunk, akkor is kiderült, hogy valami egyességet kötöttek. - jöttek belőlem a szavak.
-Azóta mennyi idő eltelt már? - csapott rá lábára.
-Attól még ugyanaz az ember. És amúgy elárultad magad, úgyhogy bevalhatnád. - szóltam mérgesen.
-Ahelyett, hogy örülnél annak, hogy segítettem neked és támogattalak miközben ez a hülye a sikátorban végzett veled itt osztogatsz ki engem, milyen jogon Min Hee, milyen jogon? - emelte fel hangját.
-Olyan jogon, hogy egyszer már átbasztál és majdnem meg is öltél. Rohadtul elegem van, hogy nem vagy képes bevallani, azt, hogy valami tök másról beszélgettek már egy ideje. Miért nem, félsz? - ráncoltam össze szemöldököm.
-Dehogy félek, és amúgy is, nincs is közöd hozzá. - tartotta ki kezeit, miközben már mindenki minket figyelt.
-Engem erőszakolt meg! - gyülekeztek könnyeim.
-És? - kerekedtek ki szemei.
-Mi az, hogy és? Nincs és, csak pont. Elegem volt, de totálra. Hülyét csinálsz magadból, te tökkel ütött. Do-yun egy hatalmas kamugép és azt akarja, hogy mi veszekedjünk. És lásd, a te idióta eszed miatt elérte. Sok gratuláció. - tapsoltam.
-Mivel gondoltam, hogy te normálisabb vagy jobb leszel. Te is csak a bajt keresed. Ti, lányok a földet éritek, de főleg te. - mutatott rám.
Tudom, elvesztettem az agyam, de teljesen felháborodtam. A kezem nagyot szólt arcán majd a tömegen átvergődve indultam el a mosdó felé.
-Min Hee!
-Ne most, Han. Magányt szeretnék. - folytak könnyeim, az egereket itatva majd a mosdó ajtaját kicspva hajtottam be.
A földre estem és szinte bömböltem. Hogyan jutottam ide? Két fiúm is átvert, megerőszakoltak és csak veszekedek mindennap. Talán tényleg én vagyok a hibaforrás? Nem tudom, de az biztos, hogy Jungkook is elegett tett azért, hogy itt legyünk, ahol most.

Én a mosdóban sírok, ő meg valószínűleg mérgesen álldogáll valahol, a barátaival.. Nekem is kellennek a régiek.. a régi életem is. Amikor még minden szép volt..

By:10flower01