Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-SIX

Most az egyszer nem örültem a csengőnek. Hisz ki várná, hogy az exével töltsön el három órát?
-Szia Min Hee! - hallottam meg mély hangját Hannak.
-Szia! - pakoltam be könyveimet a táskámba, de egy mosoly erejéig a fiúra néztem.
-Lesz ma valami dolgod, vagy haza tudunk ma menni együtt? - kérdezte vidáman.
Egy nagyot sóhajtottam majd miután a vállamra dobtam a táskámat szomorúan a fiúra néztem.
-Bent kell maradnom. - haraptam bele ajkaimba.
-Mindegy, akkor majd máskor. - erőltetett magára egy féloldalas mosolyt.
-Ha minden jól megy, én holnap ráérek iskola után, akár még be is ülhetünk valahova kajálni. - bíztattam a fiút aki azonnal bólintott egyet a programra.
-Akkor én megyek. - intett egyet majd el is tűnt a szemeim elől.
Vettem egy nagy levegőt tüdőmnek majd elindultam az iroda felé.
-Jó napot! - hajoltam meg kissé a magyar tanár előtt.
-Hol van Jungook? - nézett rám szigorúan mire kissé megijedtem.
-Nem tudom, a reggeli incidens után nem találkoztam vele. - ráztam a fejemet.
-Elnézést tanárnő, itt vagyok! - rohant hozzánk Kook mire a tanár szúros szemekkel figyelt minket.
-A magyar teremben lesztek, nyomtattam ki feladatokat, azokat kell csinálni és a következő óran leadjátok én pedig leosztályozom! - hadarta el majd a kezünkbe nyomta a feladatokkal díszített lapokat.
Gyorsan megköszöntük majd másodpercek alatt a terembe értünk. Elővettem egy tollat majd neki álltam a feladatoknak mikor is Jungkook nevetésben tört ki.
-Most mi van? - néztem rá szúros szemekkel.
-Te komolyan most megfogod csinálni a feladatokat? - nevetett.
-Igen, hisz ez a feladat. - mutattam a lapra.
-Ez hülyeség! - röhögött majd kivette a tollamat a kezemből és elkezdett futkározni a teremben.
-Hé! - futottam felé.
Szinte már észre se vettem, de nevetve kergettük egymást a végén. Nem is értettem, se magamat, se őt. Az egyik pillanatba még marjuk egymást, máskor meg együtt vihorászunk. Ez normális?

A végén már annyira gondolkodtam, hogy nem vettem észre az előttem álló fiút így telibe rohantam és mindketten a földön végeztük. Abban a pillanatban annyira kínos volt még létezni is, hogy nem bántam volna, ha valaki elakart volna ásni. Megmukkani sem tudtam és csak feküdtem a fiú mellkasán aki úgyszint megszeppent arccal nézett. Kikerekedett szemekkel figyeltem Kook szemeit és megmozdulni sem tudtam. A kínos helyzet ezen nem segített, miszerint teljes csönd honolt.
Kis idő után kaptam a fejemhez és gyorsan leszálltam a fiúról majd az asztal felé akartam menni, de visszarántott.
-Ne haragudj, nem bírom tovább! - nézte csillogó szemeivel az én tekintetem és ajakam felváltva.
Pillanatok alatt a száját enyémre tapasztotta és méz-édes ajkait véltem felfedezni. Mikor elvette ajkait kissé szomorkásan mosolygott amitől összerezzent szívem.
-Miért csinálod ezt? - kérdeztem kíváncsian.
-Elmondtam már. Nem akarok fájdalmat neked, se magamnak. Tudom, hogy nem tudnék hűséges lenni. De hiányzol. Ez van. Nem tudok mit csinálni. - rázta a fejét mondata végén.
Nagyot sóhajtottam és egy pillanatra lehunytam szemeim. Nekem is hiányzik. Akarom az ölelését, de olyan csúnyán bánnik velem és ráadásul csúnyábbnál csúnyább titkokat merít fel a múltból.

Komor arckifejezésemmel figyeltem az ideges fiút aki várta, hogy reagáljak. De mit mondjak erre, kérdem? Erre mit lehet?

-Most mit kéne csinálnom? Jó lenne, ha eltudnánk kerülni egymást. De nem lehet. Próbáld visszafogni magad, vagy nem tudom. De én ezt nem tudom csinálni. - mondtam nyugodtan, és ismét az lapomhoz indultam, de megint visszarántott a kezemnél és vészesen közel voltunk egymáshoz. Nagyot nyeltem és óvatosan a szemeibe vezettem sajátomat.
-Kérlek, még utoljára hagyj tapasszam az ajkaimat a tiédre. - mondta könyörgően mire szám kissé elnyílt egymástól majd nehezen, de rábólintottam.
Nekem is hiányzott, hogy egy enyhe csókot leheljen az enyémre. De, ha hűtlen lenne, ne is próbálkozzon, eleget szenvedtem már. Olyan lány pedig nem leszek aki együtt is van vele, meg nem is. Ez nem nekem való.
Gondolataim közé vágott Jungkook puha ajka amit csodálatos volt újra érezni. Miket ki nem vált belőlem ez a fiú..
—-
-Ji Na, mit csináljak? - kérdeztem a vonal másik végén lévő személyt miután mindent elmeséltem.
-Elfelejtetted, hogy leribancozott? Szerintem kerüld el.. - mondta komolyan.
-Nem azt mondtam, hogy össze akarok vele jönni, csak azt, hogy tétlen vagyok. - vágtam bele a mondatába.
-Mondom, kerüld el. Az jót fog tenni neked is és neki is! - mondta.
-Miért nem élhetek normálisan? - morogtam el a mondatot miközben az ágyra vetettem magamat.
-Normális életed van, csak hülye emberek vesznek körül. Ennyire egyszerű. Szedd össze magad a padlóról Min Hee, mert esküszöm vissza megyek, és aztán nem tudsz leállítani, hogy tökön rúgjam azt a nyulat! - mondta kissé mérgesen Ji Na.
-Már csak az hiányzik! - forgattam meg szemeimet. -, Mindenesetre.. lehet elkerülöm, nem foglalkozom vele. Hátha, akkor nem szenvedek!
-Ez a beszéd! - mondta vidáman a lány.
-De nem jó!
-Ezt vond vissza! Fosd már le a fejét! - hadarta el Ji Na.
-De nem olyan egyszerű ez. Egykor a párom volt, és még mindig szeretem. De borzasztóan viselkedik! Esküszöm, hogy elmegyek a pingvinekhez élni! Jobb lesz ott nekem! - mondtam egy hatalmas levegővételt követően.
-Ott megfagynál, te gagyi! - kuncogott a lány.
Hirtelen becsapódott az ajtó és Jungkook illetve a barátnője hajtott be csókuk közepett.
-Majd még beszélünk! - motyogtam bele a telefonba, majd kikerülve a párt gyorsan kimentem az ajtón mielőtt bármi megfontolatlan dolgot tennék.

Komolyan tényleg, az lesz a legjobb, ha mostmár nem felpofozom folyton hanem tökön rúgom. Mit romantikázik itt nekem feleslegesen? Csak kerülne ki engem jó messziről.. Ja, várjunk.. Egy kicseszett házban élünk..

By:10flower01