Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-ONE

-Fáradt vagyok, nincs kedvem veszekedni gyökerekkel. - léptem feljebb a lépcsőn, hogy hallja.
-Ne húzd ki a gyúfát, Min Hee! Ugyanannyira vagy hibás mint én! - jött ki a szobából Jungkook.
-Ugyan miért vagyok én hibás, hmm? - váltottam én is komolyra.
-Mindenbe, kérlek szépen. Belerángattál a Do-yunnal való találkozásba és még én vagyok a szemét, hogy megtaláltam vele a közös hangot, hát elnézést, de így mi a faszom? És ez még csak egy a sokból! - szorította össze állkapcsát.
-Na már most, senki nem mondta az égvilágon, hogy megkell verned azt a szemetet vagy egyátalán csak hozzá kell szólni! Ne kend rám a hülyeségeid! Én mondtam, hogy nem kell belemenned! Ennyi erővel, mi a tökömért jöttél velem össze anno, ha hibáztatsz? - ordítottam a fiúnak.
-Mert nem gondoltam, hogy ilyen fafejű vagy! Hát gondolkozz már, ha nem csinálok semmit az a baj, ha megmozdulok az a baj! Döntsd már el mit akarsz! - jött közelebb kiabálva.
-Fafejű a segged! Rohadt életbe is miért nem hagytál megdögleni a sikátorba, ha hülyének gondolsz? - mentem én is közelebb.
-Nem csak a sikátorba tudlak megölni! - nevetett gúnyosan.
-Na ez már sok Jungkook! - állította le Taehyung.
-Akkor gyere, lökj le a lépcsőn, répa! - tartottam ki kezeimet.
A fiú nem sokáig tétovázott, adott kendületet és én pedig hamarosan a lépcső alján találtam magam.
-Jungkook! - szólt rá Ji Na majd felém szaladt a lány.
-Na mi van répa? - jött le a lépcsőn.
-Na látod, mekkora egy állat vagy! Hidd el én is a pokolra küldenélek! Akkora barom vagy mint a jó kis, új barátod, ugye? Tőle tanultad ezt az aggreszív viselkedést? - ordítottam az arcába.
-És, ha igen, akkor mi van? - dobta a szavakat könnyen.
-Akkor jó magasról kapd be, Jeon JeongGuk, rendben? Megfelel? Ha nem, itt van ez is! - pofoztam fel.
-Álljatok már le! - mondta mérgesen Tae.
-Nem! Ez a ribanc úgy érzi, hogy egy filmbe van ahol mindent megtehet! Ez már több a soknál! - kiabált Kook.
-Annyira szánalmas vagy! Eddig Rózsám most meg ribanc? Szerettél egyátalán te valaha? - ordítoztam továbbra is, kissé szemrehányóan.
-Legalább mostmár elmondhatom, Kedves Min Hee! Mindig is megcsaltalak! Amikor együtt voltunk, voltam más lánynál is, előtted is volt alattam lány és még a mai napig van alattam, csak mindig más! - kiabált amire mindenkinek kitágult a szeme.
Köpni-nyelni nem tudtam. Mindig is megcsalt? Ennyire tisztelt volna? Ilyen emberrel sikerült találkoznom? Biztos, hogy ez az a Jungkook akit én megismertem?
-Mo..Most sikerült bevallanod, hogy megcsaltál? Mekkora pofád van neked? Hát milyen ember az az ember aki ennyire tisztel a másikat? Ho..Hogy jut eszedbe ennyi idő után csak idevágni a fejemhez miszerint többször is megcsaltál? Hol van neked a tisztesség a becsület, te szemét? - akadtam ki, szerintem jogosan, és még az előzőnél is hangosabban jöttek a szavak.
-Gondolkozz már, hisz ki becsülne téged? Te vagy a lányok alja! - nevetett gúnyos vigyorával.
-Hogy a mocskos pofádról szakadna le az a vigyor! Várj, ezen segíthetek! - mondtam én is a mű vigyorommal majd egy bombánál is hangosabban csattanó pofont kevertem le neki, már-már bőgve.
Egy kis ideig csönd jött, de újra megszólalt.
-Te most is nyomorék vagy és az is leszel. Hidd el, minél hamarabb elintézem, hogy elmenjek innen, messze tőled! - mondta lassan.
-Lehet, hogy én nyomorék vagyok, de te nem csak az vagy és az leszel, hanem az is voltál. Mindig is sugárzott belőled a pofátlanság, de ha valaki megismer, lehet még rosszabul jár. És ne aggódj, nem kell azon dolgoznod, hogy elmenj! Majd elmegyek én most! - mondtam könnyeimet törölve.
-Akkor szedd a lábad, répa! - hangsúlyozta ki az utolsó szót.
-Nem kell kétszer kérni, seggfej! - löktem rajta egyet majd kiviharoztam az ajtón.
-Min Hee, várj már meg! - szaladt utánam Ji Na.
-Tisztára elegem van! Hát mit képzel ez magáról? Mivan, ha eltörik a bordám? És miket vágott a fejemhez, tudja egyátalán? - sírtam el magam.
-Mindketten idegesek voltatok. Majd Taehyung ő neki is elmagyarázza a helyzetet és ő is lenyugszik, hidd el! Mindenki tudja, hogy egy nagy gyökér, de biztosan bocsánatot fog kérni, legalább csak azért, mert lelökött a lépcsőn! - nyugtatott Ji Na.

Bár úgy lett volna, Ji Na, bár! Ehelyett csak tömegesen jöttek az elrejtett titkok, amik egyre nagyobb lyukat véstek a szívembe..
Köszönöm, Jeon JeongGuk, hogy ennyi fájdalmat sikerült okoznod, újra.

ANNYIRA SZERETLEK TITEKET! Hála nektek itt az újabb, friss és ropogós rész, mégpedig hamar! Varázslatos érzés kapni ennyi kedves és bíztató kommentet! Tudjátok ezek miatt élvezetes írni egy részt és ezért van napi szinten rész! Miattatok, úgyhogy hatalmas köszönet!💜💜
By:10flower01❤️