-Tudod, elhiszem, hogy utálsz, én is haragszom magamra, de attól még szeretlek. - magyarázta Jungkook.
-Én nem tudok benned bízni, ne haragudj. - szorítottam egyet táskám fülén.
-Tudom. - sütötte le apró szemeit.
És beállt a csend. Egészen az iskoláig csendben mentünk egymás mellett.
-Én.. én megyek a fiúkhoz. - tette a kezeit zsembre.
-Rendben. - bólintottam majd Ji Na fogta meg vállam.
-Beszélnünk kell. - mondta halkan.
-Igazad van. Van néhány dolog ami még nem tiszta. - tettem keresztbe kezeim.
-Szeretném, ha tudnád, hogy.. hogy mostantól nem szeretnék veled barátkozni. Vannak számomra fontosabb emberek. - mondta nehezen.
-Ez valami fogadás? - nevettem kínomban közben nem akartam elhinni a mondatát.
-Nem. Komolyan mondom. És még valami. - tördelte ujját.
-Köszönöm, de nekem ennyi volt! - tettem fel kezeim majd elakartam menni, de utánam kiálltott.
-Hazudtam neked. Mind végig. Az egész barátságunk hamis volt Min Hee! - ordította mire mindenki felénk kapta a fejét.
-Tessék? - fordultam meg lassan.
-Hazudtam neked már nagyon régóta. Soha nem tekintettem rád barátként. Mindig is elárultalak. - mondta hangosan.
-Ne haragudj, de szerintem nem vagy jól. Menj haza. - legyintettem.
-Életemre esküszöm! - nyelt nagyot.
Könnycseppeim utnak eredtek én pedg késztetést éreztem, hogy mindent kiadjak most magamból.
-Akkor, ha az életedre esküszöl, kedves Ji Na. Most foglak elküldeni egy kicsit melegbb éghajlatra. De előtte szeretnék neked mondani valamit. Ugyanis én mindig is megbíztam benned. És pont, akkor jutott eszedbe nekem elmondani, mennyire köcsög voltál mikor éppen a mély vízben vagyok? Amikor kiderült, hogy átvertek? Hogy megcsaltak? Hogy nem bízhatok a szerelmembe, a barátomba? Hogy rohadtul mindenki összebeszélt a hátam mögött? És most sikerült közölnöd velem, hogy te egy senkiházi, utolsó szemét vagy akinek a "barátsága" ennyit ér? Ne haragudj, de ezek után undorodom tőled és, ha megmersz előttem jelenni, a kezem rajtad fog végezni! - ordítottam miközben könnycseppeim hullottak.
-Rózsám, állj le! - kaptam el a derekam Jungkook.
-Nem, addig nem míg nem mondja a szemembe, hogy utál. - akartam volna kiszabadulni tartása közül, kevés sikerrel.
-Min Hee! - nézett mélyen szemeimbe.
Odakaptam a fejem és néztem.
-Utállak! - jelentette ki majd elsuhant.
Hirtelen összeestem és csak sírtam.
-Rózsa, Rózsám! - simogatott Jungkook.
Ezek után erőm sem volt vele foglalkozni. Csak arra tudtam gondolni, hogy a "legjobb barátom" ávert.
-Nem is csodálkozom, hogy mindenki elhagy. Hisztis és mogorva lány vagy. Senki sem szeret. - mondta gúnyos mosollyal Byul.
-Most takarodj innen! - mondta Jungkook.
-Maguk mit csinálnak? Becsöngettek! Te itt álsz, ti meg fekszetek a földön?! Az irodámba! - jelent meg egy tanár.
-Elnézést tanár úr, de most a lelkiállapota a lánynak borzasztó és kicsit összeesett. - emelt fel a fiú mondandója közepett.
-Az irodámba! - mutatott a szoba felé.
Hároman indultunk, a tanár úr nyomában. Byul egyfolytába csak a szemét forgatta. Jungkook pedig lassan megfogta a kezem, de én kirántottam belőle.
-Senkiben nem bízok mostmár. - mentem előrébb közben kisírt szemeimmel néztem rá.
-Ezek után elhiszem. - nézte cipőjét.
-Menjenek be! - hajtott minket a tanár.
---
Egy "jó"kis beszélgetést követően, semmit nem kaptunk, mert hála istennek egy olyan tanárt sikerült kifogni aki megértette problémám. Nekem azt mondta, hogy menjek haza pihenni, de kísérjen el valaki, hogy ne csináljak hülyeséget. Nyílván Jungkook kapott a lehetőségre és elkísért.
-Köszönöm, hogy elkísértél, de ez még nem jelent semmit. - makoktam.
-Lehet. De tudod, hogy én nagyon szeretlek. - mondta rekedtes hangon majd elment.És még nem is sejtettem mi vár rám aznap..
By: 10flower01

YOU ARE READING
Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT
FanfictionMin Hee, 16 éves lány akinek szülei nem igazán foglalkoznak vele ezért magának kellett egyedül felnőnie. Egy barátja van az iskolába, Ji Na akivel már-már testvérként tekintenek egymásra. Az iskolájában 7 fiú tűnik ki mindenki közül. A hét fiú elnev...