Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-SEVEN

Haliho🥰 Gondoltam ehhez a részhez illene egy kis zene, úgyhogy miközben olvassátok lehet hallgatni egy kis zenét!❤️❤️ Jó olvasást!💜
—-
-Te most szórakozol velem, Jeon? Neked most kajakra egy kurva fekszik az ágyadba? - kérdeztem tőle hangosan.
-Csönd már! - tette kezét a számra, gyorsan megfogta a csuklómat majd kimentünk a folyosóra és becsapta az ajtót -, Eskü megmagyarázom!
-Na, ezen mit lehet magyarázni? Egyértelműen láttam, hogy egy csaj fekszik ott! - mondtam felháborodottan -, Hogy hajtogattad nekem, hogy te mennyire szeretsz, na kapd be!

-Hagyd már abba! Mintha felfújtak volna! - mondta mérgesen.
-Még neked áll feljebb? - akadtam ki.
-Igen, mert szeretnék valamit mondani, de nem hagyod! - mondta kicsit hangosabban -, Igenis, kicseszettül szeretlek! És mielőtt kérdeznéd, hogy miért fekszik valaki az ágyamba, elmondanám, hogy valahogy el kell téged felejtenem! Összejöttél Jiminnel, akkor én miért nem lehetek másokkal? Amúgy is mit hablatyolsz itt a szerelemről, te se szeretsz, sikerült összejönnöd Jiminnel! Nekem meg már nincs esélyem, valahogy elkéne terelnem a gondolataimat rólad. - mondta a végét halkan.

Kedves könnyeim már javába sétáltak le arcomon. Csak figyeltük egymást csendbe, egyedül az én szipogásomat lehetett csak hallani.
-Nekünk ez nem megy. Ji Na mondta, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Lehet igaza van, de.. valahogy nekünk ez nem jön össze. Az egyikünk, vagy akár mindkettőnk valahogy mindig elszúrja. - szinte suttogtam szavaimat -, Nagyon szeretlek, elvileg ez kölcsönös. De.. feleslegesen tesszük egymást és magunkat is tönkre.
-Akkor..aztmondod, hogy hagyjuk egymást békén? - kérdezte szomorúan.
-Pontosan. Az élet folyamatosan adott nekünk esélyt arra, hogy.. újra összejöjjünk. Nem éltünk a lehetőségekkel, csak továbbra is veszekedtünk. Nem akarom azt, hogy mindkettőnk élete magányos és szomorú legyen. - mondtam miközben könnyeim egyre csak gyűltek.
-Igazad van. - hajtotta le fejét majd közelebb húzott magához -, Azért egy utolsó, búcsú csókot adhatok még?
-Jungkook, nem lehet. Én együtt vagyok Jim.. - fejeztem volna be mondatomat, de Jungkook ajkait az enyémre tapasztotta.

Gyengéden csókolt meg a fiú és az egyik legszomorúbb csókomat kaptam meg akkor.
-Szeretlek, Rózsa. - mondta egy szomorú mosollyal arcán.
-Én is! - sírtam el magamat majd kirontottam a házból.
Nem érdekelt, hogy a farmerkabátomat nem is hoztam el, nem érdekelt, hogy az út közepén mentem és bárki elüthetett volna. Semmi nem volt ott, akkor fontosabb, minthogy most beszéltem meg Jungkookal, hogy ne keressen soha többé.

Borzalmasan fájt, de megkellett tennem. Annyi időt elbasztunk azért, hogy egymásnak bizonyítsunk, annyit veszekdtünk és mind hiába. És ami mégjobban gyötört, hogy hűtlen voltam Jiminnel. Azzal az emberrel aki annyit tett értem.

Az út közepén mentem előre, bár sokat nem láttam, hiszen könnyeim patakokba folytak. Előtört a fájdalmam és ott úgy éreztem, hogy borzalmasan rosszul döntöttem. Mertugyan pár hete még a pokolra kívántam a fiút, mindigis szerettem. Levegőt már alig kaptam és ott nyomban összecsuklottak lábaim és leestem a földre. Minden kedves és boldog pillantat végig futott az agyamon amit Jungkookal éltem meg. Keservesen sírtam, mint egy óvodás. De ez volt a legkevesebb. Hiszen.. most tüntettem el az életemből Jungkookot. Egy kis idő után inkább felálltam és tovább mentem Jiminhez, hiszen így is eleget várt már a hidegben.
—-
-Úristen, Min Hee! Mi történt? - szaladt oda hozzám Jimin -, Bántott az az állat?
-Nem, semmi nem történt, nyugi! - szipogtam.
-És ezt el is hiszem! És hol a farmerkabátod? - fogta meg a vállamat.
-Nem tudom, ott hagytam! - vettem le kezeit magamról -, Szeretnék egy kis nyugalmat - száltam fel az éppen megérkező vonatra.
-Ez nevetséges! Tiszta könnyes a szemed, amiért mentél oda nincs is nálad és kissé bunkón viselkedsz, mi a fene történt? - jött utánam.

-Légyszíves! - mondtam hisztérikusan majd leültem a helyemre -, Majd elmondom, ha akarom!
-Örülök, hogy a kapcsolatunkban a legfőbb az őszinteség! - mondta gúnyolódva majd ő is leült.
Odakaptam a fejemet a fiúra majd megráztam a fejemet. Persze, Jiminnel is sikerült összevesznem, egy igazi főnyeremény voltam..se.
—-
-Végre, hogy megjöttetek! - ölelt meg barátnőm miután visszaértünk Busanba. -, Úristen, miért nézel ki úgy Min Hee, mintha megnyúztak volna?
-Majd elmondom! - suttogtam, hogy Jimin ne hallja meg.
-Én hazamentem. Holnap beszélünk. - mondta közömbösen Jimin majd elment bármiféle puszi vagy ölelés nélkül.
-Összevesztetek? - kérdezte.
-Nagy baj van Ji Na, de komolyan! Kezdem úgy érezni, hogy két szék közé esek! - sóhajtottam majd elkezdtünk sétálni és közben elmondtam a reggeli eseményeket barátnőmnek.

-Itt az a legnagyobb probléma, drága, hogy miért mondtál ilyeneket?! - mondta mérgesen Ji Na miután elmeséltem mindent -, Te tökkelütött, rengeteg esélyetek volt még!
-Azt sem tudtam mi van! - vettem egy mély levegőt fájdalmasan -, Ilyet is ritkán mondtam, de kicseszettül kell nekem egy kis alkohol!
-Micsoda? Meghülyültél? Ilyen nem fog történni, nem fogunk inni! - rázta a fejét erősen Ji Na.

10 perccel később

-Hozzátok vissza őket! - ordította utánunk egy pénztáros miután megvettünk..najó.. elloptunk egy-két üveg alkoholt a boltból.
Mi csak nevetve futottunk előre a piákkal a kezünkben majd miután lehagytuk a dolgozót leültünk a fűbe.

Fogalmam sem volt, hogy, akkor mi üttöt belénk, de szerintem kicsit túl gyorsan, túl sokat ittunk..

By:10flower01