Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

×TWENTY-FIVE×

Berontottam a házba, a táskám a földre dobtam és felrohantam a fürdőszobába.
-Elegem van. Elegem. - ordítottam sírva miközben hevesen kerestem az éles pengét.
Miután megtaláltam lerogytam a padlóra és a tárgyat az ereimhez emeltem.
"Bunkó paraszt", " Fogd már vissza magad" , "Szennyezed a levegőm!" "Miattad!" , "Te tettél te tönkre!" , Tűnj innen!" , "Ne sajnáltasd magad!" , " Szennyezed a levegőm!" , "Te tettél tönkre!" , "Miattad, MIATTAD!" - jöttek Jungkook szavai bennem egyre hangosabban.
-Elég! - sírtam el magam majd a pengét végig húztam a kezemen.
Vérem végig siklott bőrömön egyenesen a padlóra. Könnyeim követték a piros csíkot majd újra húztam egyet rajta. Keservesen sírtam, levegőt pedig alig kaptam.
-Miért? Miért Jeon? - ordítottam - hangosan azonban a végén a hangom elcsuklott.
Mégegyszer húztam egyet majd eldobtam az éles tárgyat. Körülöttem vérem csillant amit a ruhám felszívott. Lassan a fehér szoba pirossá alakult, de engem ez sem érdekelt. Csak az, hogy tűnjek el innen, erről a földről.
-Min Hee, itt vagy? - hallottam meg anya hangját ahogy kopog az ajtón.
-Anya. - sírtam azonban nem tudtam hangosan mondani nevét.
-Min Hee! Nyisd ki. - dobogott az ajtón.
Egy hang sem jött ki torkomon. Csak magamban ismételgettem anya nevét.
-Min Hee! - hallottam meg kétségbeesett anyukám hangját.
-Anya. Ne érj hozzám! Engedj el! Nem akarok élni, kérlek! - löktem el gyengén anyát.
-Ne beszélj ilyeneket! - sírta el magát ő is.
-De senki nem szeret! Utálnak egytől egyig! Kész, vége, ennyi! Ő utál a legjobban. - bőgtem miközben kezem vérben forgott.
-Ki? - ráncolta össze szemöldökét majd megpróbált felemelni.
-J..Jeon. - támaszkodtam meg a falban, de gyengeségem miatt újra a földön kötöttem ki.
-Ide hívom! - eszmélt fel.
-N..Ne, kérlek! - fogtam a kezét.
-Ide fogom, nem érdekel. - fogta az egyik kezével karom másikkal pedig telefonját.
-Ne! - csuklott el hangom.
-Kitartás! - ölelt át sóhajtva.
Pár perc után Jungkook unott arcát véltem felfedezni, de amint meglátott, hogy a saját véremben sírok kétségeesetten fordult anya felé.
-Itt meg mi történt? - állt egy helyben.
-Nem tudom, így találtam meg. Kérlek, segíts! Hívd a mentőket! - utasította.
-Ne! Nem, megakarok halni. - potyogtak könnyeim.
-Ebből nem csak mentők lesznek. - mondta miközben telefonját pötyögte a számát a mentősöknek.
-Legalább ilyenkor nem lennél velem szemét. - töröltem le könnyeim, de valószínűleg csak vért kentem oda.
-Ez egy felhívás volt. - forgatta meg szemeit majd a füléhez emelte az eszközt.
-Meg számodra is, hogy én leszek az első akit megölsz. - mondtam és ezután hatalmas képszakadás.

Amikor felébredtem anya boldog fejével találkoztam.
-Min Hee! - ölelt meg.
-Miért nem hagytatok meghalni? - sóhajtottam.
-Soha nem hagynám! - húzta össze szemöldökeit.
-Kár. - szomorkodtam.
-Van két vendéged. - mosolygott.
-Kik? - nyüszögtem.
Kinyitotta az ajtót ami előtt Ji Na és Taehyung várakozott.
Reméltem, hogy Jungkook lesz. Mese, mese hátán, Min Hee..
-Leány, mit csináltál? - rohant oda hozzám Ji Na.
-Öngyilkosság. Kár, hogy nem sikerült. - folyt le egy nagy könnycseppem.
-Miért, Min Hee? - értetlenkedett Tae.
-Ju..Jungkook. - nyögtem ki.
-Mit csinált? - húzta össze Ji Na a szemöldökét.
-Szemétkedik velem. - takartam el a fejemet a kezemmel.
-Még mindig azért? - esett kétségbe.
-Igen. Tudod, nem esett jól és folyton jöttek az újabbak. Egyre csak gyültek és gyültek a bántások. A végén nem bírtam tovább és muszáj volt megtennem. - magyaráztam.
-Min Hee! - rontott be az ajtón Jungkook.
Mit keres itt?

By:10flower01💕