Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

TWENTY-NINE

-Sziasztok! - köszöntött lelkesen Jungkook anyukája.
Én csak tehetetlenül álltam ott a ház előtt majd miután elmotyogtam a monoton köszönésem, kikerülve a nőt a szomszéd házra vezettem szemeim.
-Ömm, mi hol fogunk lakni? - szólaltam meg halkan.
-Anyáék nem is mondták? Egy házban fogtok élni velünk! - mosolygott kedvesen.
-Hogy micsoda? - kerekedtek ki szemeim.
-Egy házba. Főleg a cég miatt, meghát te és Jungkook együtt vagytok, nem? - csodálkozott.
-Hát.. nem tudok róla. - ráztam a fejem.
-Ohh.. Hát erről nem tudtam. Mindegy, menj be nyugodtan. Jungkook a nappaliba van, majd ő eligazít.
Nagy levegőt vettem majd rátettem a kezem a kilincsre. De amint kinyitottam volna valaki kicsapta az ajtót valaki, egyenesen az arcomnak.
-Bazdmeg! - ordítottam fel.
-Uhh, Bocsi. - hallottam meg Jungkook kétségbeesett hangját.
-Ha eltört az orrom, akkor Jeon, meghalsz! - dörzsöltem a fájdalmas orrom majd elsuhantam mellette, a házba.
-Ne haragudj már. Véletlen volt! - sietett utánam a fiú.
-Inkább mutasd meg a szobám. - birizgáltam a bőröndömet.
-Hát.. egy szobába alszunk. De nyugi, külön ágyba. - figyelte telefonját miközbe válaszolt kérdésemre.
-Na nee! Nem elég, hogy az exemmel egy házba kell éljek, még egy szobába is! Fantasztikus! - robogtam fel a lépcsőn, de hallottam ahogy Jungkook utánam siet.
-Hallod, nyugi van! Mintha nekem olyan jó lenne ez. Nem csak neked rossz, fogd már fel. Úgy beszélsz mintha te lennél itt a legrosszabb helyzetbe. Képzeld, nekem is rohadtul hiányoznak a barátaim! A fiúk, a legjobb barátaim már kiskorom óta. És igen, pont veled nem akarok egy szobába lenni! - mondta hangosan.
-Baszki, Jeon, ha a születésnapodon tudod meg, hogy el kell költöznöd a volt párodhoz, mellesleg aki majdnem megölt a gonosz hozzászólásaival ráadásul rá pár napra történik meg ez és még az anyukád is szemétkedik veled és a barátaiddal is rondán beszél majd egy, Egy napom van elbúcsúzni a barátaidtól, akkor hagy legyen már szar kedvem! - könnyeztem be.
-Min Hee, kérlek, legalább egy kicsit legyen már nyugodtság köztünk! - ölelt meg.
A végén már annyira zokogtam, hogy könnyeimtől nem láttam semmit. Erőm sem volt még tovább vitatkozni vele, úgyhogy inkább engedtem, hogy szorosan magához húzzon.
-Gyere, mutatom a szobát. - tolt el magától majd megfogta a kezem és felvitt az emeletre. Óvatosan kihúztam a kezem markolatából amite ő nagyot sóhajtott, de végül hagyta az egészet.
-Itt van. - nyitotta ki a szoba ajtót ami mögött egy gyönyörű hálószoba virított.
-Átveszem a ruhámat egy kényelmesebbre, kimész? - törölgettem könnyeim majd a fiúra néztem.
—-
-Pedig szép pár lennétek. - helyeselt Jungkook anyukája.
-Szerintem is. Annyira összeillenétek. - bólogatott anya.
-Hát.. Ez most nem jött össze. - sóhajtottam mire anya rácsapott a lábamra.
-Aish. - kiáltottam fel.
-Nos, Jungkook és Min Hee. Szeretnétek elmenni egyet sétálni? Vagy Jungkook megmutathatja az iskolátokat. - nézett felfáltva rám és Jungookra a fiú anyukája.
-Hát.. Töllem. - rántotta meg a vállát Kook.
-Akkor hát, jó. - sóhajtottam majd felláltam majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
Kimentünk az a ajtón majd én előre mentem.
-Azért megvárhatnál. - sietett utánam.
-Mert? - néztem rá zsebretett kézzel.
-Mondjuk, mert elvesznél? Meg nem is azt mondták, hogy Min Hee hanem, hogy Min Hee ÉS Jungkook. - vonta fel szemöldökét.
-Nem vesznék el, mert már jártam Seoulba. A másik pedig, hogy pár méter van köztünk, nem nagy dolog. - indultam el újra.
-Nem változtál semmit pár nap alatt. - sóhajtotz majd mellém sietett és úgy indultunk el kis utunkra.

By:10flower01