Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-TWO

Ji Na és én még egy ideig sétálgattunk és beszélgettünk. Elmondta, hogy otthon minden jó, és, hogy Jiminnek nem változtak érzései irántam.
Mikor visszaértünk, már-már remegve nyitottam be a házba. Tae és Jungkook a nappaliba ültek és nézték a TV-t.
-Visszajöttünk. - szólt Ji Na mire mindkettő odafordult felénk.
-Fantasztikus. - forgatta meg szemét Jungkook.
-Lehetne, hogy legalább egyszer kibírj egy szemforgatás vagy egy beszólás nélküli üdvözlést? - mondtam nyugottan.
-Nem. Nem érdekel a véleményed. - döntötte hátra a fejét.
-Dugulj el és nézd tovább a műsorokat. - mondtam egy nagy levegő kíséretében majd felbagtattam a lépcsőn.
-Kérlek Ji Na, hagy ne kelljen egy ágyba aludnom vele. - kérleltem a lányt miután felértünk.
-Taehyungon múlik. - húzta el a száját.
-Ahjj, miért engem kapott el a szerencsétlenség? - terültem el az ágyon.
-Csak egy durvább veszekedés még nem jelenti azt, hogy szerencsétlen vagy. Nekem és Tae-nek is volt nemrég egy nagyobb veszekedése. - ült le az ágyra miközben bíztatott.
-Ezt miért nem mondtad? - ültem fel én is.
-Nem akartalak ezzel is terhelni. De már úgyis kibékültünk és megbeszéltünk mindent. - legyintett kezével.
-De mi nem fogunk. Idegesebb és bunkóbb mint valaha. Csak nem értem. Miért csalt meg anno? Mit vétettem? Annyira szerettem és nem becsült meg. Akkor miért jött velem össze? - fogtam a fejem.
-Ez egy jó kérdés. Talán csak elcsábítottad. Vagy ez is egy játék volt. - vont vállat.
Amint kimondta a szülők hangját hallottam meg miszerint valaki fejmosást kap.
-Ajjaj. - ugrottam fel és Ji Nával ijedten futottunk le a lépcsőn.
-Mi van itt? - álltam meg Jungkook anyukája mellett aki ideges volt.
-Jungkook tényleg lelökött a lépcsőn? - kérdezte mérgesen.
A fiúra néztem aki érzelemmentesen figyelt. Bevallotta volna?
-Hát..öö..izé.. - mondtam akadozva.
-Csakmert Jungkook azt mondta. - csapott a lábára.
-Ig..Mármint nem. - mondtam határozottan.
És, hogy miért mondtam nemet? Fogalmam sincs. Talán csak féltem vagy nem akartam még több veszekedést.
Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám. Még a bűnös fiú is.
-Talán csak va..valami rosszat álmodott. - túrtam bele hajamba.
-Igaz ez? - fordult Kook felé anyukája.
-Nem. Hát, de én lelöktem. Nem vagyok gyogyós. - rázta fejét.
Azthittem helybe lefejelem. Próbálom kihúzni a bajból, próbálom elkerülni a bajt erre folytatja, csak, hogy beégjek.
-Dehát.. na mindegy. - mondtam idegesen, hisz annál a helyzetnél nem volt kínosabb semmi.
-Most, akkor mi az igaz? - kérdezte a rezenéstelen arcú apa.
-Lelöktem a lépcsőn. - állt fel Jungkook.
Mindenki kérdőn nézett rám én pedig inkább visszasiettem a szobámba amit Kook is követett.
-Te meg a picsát csináltál? - zárta be az ajtót.
-Próbáltam elkerülni a bajt, te szerencsecsomag! - vágódtam le a székre.
-Nem kell neked semmit csinálnod. Senki nem kért rá. - jött közelebb.
-Én mindannyiunkért tettem. Mert Taehyungék nem azért jöttek ide, hogy azt nézzék milyen szidás történik a családban. - mondtam kicsit hangosabban.
-Attól még kussba maradhatsz, mert ez az én dolgom. Ha kell, újra lelöklek azon a kurva lépcsőn. - hajolt oda az arcomhoz.
Szinte ajkaink súrolták egymást, mi pedig farkaszemet néztünk. Nagyot nyeltem és a számomra kínos pillanatot megis zavartam.
-Ha kell, újra felpofozlak. - folytattam a vitát.
-Csak nyugodtan, répa. - mondta majd ajkait az enyémre tapasztotta.
Nagyokat pislogtam, és nem értettem a helyzetet. Valaki elmagyarázza, mi történik itt?
Miután elválasztott magától újra rámnézett.
-Most pedig átmegyek a barátnőmhöz. - mosolygott gúnyosan majd kiment az ajtón.
Tátott szájjal figyeltem az ajtót és kérdések jelentek meg előttem. Mit csinál ez a fiú?
—-
Taehyung aztmondta, hogy a mai incidens miatt ne aludjunk együtt a fiúval szóval Ji Nával inkábba a földön alszanak, és kérnek anyáéktól valami takaró-félét, és, hogy mi aludjunk a saját ágyunkba.
Bár az én szememre nem jött álom. Senkinek nem számoltam be, hogy mi történt a szobába, hisz én se hittem el. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy most mi a rák van. Végig csak forgolódtam amit nyílván nem hagyott szó nélkül az egyik.
-Aludjál már! - mondta halkan Jungkook.
-Majd alszok, ha akarok. Amúgyis, miért kell mindent szóvátenned? - ültem fel.
-Mert idegesít a jelenléted. Aztmontad, hogy elmész erre még mindig itt vagy. - ült fel ő is majd a szemembe nézett.
-Utállak Jeon. - folyt le egy könnycseppem amit azonnal letöröltem majd a szekrénymhez álltam.
-Most mit csinálsz? - szólalt fel gúnyos hangnemben.
-Ha idegesítelek, akkor végleg elmegyek. - dobtam bele egy táskába a ruháimat és egy falmerkabátott húztam fel mérgesen.
Miért kell folyton ennyire ellenszenvesnek lennie? Méghogy én vagyok az idegesítő..
A maréknyi zsebpénzemet is beledobtam majd az ablakhoz álltam.
-Kifogsz ugrani? - nevetett, szintén cinikus hangnemben.
-Csakhogy távol legyek tőled, simán. - nyitottam ki az abalkot majd felmásztam a párkányra.
Minden mozdulatomat figyelte, szinte már irritálóan.
-Mielőtt elmennék, üdvözlöm a barátnőd és mondd neki, hogy nagyon rosszul fog járni, ha veled marad. - mosolyogtam irónikusan majd óvatosan lemásztam a falnak támasztott létrán. Már régen kiszúrtam és tudtam, hogy ez még kelleni fog.
A sötét éjszakában alig-alig, néhány autó és bicikli suhant el. A gyér fényt adó utcai lámpák alatt sétálgattam és végre nyugodt lehettem. Nem idegesített Jungkook, nem volt teher a vállamon és egy pillanatra mindent eltudtam felejteni. Jó érzés volt felszabadultnak lenni. Hirtelen megláttam egy ismerős alakot egy padon sírni. Beugrott és odasiettem hozzá.
-Szia! - köszöntem mosolyogva.
-Nem..nem te voltál az aki azzal a két fiúval veszekedtetek abban a kis utcában? - kérdezte szipogva.
-De. Felismertelek én is, gondoltam ide jövök. Miért sírsz? - kérdeztem bíztatóan viszont amint kimondta lefagyott az a kis mosolyom.
-Találkoztam én is azzal a fiúval. Vagyis.. mindkettővel. - mondta egy nagy sóhajjal.
-Mi..mi? Mármint mikor és mi történt? - kérdeztem ijedten.
-Nem tudom pontosan mikor. Tudom, hogy az akinek fogtad a kezét az nagyon ideges volt. A másik.. na igen. A másik velem is végzett. És végignézte a fiú akit kerestél. Nem szólt, csak figyelt. Mintha térfigyelő kamera lett volna. - sírta el magát újra.
Nem tudtam felfogni. Egyiket sem. Azt se, hogy Do-yun más lányokat is megerőszakol. De talán az mégjobban odavágott, hogy Jungkook nem szólt neki. Csak ott állt és.. és hagyta, hogy Do-yun valakinek elveszi azt ami neki nem járna. Mérhetetlenül mérges lettem és talán.. talán csalódott. Mármint az a fiú, Jungkook, hova jutott. Mert én nem így ismertem meg.
-Te jézus. - szólalt meg a lány.
-Ezt akartam mondani. Nem értem, én nem így ismertem meg. Annyira sajnálom, istenem, ez elszomorító, ne haragudj. Majd elbeszélek vele. - hajtottam le a fejem.
-Én nem arra mondtam. - csuklott el a hangja.
-Mi? - néztem rá.
-Ott áll. - mondta remegve.
-Ki? - néztem arra amerre ő, de lefagytam.
Valahogy akar még ártani nekem az isten?
Csakmert Do-yun állt a másik oldalon és ijesztő mosollyal figyelt minket.
Mikor akar elmenni az életemből ez a fiú?

Hoppá-hoppá. Mik lesznek még itt?🤷‍♀️
Mielőtt elmennétek, lenne egy kérdésem. Mit szólnátok ahhoz, hogyha majd egy részt leírnék Jungkook szemszögéből is a jövőben? Írjátok le véleményeteiket!❤️❤️
Szeri van💜

By:10flower01🧡