Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-ONE

Írói szemszög

Kereken, pontosan öt perc telt el azóta. A diákok boldogan szaladtak ki az iskola hatalma alól. Valaki egyenesen haza tartott, valamelyik gyerek azonban a barátaival sietett valahova.

Egy valami azonban nem változott az öt perc alatt. Min Hee azóta is ott feküdt a padlón, véresen. Sajnos, egyre reménytelenebb helyzetben, ugyanis úgy nézett ki, egyik családtag sem tart még haza. Ji Na Taehyunggal mászkált a városba, mondván Min Hee biztosan elvan. A szülők pedig még javában a munkában voltak.

A szobát a szilánkok és a vér lepte be. Min Hee telefonja pedig megállás nélkül csörgött, azonban egy idő után úgy nézett ki a hívó feladta.

Az idő ketyegett, a helyzet csak rosszabbodott, illetve senki nem aggódott a lányért, egy fiút kivéve..

Jimin szemszöge

-Következő órán folytatjuk! - fejeztbe be az órát a tanár én pedig unottan kezdtem el pakolni táskámba.
-Ji Na, hazamész? - kérdeztem meg a vidám lányt.
-Öö, nem. Taehyunggal elmegyek a városba. - mosolygott -, Miért?
-Csak.. Mindegy. - mondtam egy féloldalas mosollyal.

Ma akartam elmondani Min Hee-nek a tényleges érzéseimet és felakartam neki tenni egy fontos kérdést. A baj csak az volt, hogy ma nem kísérte el Ji Nát a suliba így hát máshogy kellett próbálkoznom.

Miután elköszöntem barátaimtól sóhajtások közepett hagytam el az iskolát és egyből telefonomért nyúltam ahol Min Hee telefonszámát kerestem. Hamar meg is találtam a lány számát és tárcsázni is kezdtem.

A harmadik próbálkozásom után már kissé megijedtem. Mi történhetett? Netán baja esett volna? Eme gondolatok késztettek egy utolsó próbára, kevesebb sikerrel.

-Vedd már fel, mi van már? - motyogtam magam elé majd inkább Ji Na háza felé vettem irányomat.
Bevallom, teljesen beparáztam. Féltettem nagyon Min Hee-t. Mégis csak fülig belezúgtam meghát egy nagyon jó barátom volt és kissé ijesztőnek tűnt, hogy nem vette fel a telefont, már csak azért is, mert mindig egyből nyúlt rezgő készülékéért.

Miközben a negyedik hívásra sem kaptam választ, odaértem Ji Náék házához. Rettenetes csönd honolt a ház környékén, egyedül pedig csak Ji Na szobájának ablaka volt kinyitva. Nagyon rossz előérzetem volt és félve bekopogtam a házba, többször is.

-Mi történt itt? - forgolódtam körbe kétségbeesetten, hátha valamit találok ami megmagyarázná ezt a hirtelen eltűnést azonban semmi és senki nem volt a környéken.
Olyan volt az egész mintha itt eltűnt volna az élet és annak fogalma. Egy idő után nem bírtam ki és kíváncsiságból rámarkoltam a kilincsre majd kinyitottam az ajtót ami fura módon kinyílt.
-Ez meg miért van nyitva? - kerekedtek ki szemeim -, Min Hee? Min Hee, itthon vagy? Haho?! - kiabáltam azonban se kép, se szó, a hatalmas csönd uralta a házat továbbra is.

A ház minden szegletét körbe vizsgáltam majd sietve felrohantam Ji Na szobájába is. Szinte feltéptem az ajtót majd a látvány miatt a szám is nyitva maradt. Kétségbeesetten estem le a véres lány mellé, és bevallom, nem túl férfias dolog, de könnyeim is útnak eredtek. Azonnal tárcsáztam a mentőket majd a gyors hívást követően megfogtam a gyenge lányt karjainál és könnyezve néztem ahogy apró szemei lehunyva várnak arra, hogy újra lássanak valamit. Feje és haja is egészen vérben ázott illetve a padló is pirosasan villantott. A tükör szilánkjai is mindefele megtalálható volt, de semmi nyom nem volt arra, hogy itt mi történt..

Hogy miért volt eszméletlen és véres Min Hee. Hogy miért voltak szanaszét egy tükör szilánkjai. És, hogy ki vagy mi okozta a tragédiát.

Már minden rossz előjött a fejembe, de ezeket hamar elhesegettem majd felkaptam Min Hee-t kezeim közé és levittem a földszintre, hogy kevesebb dolguk legyen a mentősöknek akik egészen hamar ki is jöttek. Borzalmas volt látni ahogyan becipelik a lányt a kocsiba. De még rosszabb volt az, hogy tényleg, fogalmam sem volt, hogy mi a fene történt.

Megpróbáltam összeszedni magamat majd miután könnyeimet eltűntettem arcomról sietősen a kórház fele vettem az irányt. Útközbe gyorsan tárcsáztam Ji Na-t, hiszen mégis csak a legjobb barátnője volt.
-Ji Na, nagy baj van! - köszöntöttem a lányt.
-Mi van, Jimin-ssi? - kérdezte aggódóan.
-Megakartam látogatni Min Hee-t. De az ajtótók nyitva volt Min Hee pedig véresen feküdt a padlón egy összetört tükörrel együtt. - haraptam bele szám szélébe, hogy visszafolytsam bőgésemet.
-Jézusom! Senki nem volt ott?
-Senki és semmi. Most rohanok a kórházba, gyertek ti is minél hamarabb. - mondtam neki búcsúmondatként majd bontottam a hívást.

Bárki is tette ezt Min Hee-vel, velem fog megküzdeni először mintsem utoljára..

By:10flower01