Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

THIRTY-FOUR

-Mi, miért kérdezed ezt most? - néztem rá miközben másodpercenként pislogtam.
-Nem válaszoltál. - ült fel az ágyra miközben enyhén rázta fejét.
-Hát.. nem utállak..
-Te is tudod mire akarok kilyukadni. Érzel még irántam valamit? - fordította el kissé fejét.
-Nem tudom, Jungkook, nem tudom. Miért kérdezel olyat amit te is tudsz, hogy nem tudok válaszolni? - kaptam fel a vizet majd felálltam.
-Mert kíváncsi vagyok. Ráadásul szeretném tudni, miért olyan nagy baj ez? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Mert nem tudom. Nem tudom, nem és nem. - csaptam rá az asztalra.
-Nem tudod? - nevetett gúnyosan.
-Nem! Nem, mert szeretlek, de közben fáj amit csináltal meg ez a barátnőd is.
-Nem a barátnőm, ha..
-Akkor Han miért mondta azt, hogy összejöttetek? - kérdeztem mérgesen.
-Nem tudom. - sóhajtott majd felkellt az ágyból.
-Akkor miért csókolóztatok?
-Magánügy. De nem vagyunk együtt. Min Hee, Rózsám, kérlek! - jött közelebb.
Óvatosan ráemeltem tekintetem ami miattam beleharaptam gyorsan ajkaimba. Csillogó szemeivel vizslatott és duzadt szája miatt egy kis sóhaj hagyta el a számat.
-Ha már ilyeneket kérdezgetsz, akkor igazán elmondhatnád miért keversz megint több lánnyal. - mondtam halkan majd szememet egy pillanatra lehunytam és kimentem a szobából egyenesen Seoul utcáira.
Könnyeim útnak eredtek én pedig elindultam az egyik irányba. Könnyeimtől semmit nem láttam ami miatt sok embernek neki mentem. Nem is fűzött hozzá senki semmit egy fiú kivételével.
-Figyelhetnél. - mordult rám.
-Mindenki másban jó. - motyogtam majd mikor újra elindutlam elkaptam vállam és erősen visszahúzott maga mellé.
-De szeme mindenkinek van. - nézett rám szúrosan, de sokat nem láttam belőle, mert egy fekete maszk a fél arcát eltakarta.
-Csak nem biztos, hogy tiszta a szem. Lehet könnyes is. - löktem le a kezét magamról. -, most pedig elmennék, ha nem állítanál meg.
-Kötekedni nem  mernék. - lökött rajtam egyet majd tovább ment.
Rossz előérzet fogott meg, de nem foglalkoztam a dologgal tovább.
Egy ideig sétálgattam mikor a telefonom csörögni kezdett majd mikor megláttam, hogy anya hív automatikusan visszafordultam majd felvettem a készüléket.
-Most gyere vissza, Min Hee! Nem tudom hol vagy, de szedd a lábad! - közölte és le is tette.
Egy szemforgatást követően mentem a ház felé, de nem értem haza épségben.
A hiba csak az volt, hogy a házunkhoz közel egy sikátor van ami mellett visszamenet elmentem.
Hirtelen egy kéz fogott meg és behúzott a sötét helyre. Ijedten nézelődtem, de semmit nem láttam. Szaporán vettem a levegőt és könnyeim is útnak eredtek.
-Vicces, hogy csak nekem vagy ismerős. - hallottam meg egy hangot.
Borzasztóan hasonlított a hangja azzal a fiúval akivel az utcán találkoztam.
-Te vagy az a fiú? Csak neked mentem, ezért nem kell egy sötét sikátorba húzni. - töröltem le könnyeim feszülten.
-Pedig mi már egy párszor találkoztunk. Az előző iskolába is. A mostaniba is. - jött közelebb hiszen lehellete fülemet súrolta.
-Ki vagy? - ordítottam mire számat lefogta.
-Nem is emlékszel már rám? El is feledkezték kivel voltál együtt még a kis Jeonoddal előtt? - mondta egyre mérgesebben.
A vér megfagyott bennem és csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan tudtam belebotlani Do-yun-ba ráadásul annyira megváltozott, hogy fel se ismertem..

By: 10flower01💕