Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-NINE

Mikor Ji Náék házához értem a kapuban ott állt Jimin egy csokor virággal a kezében.
-Jimin! Pont.. pont veled akartam beszélni. - mondtam neki egy szerény mosollyal.
-Csak bocsánatot akartam kérni amiért ilyen gyerekesen viselkedtem. Csak nem értettem, és most sem értem, hogy miért nem akarod elmondani. Félsz tőlem vagy ennyire nem bízol meg bennem? - kérdezte aggódóan miközben a csokrot szorongatta.
-Dehogy! Bízok benned maximálisan. Csak olyan dolog történt amit nem szeretnék még elmondani. Mert nem akarom, hogy haragudj rám, nem akarlak megbántani. - mondtam kissé szomorúan.

-És azt elmondod, hogy most hol voltál? - kérdezte halkan.
-Hát eléggé gáz, de jó. Szóval nagyon szomorú voltam, de azt láttad. És Ji Nával kitaláltuk, hogy.. iszunk. Kicsit túlzásba estünk és még fel is hívtuk Jungkookot akinek mindenféle hülyeséget mondtunk. Aztán jött értünk Taehyung aki kínos szituációkat hagyva maga után, hazaráncigált minket. - húztam el a számat.
-Mi? - nevette el magát -, Ti és a pia? Egyátalán, hogy jutottatok alkoholhoz?
-Hé! - csaptam meg kuncogva -, Először ittam, nem tudtam a határokat ahogyan Ji Na sem. Hát.. mérges leszel, de .. elloptuk. - tartottam vissza nevetésemet.

-Hát ti hülyék vagytok. - nevette el magát.
-Csak elkellett nyomnom a szomorúságomat. Borzalmas volt a reggel, ráadásul még veled is összevesztem. - mondtam komolyan.
-Ezért vagyok itt. Szeretném, ha megbocsátanál amiért ennyire.. erőszakosan próbáltam kipréselni belőled. Nem tudtam, hogy ez a dolog ennyire megviselt. - mondta szomorkásan majd felém nyújtotta a csokort amit gyengéden átvettem tőle.
-Köszönöm. És nem te vagy a hibás. Én vagyok összeszedetlen és jelengleg azt sem tudom mit akarok. Megint kaptam esélyt egy jó életre, mindenem megvan és.. ismét - nevettem el magamat nyomoromon -, ismét elcsesztem. Úgy érzem már nincs több esélyem, és ezt kéne élveznem. De folyton azt akarom ami nincs. Ami pedig van azzal nem foglalkozom. Túl jó vagy hozzám és én csak lehúzlak. Néha meg is kérdezem magamtól, hogy boldog vagy-e ebben a kapcsolatban. - mondtam miközben a csokrot kémleltem.

-Persze, hogy boldog vagyok. Voltak, vannak és lesznek is hullámok. Nem húzol le, egyátalán nem. - fogta meg kezemet egy apró mosollyal -, Hihetetlenül szeretlek! - adott egy leheletnyi csókot ajkaimra.
-Én.. én is. - nyögtem ki.
-Viszont nekem mennem kell. Majd még találkozunk. - ölelt meg amit én is viszonoztam.
-Szia. - mosolyogtam majd miután elment, berontottam Ji Na szobájába és beestem a lány ágyába.

Szívem összeszorult, és nagyon mérges voltam magamra, amiért hazudtam neki. Bármit is mondott Jimin, túl jó és önzetlen volt hozzám. Nem érdemltem meg a kedvességét és a figyelmességét. Úgy éreztem, hogy átvágtam a fiút. Hogy halkan bántottam őt, amiről ő nem tudott. És ami Jungkookot illeti.. Máris hiányzott. Belül marcangolt a lelkiismeret furdalás, amiért ilyeneket mondtam neki. Tönkre tettem magamat, és attól féltem, hogy őt is..

-Szia! - jött be Ji Na.
-Már azthittem megkukultál. - mosolyogtam rá.
-Ilyet soha többé nem csinálunk! Taehyung rendesen leszidott, aztán pedig megcsókolt. Ami nem baj, de a lebaszást kihagyhatta volna. Ráadásul egy egész utca előtt lejárattuk magunkat és még azt a répát is felhívtuk. Arról meg nem is beszélek, hogy hogyan szereztük meg az alkoholt! - esett be mellém az ágyba, és míg az elejét komolyan mondta a végén már csak nevetett.
-Kicsit gáz volt, de szerintem vicces. - nevettem én is.
-Jiminnel mi van? - váltott témát.
-Mikor idejöttem egy csokor virággal várt és megbeszéltük. De az a baj, hogy olyan ártatlan és kedves velem ellentétben. Úgy érzem, hogy hazudok neki. Nem mondtam el neki, hogy mi történt, mert nem merem. Arról pedig semmiképpen sem merek szót ejteni, hogy Jungkook megcsókolt. - mondtam neki nyűglődve.

-Egy könyvet lehetne írni a történetedről. - nevetett -, Borzalmasan idióta vagy amúgy és ezért nem kérek bocsánatot. Hogy jutott eszedbe, hogy ilyet mondj? Bármit is mondassz, lenne még esélyetek. Azért, mert te belefáradtál attól még Jungkooknak adhattál volna lehetőséget. - mondta kicsit mérgesen.
-Téged sem érdemellek meg. Túl okos és jó vagy hozzám te is. Még a házatokba is befogadtatok. - mondtam.
-Hé! Te is elég sokszor kiáltál mellettem és adtál tanácsokat. Lehet régen volt, de akkor velem történtek faszságok. Most veled.. Ez olyan mintha valami átok lenne rajtunk - mondta kuncogva.
-Az egész életem egy átok. - mosolyogtam. -, Na én felhívom anyát.
-Oké. Szerinted amúgy nem lesz abból baj, hogy elloptuk a piákat? - kérdezte elhúzott szájjal.
-Egyszer szólt utánunk a pénztáros, de pont nem érdekelte szerintem. - tárcsáztam anyát miközben nyugtattam a lányt.
-Akkor jó. - kelt ki az ágyból Ji Na majd kiment a szobából.

Gyorsan felhívtam anyát akinek elmondtam mindent. Ő is nevetett egyet azon, hogy mennyire leittuk magunkat (anyám, ez miért ennyire vicces mindenkinek?!), de amint elmondtam, hogyan szereztük meg őket, leszidott. Még kicsit beszélgettem vele majd sóhajtva letettem a telefont.

Vicces, hogy pár napja még az volt bennem, hogy minden a legnagyobb rendbe, most meg szarosra ittam magam a szomorúság miatt..

10flower01