Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY

-Nehogy már neked álljon feljebb, Jungkook! Kicseszettül sokat ártottál nekem és csak igy idejössz és gúnyosan viselkedsz velem? Hol érzed magad? - mondtam felháborodottan.
-Úgy viselkedsz mintha mindenben én lennék a hibás. Mindenki tudta itt a Busani suliba, hogy nem egy tündéri kisfiú vagyok, te is tudtad, akkor miért engedtél magadhoz közel? - kérdezte hangosan.
-Szerinted miért, te tökfej? Mert tetszettél, szerettelek és mai napig szeretlek, veled ellentétben. - csaptam rá az asztalra.

Meglepődötten figyelt, de hamar újra összeráncolta homlokát.
-Én is kibaszottul szeretlek, de ezt már megbeszéltük.
-Nem, te nem szeretsz! Folyton csak bántottál, ez nem szeretet! - akadtam ki.
-Ugyanmár, akkor te se szeretsz, te is ordítoztál velem és közben minden csúnyát hozzám vágtál. - rázta fejét enyhén.
-Hazarángattalak mikor seggrészeg voltál még az autó elől is elrámgattalak! Ha nem szeretnélek, nem tettem volna ezt. Rengeteg dolog miatt szólhattam volna anyáéknak, sok húzásodért rinyálhattam volna mindenkinek, de nem tettem, mert nem akartam neked rosszat. Nehogy már azt mondd nekem, hogy nem szeretlek! - merítettem fel a múltat könnyeimmel küszködve.

-Persze, már jó, hogy nem az a baj, hogy világra jöttem.. Elég sokszor felpofoztál nem is gyengéden, de biztosan erre is találsz magyarázatot. Nem lenne ez az egész vita, ha nem akartad volna mindenbe beleütni az orrodat. Az egész onnan indult, hogy feltétlenül tudni akartad kivel és miért beszélek. Miattad egyépként kicseszettül összevesztünk Do-yunnal, szóval nyithatod azt a pezsgőt. - fújtatott mérgesen.
-Ugyanmár, ha megmondtad volna már az elején, már nem itt tartanánk. De mostmár jó lenne, ha eltűnél ebből a házból, eleget kaptam, elmehetsz! - löktem le arcomról egy érkező könnycseppet majd felsiettem Ji Na szobájába amihez Jungkook is társult.

-Én csak bocsánatot akartam kérni, de megint elcseszted és újra csak vitázunk. Szerintem te ezt akarod elérni. - támaszkodott neki az ajtófélfának.
-Ohh, igen, ez az életcélom! - mondtam cinikusan. -, Gondolkozz, te fafej! Visszakellett volna venned a gúnyos viselkedésedből és máris nem itt tartanánk. - estem bele barátnőm ágyába.
-Újra én, persze, hibáztass azért is, hogy megszülettem erre a nyomorult világra! - forgatta meg szemét miközben visszavett kicsit hangjából -, Az ott nem az én pulcsim?- figyelte a még reggel odadobott ruhadarabot ami miatt megfagyott bennem kissé a vér.
-Biztosan csak beletettem a táskámba mikor eljöttem ide, neked hála. Hiszen a bulidon is engem találtál meg. Rólam mondtál hazugságokat, engem akartál bemocskolni. - mondtam kicsit hangosabban.
-Megint ott tartunk, hogy a múltból hozol fel dolgokat amivel nekem jöhetsz! Elrontottam, jövök bocsánatot kérni, de akkor is mondod, mondod és csak hibáztatsz! Nézz már magadba, te nyomorult! Te is hibás vagy, lehet nem annyira mint én, de az vagy! - kiabált velem ami miatt kissé összerezzentem.

Könnyeim egymást megelőzve hullottak és sietősen az ajtó felé futottam.
-Ne menj el, ezt még lerendezzük! - ordította mérgesen Jungkook majd teli erőből neki lökött az ajtó melletti tükörnek.

Írói szemszög

A két fiatal hangosan ordítozott egymással amit még az utcán is lehetett hallani. Az arra járók mérgesen figyelték az ablakon kiszűrődő zajt, de hamar továbbléptek a ricsajon.

Jungkook hatalmas hangja legfőképpen Min Hee-t érte akinek könnyei már javába furikáztak a lány arcán. Lehetett látni az arcán, hogy az egykori barátjára borzasztóan mérges és egy kanál vízben is megtudná folytani, de egyben kissé félt is. Félt, hogy mit fog csinálni a rettenetesen dühös Jungkook.

Amint Kook befejezte mondandóját, Min Hee félelme előtört és azonnal az ajtó felé sietett.
-Ne menj el, ezt még lerendezzük! - kiabálta mérgesen Jungkook majd hatalmas erejével neki lökte az ijedt és tétlen lányt a szobában lévő tükörnek. Talán ez volt a legrosszabb lépése Min Hee-nek, hogy elakart futni. És, hogy miért?

A tükör darabokra tört a lányt pedig oly' erővel lökte neki Jungkook a tükörnek, hogy Min Hee a fejét erősen beverte. Még pedig úgy, hogy a vér is elindult a fején az eszméletlen lánynak. Jungkook tágra nyílt szemekkel nézte a vérző kobakú leányt és hirtelen még a szíve is kihagytott egy ütemet. Tétlen volt a fiú, nem tudta mit tegyen.

Biztosan mindenki a mentőket hívta volna, de Jungkook nem tette. És nem azért, mert ennyire szívtelen volt, hanem egyszerűen nem merte. Féltette a lányt, ha esetleg komolyabb baja lenne. Illetve féletette a saját bőrét is Jungkook. Mi van, ha lecsukják érte? Mi van, ha Min Hee maradandó sérülést szenved, és őt kérik érte számon?

Mindezekre gondolva teljesen beparázott elkövetőnk és egy-kettőte kisuhant Ji Na szobájából és hangosan becsapta az ajtót. Az emberek mitsem sejtve siettek el a ház előtt miközben az ártatlan személy eszméletlenül feküdt a házban. Gondolhatja mindenki, szegénynek eljött a vég. Ott feküdt véresen a szilánkokkal együtt amiről senki nem tudott, egy embert kivéve, aki Jungkook volt, nyílván.

És, csak gondoljunk bele.. Ha Min Hee visszatette volna Jungkook pulcsiját a táskájába, akkor Kook nem vette volna észre a ruháját, nem vitáztak volna azon a bulin, így Min Hee nem ijedt volna meg a fiú haragján, nem akart volna kiszaladni a szobából és így Jungkook nem lökte volna neki a tükörnek. Igen, ilyen kicsi dolgon múlott az, hogy ne történjen meg ez.

Hogy most ne feküdne eszméletlenül a padlón Min Hee, véresen, a szilánkok közt..

By;10flower01