Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-SEVEN

Másfél hét telt el. Szüleim gyakran kerestek, de két szavas mondatokkal "ráztam le" őket. Azóta, amióta elmentem Seoulból teljesen bezárkóztam és mindennapjaimat Ji Na szobájában töltöttem. Kimozdulni semmi kedvem nem volt, viszont barátaim nagyon hiányoztak amit hamar meg is oldottam.

-Ji Na, ma elkísérhetlek a suliba? Látni akarom a fiúkat. - pattantam ki kora reggel az ágyból.
-Persze! Sőt, már akartam is mondani, hogy kijöhetnél, mozogni. Ez már egy kicsit beteges. - mondta kissé kuncogva.
-Nem könnyű ennyi balhé után visszarázódni a nyugott életembe. Ráadásul nem könnyít a helyzeten Jungkook. Mindennap hívogat. - forgattam meg szemeimet.
-Ne már, Min Hee! Ez pozitív dolog! Hiszen, Jungkook érdeklődik utánad. - mondta, de hamar belevágtam.
-Biztos, hogy anyáék mondják neki, hogy hívjon, magától meg nem tenné, szóval semmiféle pozitív dolog nincs itt. De hagyjuk is, felejtsük el! - kötöttem össze vöröses hajamat majd feltettem egy feketés karkötőt és lesiettem a földszintre.

Ezután hamar elindultunk az iskolába. Az idő kedvező volt, a nap már kora reggel simogatta sugaraival a várost. Sokan megkockáztatták a biciklízést, annak ellenére, hogy az utóbbi napokba csak a felhők sírását lehetett látni és hallani.

Kicsit izgultam, hiszen szinte hónapok óta nem láttam őket, és már nagyon hiányoztak. De a boldogságom határtalan volt, mert tényleg rég láttam már őket. Épp, hogy átléptük az iskola kapuját, Jungkook hívott. Kicsit mérgesen, de annál jobban érdeklődve vettem fel a telefonomat.

-Mit akarsz már megint? - kérdeztem tőle halkan.
-Min Hee.. Rohadtul hiányzol, hol vagy már? Csak annyit kértem, hogy gyere haza! Han is borzasztóan hiányol! - mondta kissé hisztérikusan azonban hangján hallatszódott némi szomorúság.
Meglepődve hallgattam a fiút, majd kissé lelkiismeret furdalással, egyhangúan szóltam neki vissza.
-Magányt szeretnék. Megkérlek, ne hívj, ne írj, ne keress. Köszi! - mondtam elcsukló hangon és le is tettem a készüléket.

Szemem kissé bekönnyezett, hiszen szivem megesett a fiún, de fogalmam sincs miért. Mármint, annyi rosszat tett, mégis úgy érzem, hogy fájdalmat okozok neki hirtelen eltűnésemmel. Pedig nem kéne, hogy fájjon, hogy rossz érzésem legyen, hiszen neki a hetek elteltével sem lett lelkiismeret furdalása utánam, pedig elég sokszor megbántott, nem is kicsit.

Megtöröltem szemeimet majd Ji Na után siettem aki hevesen kereste szemeivel a fiúkat.
-Itt azért minden jól megy, ugye? - kérdeztem érdeklődve a lányt.
-Minden a legnagyobb rendbe. Sokat nevetünk és Taehyungon látszik, hogy egyre komolyabban veszi a kapcsolatunkat. Nagyon szeretjük egymást. - mosolygott ami engem is jobb kedvre derített.
Legalább ő boldog..

Hirtelen kiáltott fel Ji Na, majd a fiúkat vettem észre, közel a bejárathoz, ahol mi is álltunk. Boldogan, de kissé érdeklődve szaladtak hozzánk a fiúk és egyből mindenkit megöleltem. Nagyon jó érzés volt újra látni őket és fantasztikus volt megölelni ezt a hét fiút ennyi idő után. Utolsónak Jimin állt velem szembe csillogó szemekkel majd szorosan ölelésbe vont. Letörölhetetlen volt a mosoly az arccomról és semmi nem tudta elrontani ezt az idilli hangulatot és a boldog pillanatot.

-Hogy-hogy itt vagy? - kérdezte meglepetten Tae.
-Hosszú lenne elmondani, nem is szeretnék nagyon erről beszélni. Viszont annyira hiányoztatok, hogy szavakba nem tudom önteni. Ennek a találkozásnak már hamarabb megkellett volna történnie. - hadartam el mondandómat majd Jimin megfogta a vállamat.
-Tudunk beszélni? - mosolygott.

Nagyot bólintottam majd kicsit arrébb mentünk. Vett egy nagy levegőt majd belekezdett.
-Ne haragudj azért a hirtelen csókért ott Seoulba. - mondta, de egyből folytatta is -, Sok minden történt akkor és az érzéseimnek nehéz parancsolni, ha valakibe igazán beleszeretek. Mégegyszer, ne haragudj.
Mosolyogva megráztam a fejemet, hisz butaságért kért bocsánatot. Megértem Jimint, én is tudom, hogy érzéseknek nehéz parancsolni..

-Nem haragudtam akkor se és most se. Tény és való, hogy nagyon hirtelen jött, de nem bántam meg. - húztam számat mosolyra mire neki is nagyobb lett ajakgörbülete.
-Nem bántad meg? - kérdezte vissza majd közelebb jött.
-Nem. - ráztam a fejemet majd mikor már a levegő is kezdett fogyni köztünk, avagy már orra az enyémet súrolta, a szám szélére adott egy puszit.
-Vettem az adást. - suttogta kissé nevetve majd visszament a fiúkhoz és Ji Nához.

Én is kuncogtam a helyzeten majd társultam Jiminhez és vele mentem vissza barátainkhoz.

Furcsa érzés, mert Jiminhez soha nem kötöttem úgy mint mondjuk Jungkookhoz. Azonban még is érzek egy kis szikrát közöttünk és, ha úgy adja az élet, adni fogok lehetőséget ennek a kapcsolatnak..

Persze, ha Jungkook közbe nem jön. Mert ugyan utálom, és erre adtam is okot nagyon sokszor, de még mindig ugyanúgy tetszik és nálam nem múlt el még annyira ez a szerelem.. Csak, ha tudnám mi a francért..

By:10flower01