Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SEVENTY-FIVE

Sziasztok!🧡 Kettő dolgot szeretnék itt még az elején leírni. Először is elértük a 3K szavazatot!💜 Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, sokat jelent❤️ A másik. KiimberlyTime "kihívott a 18day colour your bias challeng-re. Innen is köszönöm. ^^ Tulajdonképpen az a lényege, hogy 18 napon keresztül különböző színű ruhákban lévő képet tegyünk ki róla. Mivel nem szeretnék ennek a kihívásnak csinálni egy külön könyvet, ezért a részek elejére beteszem a képeket.
Nem tudom kötelező-e nekem is kihívni bárkit, de nem szeretnék kihívni konkrét embereket. Az olvasóim közül bárki megcsinálhatja kedvére❤️.

Az első kép: fehér ruhában a biasod

Nade elég a felesleges dumából, jó olvasást!💜
—-
-Sziasztok! - ölelt meg minket Kook anyukája mikor odaértünk.
-Hello. - köszöntünk egyszerre.
-Végre már, hogy látlak Min Hee! Szerintem még Jungkook bulija előtt láttalak utoljára, az meg nem most volt. - mosolygott rám.
-Igen, eltelt egy pár nap, persze tele eseménnyel. - pillantottam rá Jungkookra.
-Na, gyertek be, nagyon hideg van odakint, a hó is biztosan esni fog. - tolt beljebb minket a nő majd mindketten otthonosan elfoglaltuk a helyünket.
Vagyis csak Jungkook, mert hirtelen megfogta anya a kezemet majd mikor megfordultam apával együtt álltak ott előttem.

-Igen? - néztem rájuk felváltva.
-Van egy kis gond. Az iskola elvan hanyaglova. Mi lesz így a nagy álmokkal? Meg amúgyis, Min Hee, 17 évesen még bőven az iskolában lenne a helyed, a szüleid mellett. Helyette egy másik városba élsz Ji Nával és szüleivel miközben messziről elkerülöd az iskoládat. - kezdte el anya.
-Igen, jól tudom, hogy bekéne mennem minden reggel és, hogy gőzerővel tanulni a régóta megtervezett álmaimért. Viszont az a helyzet, hogy én is változtam, rengeteg minden történt velem és sok új ember lépett be az életembe. Egy szó, mint száz, az én mostani álmaimhoz nem kell tanulnom reggeltől estig és nem kell rágódnom feleslegesen az iskola miatt. Tudjátok, vannak olyan dolgok amiket nem mindenki ért meg. Ezt ti sem értenétek meg. És az, hogy teljesen máshol élek. Azthiszem jót tett nekem. Végre a barátaimmal lehettem és abba a városba ahol én felnőttem. Nekem sem és Jungkooknak sem tett jót, hogy hirtelen költöztünk el egy ilyen forgalmas városba, mint Seoul. És bármit is mondotok, maradni fogok Busanba, Ji Náéknál. Megvan engedve szóval attól sem kell félni, hogy hívatlanul vagyok ott. Ez van.. talán néha nem mindig a végén kéne ráeszmélni, hogy van egy lányotok. Ezért is van ez a beszélgetés csakmert fogalmatok sincs arról, hogy min mentem keresztül hónapokon át. - mondtam csalódottan -, De karácsony van, azthiszem ennek a beszélgetésnek nem kéne tovább folynia. - fejeztem be hosszú mondandómat.

-Igazad van. Majd máskor megbeszéljük. - bólintott szomorúan anya, hiszen láttam rajta, megérintette az amit az imént mondtam.
Sóhajtva indultam el a nappaliba ahol már Jungkook és szülei mosolyogva vártak minket.
-Arra gondoltam, hogy már most lerendezhetnék gyorsan az ajándékozást hisz nem az a fontos. - mondta boldogan Kook anyukája.
Mindannyian beleegyesztünk és hamar átadtuk az ajándékokat.
-Én maradtam. - vigyorgott rám Jungkook.
-Na, mi az a titkos ajándék? - kérdeztem meg bár titkon sejtettem mi a szándéka.
-Nos, az én ajándékom nem kézzel fogható, de annál személyesebb. Szerintem már szinte egyértelmű, de azért szeretnék mondani valamit. Azthiszem.. életem egyik legnehezebb időszakán vagyok túl. Te voltál az a lány aki először megdobogtatta a szívemet és te voltál az a lány akivel először voltak komolyabb szándékaim. Ritkán vagyok ennyire.. hogy is mondjam.. nyálas?! De, Rózsám.. Szeretlek. Hihetetlen módon. Hosszú és szenvedéssel teli hónapokat hagytunk magunk után, de végre megtaláltuk ennyi idő után a kiutat és sikerült mindent megbeszélnünk. Úgyhogy merészen teszem fel a kérdést. Leszel a barátnőm, Rózsa? - fogta meg kezeimet.

-Nem is kérdés! - borultam boldogan Jungkook nyakaiba.
Nagyon boldog voltam és őszintén szólva megérte ennyit várni erre a kérdésre. Mindennap szomorúan keltem fel és minden egyes nap kedvetlenül aludtam el, hiszen rosszultesett amiért nem kérdezte meg, hogy az övé leszek-e. Bár belegondolva jobb is, hogy egy ilyen szép napon kérdezte meg és bátran jelenthettem ki, hogy életem legjobb ajándékát kaptam meg.
-Láttam rajtad, hogy szomorú voltál és azt is tudtam, hogy miért. De remélem nem baj, hogy ennyire eltoltam ezt a kérdést. - döntötte neki homlokát az enyémnek.
-Nem baj, nem haragszom. Meghát a legfontosabb az, hogy egyátalán megkérdezted és végre ez a pillanat is eljött. - mosolyogtam rá.
Lassan pillantott rá ajkaimra majd gyengéden megfogta arcomat.
-Szeretlek, Rózsa! - suttogta majd ajkaimra tapadt.

Halványan belemosolyogtam édes csókunkba és hihetetlenül boldog voltam. Ennyi szenvedés után végre letudtunk ülni és megtudtuk beszélni a dolgokat, vita nélkül. És végre újra összejöttünk kellemes percek között. Nem is kívánhattam volna jobbat, akkor ott.

Márcsak azért is, mert kaptam egy lehetőséget amivel köd nélkül láttam az előttem lévő utat ami szögegyenes volt. Végre tisztán láthattam, hogy kik az igazi barátaim és, hogy kikre számíthatok. Talán.., akkor mondhattam ki először, őszintén, hogy a legboldogabb voltam, hisz tényleg megvolt mindenem és nem éreztem, hogy kapadozok egy másik életért miközben hatalmas port kavarok magam után..

By:10flower01