Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SEVENTY-FOUR

5 nap elteltével

Eltelt öt, kerek nap azóta, amióta Jungkook újra felkeresett. Mindennapot együtt töltöttünk. Sokat nevettem az utóbbi időbe és nagyon jó kapcsoltam lett Jungkookal, akivel nem is olyan régen, még egymás vérét szívtuk. Egésznapos programokat szervezett meg a fiú és nyugodtan állíthatom, hogy az összes nap tökéletes volt.

Vagyis, nem.. Mert valami hiányzott mind az öt napból. Jungkook még nem kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője.

Tényleg mindennap egy fantasztikus élményt hozott magával, de valahogy nekem az a kérdés hiányzott. Úgy éreztem, hogy ideje lenne már, hiszen elég napot együtt töltöttünk ahhoz, hogy mindent megbeszéljünk. Lehetek türelmetlen, de én szerintem, már felesleges volt húzni azt, amiért annyi ideje "küzdünk".

Sokat nevettem és nagyon jól éreztem magamat, nem tagadom. De mindennap bennem volt az a kicsi szomorúság. Úgy ahogy karácsony napján is.

Igen, eljött a karácsony napja amit én kómás fejemmel indítottam.
-Boldog karásonyt te bolond! - ütött meg egy párnával kuncogva Ji Na miután sikerült kinyitnom szemeimet.
-Héló! - ütöttem vissza nevetve. -, Neked is boldog karácsonyt te fafejű!
-Mi a terved mára? - mosolygott rám a lány.
-Jungkookal megbeszéltük, hogy Seoulba megyünk anyáékhoz. De a holnapot szerintem együtt tölhetnénk. - nyújtózkodtam.
-Oké, ahogy gondolod. - esett le mellém a földre.
-Te gondolom Taehyunggal. - álltam fel nehezen majd kiválasztottam ruháimat.
-Telitalálat. De nyílván először a család. - terült el a földön Ji Na, mondandója közepett.

Gyorsan felöltöztem majd egy pár dolgot még megcsináltam.
-Ji Na, segítessz levinni a bőröndömet? Kicsiről van szó. - kérdeztem meg a lányt.
-Oké. - sóhajtott majd elindult a bőrönddel a lépcsőn.
A baj csak az volt, hogy annyira neki indult, hogy elkezdett lecsúszni a lépcsőn.
-Ji Na! - nevettem majd elkaptam a kezét, hogy ne essen le jobban.
-Basszus. - nevette el ő is magát.
Csak csendben nevedgéltünk mindketten a lépcsőn, hiszen borzalmasan vicces volt az egész.
-Le.. kell.. ülnöm! - röhögtem egyre jobban mire Ji Na is mégjobban nevetett.
-Ti mit csináltok? - hallottam meg Jungkook hangját majd nevetve néztem rá a fiúra.
-Ez a hülye nevet, hogy majdnem lezúdultam a lépcsőn én meg rajta röhögök. - mondta kuncogva a lány én pedig továbbra is csak szórakoztam. -, Te egyátalán, hogy jutottál be a házba?
-Nyitva volt az ajtó, Ji Na. - kuncogott Jungkook.
-Szerintem biztonságosan élünk. - nevette el magát újra Ji Na mire mindhároman annyira elkezdtünk nevetni, hogy konkrétan fájt a hasam és a szám is a sok röhögéstől.

-Amúgy lehet menni kéne, mert lefogjuk késni a vonatot. - álltam fel végre.
-Jézusom! Három percünk van, Min Hee, odaérni a hat percre lévő állomástól! - eszmélt fel a fiú majd gyorsan legurítottam a bőröndöt és futni kezdtünk a vonatunkhoz.
-Ha lefogjuk késni a vonatot, Jeon JeongGuk, nagyon mérges leszek. - futottam kuncogva a bőröndömmel együtt az állomásra miközben szavaimat a szintén futó és nevető Jungkooknak invitáltam.
-Én is az leszek, ne aggódj! - vette mélyen a levegőt majd hálisten, pont időben odaértünk a járműhöz.
-Istenem.. kiköpöm a tüdőmet! - támaszkodtam meg térdeimen majd miután mi is sorra kerültünk, felszálltunk a vonatra és megkerestük helyeinket.
-Annyira nem is volt kemény. - mosolygott rám majd egy csókot akart adni, de én megakadályoztam.

-Nem vagyunk együtt, nem kéne megcsókolnod. - mondtam komolyan.
-Ugyanmár, szeretnék egy kis időt eltölteni veled barátként, miközben megbeszélünk mindent. - vigyorgott továbbra is majd újra megindult felém, de én nem engedtem.
Talán ez kívülről érdekesen nézhetett ki, hiszen miközben Jungkook folyamatosan nekem nyomódott és ajkaimat szerette volna elérni én addig taszítottam őt nevetve.
-Na, Jungkook! - mondtam kuncogva.
-Tudom, hogy szeretnéd. - ült vissza eredeti helyére mire én végre normálisan eltudtam helyezkedni.
-Igen, szeretném, nem is tudod mennyire. De még nem vagyunk együtt. - vontam meg vállamat.
-Hisztis vagy. - nyújtotta ki rám nyelvét egy mosoly kíséretében.
-Gyere ide, te nyúl! - szorítottam össze arcát majd egy puszit nyomtam szájára.

-Na, nem volt nehéz, mi? - karolt át kuncogva.
-Csak azért csináltam, mert aztmondtad, hogy hisztis vagyok. - mondtam mosolyogva.
-Csak hülyéskedtem. - simogatta hátamat.
Mondjuk igaza volt, mégha viccből is mondta. Borzasztóan hisztis voltam, mindenért bevágtam a durcit, kissé már szánalmasan. Viszont annyi mindenen mentem keresztül, hogy kiváltotta belőlem a hisztis énemet és szinte mindenért levágtam a hisztit.

Az egész utat végig beszélgettük és hamar el is telt az idő.
-Remélem tetszeni fog az ajándékom. - szállt le a vonatról is Jungkook utánam miközben szavait nekem szánta.
-Kíváncsi vagyok mostmár, hogy mit adsz nekem. De persze én sem foglak üres kézzel hagyni. - mosolyogtam rá.

Tényleg kíváncsi voltam hiszen napok óta csak azt hajtogatja, hogy reméli örülni fogok és azt is elárulta már, hogy erre várok már rengeteg ideje..

By:10flower01