Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-FOUR

Egyre hangosabb és hangosabb volt a kérdés a fejemben. Nyílván, az én helyembe sokan rávágták volna azt, hogy "igen". De én azért sem mertem először válaszolni, mert ott volt Jungkook.. Aki hiába undorítóan viselkedett velem, hiába utáltam, mégis ezek mellett nagyon szerettem.. De mégis Jimin volt az a fiú akinek sok mindent köszönhettem és percekkel ezelőtt adott nekem egy nagy erőt.

-Hát..t.. - dadogtam, de ezek után enyhe mosollyal válaszoltam a kérdésre -, Igen.
-Igen? - könnyebbült meg a fiú.
Nagyot bólintottam majd beállt a csönd. De nem az a kínos fajta, hanem az a kellemes csend amit az ember még élvezett is. Ránéztem a mosolygó fiúra aki egyre csak közelített. Tudtam mit akar, épp ezért közelítettem felé én is majd ajkaink hamar összeértek. Mézédes ízű, duzzadt ajkait enyémnek tudhattam és minden egyes pillanatot élveztem akkor. Végre éreztem egy kis reményt, egy kis boldogságot ennyi idő után..

1hét elteltével

1hét telt el mióta Jiminnel egy pár lettünk. Azóta ki is engedtek viszonylag hamar a kórházból. Szinte mindennap együtt voltunk Jiminnel és rengeteg helyet megnéztünk. Egy nap el is utaztunk egy meszebb városba is. Ezek mellett sok időt töltöttem Ji Náékkal is és még szorosabb lett a kapcsoltom mindenkivel, főleg Ji Nával. Szóval tartalmas hét volt az biztos. Rég éreztem magam ilyen jól, és azt is elmondhatom, hogy Jimin rendkívül figyelmes és kedves volt velem. Úgy éreztem kezd az életem sínen lenni, de valami ismét becsúszott..

-Szeretnék veled beszélni. - mondta Jimin komolyan miután vége volt a tanításnak.
-Mi a baj Chim? - kérdeztem aggódóan.
-Elszeretnék menni Seoulba Jungkookhoz beszélgetni. Úgy érzem ideje lenne helyre pofozni azt a hülyét. - fogta meg gyengéden kezeimet.
-Biztos? - sóhajtottam.
-Egészen biztos. - indultunk el Jiminék háza felé.
-Hát jó. De mindeképpen megyek veled. Nem fogom engedni, hogy egyedül indulj el. Kitudja mit tesz veled is. - mondtam határozottan.
-Oké. - egyezett bele. -, Holnap indulunk.
-Rendben. Akkor gyorsan elmegyek Ji Na-hoz a cuccaimért és utána megyek hozzád. - mondtam egy féloldalas mosollyal.
Nagyot bólintott majd egy laza csókkal elbúcsúztunk egymástól.

Tényleg, borzasztóan szerettem Jimint és nagyon hálás voltam neki amiért ennyire figyelmes volt. De mégis lelkiismeret furdalásom volt Jungkook miatt. És hogy miért? Fogalmam sem volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogyha megtudja, hogy én és Jimin együtt vagyunk, akkor utána soha többé nem akar látni. Én pedig szerettem volna  őt látni. Mert ugyan undorítóan viselkedett velem, majdnem meg is ölt, de nagyon hiányzott és szerettem is nagyon.

Eme gondolatok közt értem oda Ji Naék házához ahol a bejáratnál pont ott állt Ji Na.
-Szia! - öleltem meg hátulról.
-Hali. - mosolygott rám majd mindketten bementünk a házba.
-Holnap elmegyünk Jiminnel Seoulba. Úgyhogy jöttem a cuccomért aztán megyek is. - siettem be a konyhába majd egy almáért nyúltam.
-Rendben. Tényleg, jól érzed magad Jiminnel? - dobta le a táskáját a földre majd ő is bejött a konyhába.
-Igen, úgy érzem végre boldog vagyok. - mosolyogtam, de hamar el is tűnt az ajakgörbületem -, De azthiszem hiányzik Jungkook és az ölelése. Amikor kimondta a mély, de mégis aranyos hangjával, hogy Rózsa. Ezt a becenevet is rég hallotam. Aish, szerintem újra belezúgtam. Pedig nem kéne! Majdnem megölt!
-Jaj, te lány. Tudtam, hogy ez lesz. Min Hee, te nem újra beleszerettél Jungkookba. Te azóta is szerelmes vagy belé. - jött oda hozzám majd megölelt -, Semmi baj sincs azzal, hogy szereted. Mármint mindketten tudjuk miket művelt, de azthiszem egymásnak lettetek teremtve. Biztos vagyok benne, hogy ő is szeret. - mosolygott.
-De most akkor mi van, valaki mondja már meg? Én tényleg nagyon, de nagyon szeretem Jimint. Mi Van Most? - néztem fájdalmasan a lányra aki csak megvonta a vállát majd lehuppant a nappaliban lévő barna kanapéra.
-Szerintem ne ezzel foglalkozz most. Ráérsz még ezen gondolkozni, siess inkább pakolni. - sóhajtott.
-Igazad van. - hajtottam le fejemet majd felmentem az emeletre és neki álltam pakolni.
—-
Ismét eltelt egy nap és a vonatunk már szinte Seoulba volt. Miután összepakoltam tegnap, elbúcsúztam legjobb barátnőmtől majd Jiminhez mentem és egy film nézés után el is aludtunk. Egész este a Jungkookos dolog ment a fejembe és az amit Ji Na mondott. Éreztem, hogy megint sikerült belenyúlnom egy bonyolult történetbe, és innen is nehezen tudtam csak kijönni..

-Egy egyszerűbb hotelbe leszünk, remélem nem baj. - húzta el száját.
-Dehogy baj, Chim! Hiszen csak pár napra jöttünk. - álltam fel majd az ajtókhoz sétáltunk barátommal, hiszen vonatunk megérkezett.
-Azthiszem mindjárt kicsöngetnek, nem várjuk meg Han-t? Megakarom lepni. - nyúltam bele farmerkabátom zsebébe, a másikkal pedig megfogtam Jimin kezét majd leszálltunk a járműről.
-De, megvárhatjuk. Bár akkor már Jungkookal is beszélgethetnénk. - indultunk el az iskola felé.
-Rendben. - sóhajtottam.
-Rohadt nagy ez a Seoul. Nem tévedtél még el itt? - kérdezte meglepetten.
-Nem nagyon. Egyszerűbb környéken éltünk, és hát ott tényleg nem lehetett eltévedni. - mosolyogtam -, Itt is vagyunk.
-Mi, ilyen közel volt?
-Nagynak és bonyolultnak tűnik a város, de nem az. - kuncogtam.

Szinte alighogy kimondtam az utolsó szavakat, a diákok egymás után özönlöttek ki az iskola kapuin úgy ahogy Han is, nyomában pedig Jungkook.
-Srácok! - szólt oda a két fiúnak Jimin.
-Jimin, Min Hee! - mosolygott vidáman Han majd közelebb jött hozzánk.
Vidáman figyeltem a fiút majd amint Jungkookra néztem boldogságom elmúlt. Szomorúan figyelte összekulcsolt kezünket Chimmel, én pedig a sírás határán voltam.
-Sok.. sok boldogságot. - csuklott el a hangja.
Beleharaptam szám szélébe mielőtt még bőgni kezdtem volna és hát legszívesebben megöleltem volna.
-Köszi. - nyeltem nagyot.
-Ohh, Jungkook. Lenne egy kis megbeszélni valónk, nem gondolod? - vonta fel szemöldökét barátom.

Bevallom megijedtem, hiszen egyrészt mindkettő fiút féltettem. Másrészt pedig tudtam, hogy ennek a vitának nem most lesz vége..

By:10flower01