Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-SIX

Sok idő után leszálltam a vonatról, majd hetek után újra Busanban lehettem. Kis ideig ezt kiélveztem és a késő hajnali időkben a városban mászkáltam.

Persze, ezt sokáig nem csináltam, hiszen már borzasztóan fáradt voltam. Kikészített az egész buli, illetve minden ami az utóbbi napokba történt. Szükségem volt egy kis nyugalomra, és nagyon reméltem, hogy ez Busanba kiélvezhetem.

Elsétáltam Ji Náék házához és.. bekopogtam. Igen, ..4 órakkor becsöngettem, mit is gondoltam, biztosan pattannak az ajtóhoz, hogy persze, egy barát! Egyre hülyébb vagyok..

Bár feleslegesen vitáztam magammal, mert nagy meglepetésemre Ji Na nyitott ajtót.
-Min Hee? - kérdezte egy boldog mosollyal.
-Borzalmas volt Seoulba! Muszáj volt eljönnöm. - sírtam el magam mite megölelt szorosan.
-Elmondhatod nyugodtan! - mondta halkan majd bementük a szobájába.

Mindent elmondtam neki szóról, szóra, úgy mint egy nappal ezelőtt anyának. Keserves sírások között meséltem el neki az eseményeket amik történtek velem mióta Seoulba letettem a lábamat.
Mire a végére értem, kicsit jobban lettem mivel egy időre megszabadultam a bajoktól.

-Elegem lett, érted? Annyira szerettem Jungkookot, és minden rosszal viszonozta ezt. Mondjuk egy gond van, ami mindig is ott volt bennem. Én még mindig szeretem Kookot. - szipogtam.
-Egy biztos, most jó helyen vagy. Az érzéseiddel nem tudunk mit csinálni. De ez valamit jelenthet. - sóhajtott nagyot.
-Mire gondolsz? - töröltem le versenyző könnyeimet.
Egy ideig figyelt majd egy nagy levegővétel után megszólalt egy nem túl segítő válasszal.
-Idővel rájössz! - bólintott majd felállt és a fésűjéhez nyúlt.

-Elkísérsz a suliba? A többiek biztosan örülnének neked?! - kérdezte mosolyogva.
-Nem szeretnék egy ideig senkivel se találkozni. A szüleiddel beszélhetnék viszont? - tettem fel kérdésemet fáradtan.
-Persze. - mondta természetesen majd megfogta a táskáját és lementünk a földszintre.

-Sziasztok. Szeretnék mondani egy fontos dolgot. - mentem oda Ji Na szüleihez.
-Szia. Mondd nyugodtan. - mondta kissé furcsán a lány anyukája.
-Szeretném, ha anyáék nem tudnának arról, hogy hol vagyok. Majd én megbeszélem velük később, de kérlek, ne mondjatok nekik semmit. - mondtam komolyan.
-Biztos vagy benne? Lehet halálara aggódják már magukat. - mondta szintén Ji Na anyukája.
-Biztos. - bólintottam majd Ji Nához fordultam.

-Jó sulit. És senkinek semmit arról, hogy itt vagyok. Még Taehyungéknak sem mondhatod el. - mondtam.
-Rendben. - sóhajtott majd búcsúzásképpem megölelt és elment az iskolába.
Én is vettem egy nagy levegőt majd felmentem a lány szobájába és hamar el is aludtam a hosszú este után.

A telefonom csörgésére keltem fel hirtelen majd a kijelzőre néztem amin Jungkook neve villogott. Elhúztam a számat és kinyomtam a hívást. Ahogy láttam 3-4 órát tudtam aludni, ami még mindig nem volt elég, de visszaludni már nem tudtam. Ezután üzenetem jött azonban ezt már Han-tól kaptam.

Miért nem jöttél suliba? És Jungkook miért nem mondd semmit? Tisztára aggódó feje van. Mi történt? - szinte hallottam ideges hangját.
Akármennyire is szeretem a fiút, nem akartam neki írni semmit. Gonosz dolog egy baráttól, de most tényleg senkihez nincs kedvem. Elég, ha Ji Na tudja most csak a helyzetet. Így is elég rossz bele gondolni, ráadásul ez nem olyan rövid történet.

Jungkook újra hívott, ami már kicsit idegesíő volt. Ha már egyszer kinyomom, miért nem érti? Mivel nem akartam mégjobban felidegelni se magamat, se őt, végül felvettem.
-Gyere vissza! Nem tudom hol vagy, de gyere haza! - mondta komolysággal teli hangjával.
-Nem, Jungkook. Hagyj békén! Ha pedig mégegyszer hívni mersz, nagyon rossz vége lesz! - mondtam idegesen majd le is tettem a telefont.

Most hirtelen aggódni kezd, most fontos vagyok, de biztosan csak azért, mert anyáék kérték. De amúgy szépen leszarná, hogy hol vagyok és mit csinálok.

Az biztos, hogy én most nem fogok visszamenni és mindenki maradhat a helyén, mert szeretnék  most mindenkit távol látni magamtól, kivéve Ji Nát. Jungkook pedig elmehet a fenébe, mert eddig rongybabaként foglalkozott velem. De most örülnék neki a legjobban, ha ezt a viselekedését most meghagyná és békén hagyna. Komolyan elegem lett és nem kéne, ha ezt most valaki mégjobban feldúrná..

Elnézést a későn hozott részért!
By;10flower01