Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-FOUR

Sziasztok! Mielőtt elolvasnátok a részt van két fontos dolog! Mindenek előtt elnézést, hogy ilyen későn hoztam a részt, mozgalmasabb a nyaram mint gondoltam és semmi időm nem volt.
Naszóval! Összegeztem ma, hogy még mennyi része lesz a történetnek és ezt leírtam a gépembe. Nem akarok túlozni, de szerintem ez egy jó 40-50 rész lesz még, szóval a vége nem itt lesz.
Csak nagyvonalakban van leírva a történet hátralévő része, perszeyGondoltam ezt megosztom hiszen innen jön egy remélem számotokra jó hír.
Mikor írtam ezt az összegzést és a végéhez értem, rájöttem, hogy még annyi ötletem van, hogy ebből egy második évad is kijöhet. Nem tudom ki mennyire örülne ennek, mindenesetre én szerintem teszek egy próbát és, ha vége van ennek az évadnak, lesz egy második is! Remélem örülni fogtok!
És egy kis kitérő, mielőtt olvasnátok! Tudom, hogy Jungkooknak szeptember elsején van a születésnapja, nagyon jól tudom! De most a történetben ez kicsit máshogy lesz és a könyvben decemberben lesz!
Na, nem tartalak fel titeket sokáig, jó olvasást!
—-
-Megkérhetnélek Min Hee, hogy kicsit foglalkozz Jungkookal? Legalább addig amíg el nem alszik. Egyszer már hányt, van egy vödör a szobába, ha ki akar jönni belőle oda mehet. - jött le a lépcsőn a fiú anyukája.
-Persze. Már megyek is. - sóhajtottam majd felsiettem a szobába.

-Hoppá, ki van itt. - nevetett idétlen stílusban majd dölöngélve közelebb jött a fiú.
-Jungkook, kérlek, inkább feküdj le aludni! - fogtam meg csuklóját majd az ágyhoz vittem.
-Aludni? Hát még nagyon korán van! - rántotta ki a kezét markolatomból.
-Hajnal van, felvilágosítlak. Gyere az ágyba! - mondtam fáradtan, hiszen kicseszettül elegem volt már.

Csak kinyújtotta a nyelvét majd az ágyhoz ment.
-Gonosz vagy. - esett be az ágyba, majd valamit még a párnába motyogott.
-Nincs kedvem veled kínlódni, oké? Fáradt vagyok, elegem van és amúgy is, rohadtul nem az én dolgom lenne téged ágyba tenni. Másrészt pedig utállak, és még így is nekem kellett hazarángatni téged. - mondtam feszülten majd inkább fürödni indultam.

Miközben áztattam testemet a forró vízben mély gondolkodásba estem. Valami mindig történik velem. Amióta Jungkook megjelent az életembe egy nyugodt percem sem volt. Folyton jönnek a meglepetések, a rosszabbnál rosszabb történések és mindezt szinte egy srácnak köszönhető. Minden simán ment, amíg meg nem jelent Jeon JeongGuk..

Mikor visszamentem a szobába Jungkook mély álomba férkőzött így szerencsére nem kellett tovább vergődnöm vele. Sóhajtva estem bele ágyamba és én is az álmaimnak adtam magamat.

Másnap korán reggel felébredtem hiszen rosszat álmodtam. Nagy levegőket vettem majd Jungkookra vezettem szemeimet aki már félig a padlón feküdt. Gyorsan megnéztem a telefonomat majd mikor a dátumot megláttam kicsit lefagytam. Ma van Jungkook születésnapja.

Mit kéne most csinálnom? Adjak neki valamit? Dehogy adok, isten ments. Mármint.. én még egy üzenetet se kaptam tőle születésnapora. Ne várja el tőlem, hogy veszek neki egy autót.

Nagy levegőt vettem majd inkább elkezdtem készülődni. Hálisten a téli bál után elvileg van két nap szünet, viszont így több esély van arra, hogy Jungkook egy egeket verő bulit csap születésnapja miatt. Imádni fogom..

Mikor visszamentem a szobába a fiú még mindig nagy álmokba volt. Csendben megágyaztam majd lesiettem, egyenesen a konyhába.

-Hali. - öleltem meg hátulról anyát.
-Kipihented a durcit? - és hát nem láttam, de biztos voltam benne, hogy egy kis mosollyal mondta mondatát.
-Milyen durci? - húztam össze szemöldökömet.
-Ma hajnalban, mikor hazaértetek olyan feszült voltál. Mintha minden összejött volna aznap. - állt le a főzéssel majd rámnézett.
-Hát nem volt a legegyszerűbb napom. - sóhajtottam.
-Hallgatlak. - támaszkodott neki a konyhapultnak.
-Chanyeol, akivel mentem a bálba, megcsókolt, Jungkookot részegen ráncigáltam haza miközben majdnem elütötte egy autó és este is megkaptam, hogy gonosz vagyok. - ültem fel a fehér színű pultra.
-Te jóisten! - kerekedtek ki szemei.
-Volt már durvább napom is. - gondoltam vissza a múltba.

-Figyelj. - szólalt meg egy idő után -, annyi mindent titkolsz. Most is mondod, hogy volt durvább, de fogalmam sincs mire gondolsz. Tudom, hogy nem tudtunk annyi időt eltölteni, de ezek az alkalmak tökéletesek lennének. Legalább kis tészletben mondd el mit értessz durvább esetek alatt. - mondta kissé reménytelenül.

Elmerengtem egy kicsit majd megfogtam a kezét és a nappaliba húztam.
-Csak részletekben, még én sem dolgoztam fel az összeset. - ültettem le anyukámat majd szorosan, mellé én is leültem.

Egy jó kis mesélés vette kezdetét és csak meséltem. Miközben mondtam a múlt eseményeit, elgondolkoztam, hogy basszus! Egyre fájdalmasabb életem van.
Mármint, .. ahogy anya is mondta, most minden rossz összejön. És nem csak a ma hajnalra gondolok hanem úgy azóta amióta Jungkookot ismerem. Már azt sem tudom ki vagyok. Teljesen megváltoztam miatta, közel nem vagyok olyan nyugodt és tiszta.

Minden bajom van, folyton kikészülök és felkapom a vizet, sokat káromkodok, pofozom fel az embereket és már egy sikátorban is átéltem egy undorító dolgot.
Mit művelsz velem, Jeon?

-Ez nem semmi. Ennyi mindent magadba tartottál? - kérdezte kicsit könnyes szemekkel miután mindent elmondtam nagyvonalakban.
-Anya, nincs baj. Már túl vagyok rajtuk. - mosolyogtam keserűen.

Aha.. Ezt még magam sem hiszem el. Egy lelkironcs vagyok, de közel nem mutatom ki. Nem panaszkodok a szüleimnek, csak Jungkooknak.., Viszont, belül mintha megrongáltak volna. És kitudja ez meddig fokozódik. Lehet, hogy holnap már bőröndel iszkolok el a legközelebbi barátomhoz, annyira kikészülve leszek..

-Látom, hogy nincs rendben! Hogy is lenne, hisz mindenki tönkre tesz téged! Ez nem normális.. - mondta idegesen.
-Igen, megviselt, de nem tudok mit tenni. Nekem ez jutott. - mondtam egyszerűen majd a szobámba mentem volna, de anya utánam szólt egy nem túl fényes hírrel.
-Ma este fele elmegyünk, mint szülök, mert Jungkook egy születésnapi bulit tart. Szerintem, ha felkell kérdezd meg a részletekről. Gondoltam szólok. - sóhajtott.

Remek! Egy jó kis buli elé nézünk!

Remélem értitek az iróniát..

By:10flower01