Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-THREE

-Ha...hallod! - csapkodtam a lányt miközben figyeltem az ijesztő fiút.
-Félek. - mondta halkan.
-Elszámolok háromig és elfutunk, oké? - mondtam neki miközben végig figyeltem a fiút aki lassú léptekkel indult el felénk.
-Oké. - mondta félénken.
-Egy, kettő, há.. Baszki! Fuss! - ordítottam el magam hiszen Do-yun is elkezdett felénk szaladni.
Hihetetlen, és még magamat is meglepve, gyorsan futottam. Nem is tudtam merre, csak el, a fiú elől. A lány is szorgosan futott mellettem mikor is hátranéztem. Do-yun a nyomunkban volt, én pedig egy rossz lépés álltal a földön feküdtem pillanatok alatt. A lány lelassított és mellém szaladt. De, akkor már tudtuk. Elkapott minket.
-Nocsak, nocsak. Kikkel találkozok? - ült le mellém a földre.
Felakartam állni, de azonnal visszarántott, így hatalmasat estem ami miatt felkiáltottam.
-Kérlek! Hagyj békén! Annyi idő eltelt már, biztosan te is túlléptél, kérlek, egyszer és mindenkorra, tűnj el az életemből! - mondtam bőgve.
-Ahjj, sír a kicsi! Engem ez nem hat meg. - mondta a végét komolyan.
-Miért? Miért nem hagysz békén? - mondtam könnyeimet törölve.
-Mert én nem az a fiú vagyok. Engem nem érdekelnek az érzések! Csak legyen alattam egy lány. - nevetett fel cinikusan.
-És ezért mindennap valakit megerőszakolsz? Ott vagy az utcán és nézed ki lesz a következő? Ez egy kicsit nagyon undorító. - szólalt meg a mellettem álló lány mérgesen.
-Aha. Ott állok és nézem kilegyen a következő! - élte bele magát.
-Ugye tudod, hogy ezért akár börtönbe is zárhatnak? - tettem fel a kérdést.
-Dehát nem is ismernek. Csak azt tudják, hogy valaki. - mondta lassan az utolsó szót.
-Dehát én ismerlek. Én feljelenthetlek. - húztam fel bal szemöldököm.
-Pontosan ezért vagyunk itt. - mondta ki gúnyos mosollyal majd mindkettőnket lefogott hátulról valaki.
-MI A SZAR! - ordítottam fel.
-Köcsögök! - kiabált a mellettem álló lány majd a lábával képen rugta Do-yun-t.
Aki lefogta őt azzal is végzett, úgy, ahogy azzal is aki engem.
-Futás! - szólt fel majd megint futásnak eredtünk.
Do-yunt még hallottam ahogy utánunk ordít, de mi csak előre siettünk.
Mit kell még átélnem, hogy rendeződjön az életem?
—-
Másnap korán reggel keltünk fel a lánnyal, akit mint kiderült, Min Ji-nek hívnak. Egy kis parkban aludtunk, mivel nem mertünk visszamenni.
-Hol laksz egyépként? - mondtam szipogva, úgyanis az este rendesen megfáztam.
-A környéken. Bár rossz körülmények közt. Mármint apával élek, anyát már évek óta nem láttam. Egyszer elment és azóta se híre, se hamva. Apa eléggé depressziós lett és hát, egy héten kétszer látom kijönni a szobából. Már hozzám se szól. A számlákat is én fizetem 18 évesen, pedig fizetésem alig. A ház pedig koszos, de a munka mellett nincs időm rá. - mondta el röviden.
-Sajnálom. - hunytam le szemeim.
-Azt kell utoljára. Neked jobb a körülmény? Bár nálam rosszabb nem lehet. - mosolygott szomorkásan.
-Nálam megvannak a szülők, sőt, duplán. A fiú, akit kerestem, Jungkook régebben együtt voltunk, de mivel átvert és megcsalt, így szakítottam vele. Aztán nagyon rossz kapcsolatunk volt, de később kiderült, hogy mi és ők Seoulba költözünk a közös cég érdekében. Tipikus. - forgattam meg szemeim mire elnevette magát.
-A lényeg, hogy ingadozó kapcsolatunkat felváltotta a méreg és néhány napja csak veszekedtünk, eléggé durván. Utána tegnap este inkább kiszöktem az ablakon egy táskával , otthagyva egy ideig mindent. - mondtam el egyhangúan.
-Azért ez se semmi. - biccentette oldalra fejét.
-Egy biztos. Nem akarok egy ideig visszamenni. - vontam vállat.
-Egyszer én is megszöktem, de rájöttem, hogy ez senkit nem érdekel, ezért szinte hónapokig haza se mentem. Most megint így döntöttem, hasonlóan hozzád. - mosolygott.
-Akkor..Elmegyünk enni? Csak mert borzasztóan éhes vagyok. - nevettem
-Veled tartok. - állt fel kuncogva.
—-
Miután bevásároltunk, visszamentünk a parkba, egy kis nyugalom érdekében.
-Tudod. Elég szomorú, hogy valaki azért van Seoul utcáin, hogy lányokat erőszakoljon meg. - harapott bele Min Ji zsömléjébe mondandója közepén.
-Az biztos. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire szívtelen? - tömtem én is magamba az adagom.
-Talán csak ennyire nincs élete. Vannak szülei neki? - nézte a halakkal teli nyüzsgő tavat.
-Vannak, sőt, gazdagabbak, mint egy falu együtt. Egyszer voltam náluk, mert sajnos ismertem, és, ha húsz szoba nem volt, egy se. Pedig nincs testvére. - értetlenkedtem.
-És a szülei mit szólnak ahhoz amit csinál? Vagy ennyire elfoglaltak? - kérdezte.
-Azt nem tudom. De valószínűleg nem sok figyelem juthat így rá. - néztem a fákat, miközben Jungkookon gondolkoztam.
Vajon érdekli, hogy elmentem? És a többieket? Gondolom őt nem, mert miután kiejtettem a szavakat, megis láttam ahogy a park másik végébe sétálgat Ji Náékkal.
-Az annyát. - tettem fel a kapucnim a fejemre és elfordultam.
-Mi van? - kérdezte Min Ji kérdőn.
-Ott van Jungkook! Fordulj el te is, mert Jungkook észrevehet!
-Ide se néznek. Tök nyugodtan sétálgatnak a másik irányba.
Egy világ dőlt bennem össze. A nyugalom miatt mentem el, de ennyire érdekelné őket, hogy eltűntem?
-Ohh.. - fordultam vissza.
-Nyugi, én is éreztem egy párszor ilyet. Szar érzés, tudom. - ölelt meg.
-Te így éltél éveket? Hogy rád se hederítettek? - kérdeztem.
-Igen. De már, .. hozzászoktam. - sóhajtott.
Egy kis csönd után észrevett Junkook, de kinyújtotta a nyelvét és visszafordult.
-Hogy az a mocskos! - pattantam fel.
-Min Hee, nyugi! - jött utánam.
-Gyere ide, te seggfej, seggrépa, idióta, mindegy is! - fogtam meg Kook vállát.
-Min Hee! - ölelt meg Ji Na.
-Van egy kis megbeszélni valónk! - mondtam mérgesen.
-Nincs! - mondta komolyan.
-Uhh, dehogynem! Előszöt is kabd be! Másodszor is próbálj egy kicseszett nagyot változtatni a viselkedéseden, mert ez már több mint magas! Harmadszor, te képes voltál végignézni, hogy egy ártatlan lányt megerőszakol Do-yun? Hol a pofád neked? Hmm? Hogy a picsámba viselkedsz te? Hát nem tudod, hogy hol a határ? Annyira nagy a pofád, de mire fel, te seggarc? - kiabáltam mire mindenki meglepetten figyelte mondandóm.
-Nem néztem végig! Kimondta ezt? - mondta akadozva.
-Nézd már, még hazudni is van képe! Az mondta akit megerőszakolt! Ide figyelj, ő itt! Ez a lány, aki itt áll mellettem. Tudod ki ez? Ez a lány az, aki miután Do-yun elvert mindkettőnket, ő segített, ő kísért minket haza! És ő is kapott, és te végig nézted? Rohadj meg! - jöttek ki a szavak könnyen.
-Oké, nyugodj le! - fogott meg Ji Na és Min Ji.
-De hát.. én nem ismertem fel. - mondta miközben végig mérte a lányt.
-Mivan? Tehát, ha más lett volna azt ennél is jobban leszartad volna? - akadtam ki.
-Nem ezt mondtam, fogd már be! Te se vagy ártatlan! - emelte fel hangját.
-Lehet voltak hibáim, de odáig nem esek le, hogy mocskos dolgokat végig nézzek tétlenül! És jegyezd meg! Én addig nem megyek vissza míg nem számolsz el magaddal! Old meg úgy ahogy akarod, de, ha nem csinálod meg, és nekem kell elmondanom anyáéknak, hogy miket csináltál, én fogok veled elszámolni! Ji Na, és Tae! Menjetek haza, kérlek, köszönöm a támogatást, de talán most jobb, ha nem nézitek végig mik fognak történi! Nem akarom, hogy tinektek is bajotok legyen. - öleltem meg őket majd megfordultam és a pad felé vettem az irányt.
-Ohh, ez elmaradt. - fordultam vissza és egy nagy pofont adtam Jungkooknak.
Nagyot bólintottam majd tényleg a pad felé mentem Min Ji társaságában.
-Jól megkapta. - ült le sokkosan Min Ji.
-Ráfért már egy alapos fejmosás. - néztünk farkasszemet majd gyorsan el is mentek a parkból, mindhároman.
-Ha te mondod. - vonta meg vállát.
-Megérdemelte. Csinált már egy-pár dolgot ami miatt azt mondom, hogy itt volt az ideje. Sajnos nem én voltam se az első és nem is az utolsó ember akivel hasonlóan bánt, ebbe biztos vagyok. - néztem rá a lányra.
-Hát.. valahogy kitudom belőle nézni amióta végignézte.. a.. hagyuk. Nem akarom újra szóbahozni. - rázta meg fejét.
-Egy cipőbe járunk, szóval megtudlak érteni. - öleltem meg a lányt.
-Gondolod, hogy itt még nincs vége a dolgoknak? - kérdezte kíváncsian.
-Nem gondolom, tudom! Szerintem nem ez volt az utolsó titka. Nemrég azt tudtam meg, hogy megcsalt mikor együtt voltunk, amiről nekem fogalmam sem volt. És jézusom, nem is merek belegondolni, hogy még mik fognak kiderülni! - csuktam be kissé szemeim.

És félhettem is. Mert még rengeteg olyan titok állt előttem amit még álmomban sem gondoltam volna. Mit tettél velem Jeon Jungkook?

Hy-hy! Még magam sem hiszem el, de naponta van rész, gyermekeim!😲 És kiknek köszönhető ez? NEKTEK!! Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy végre kapok visszajelzést a "munkámról"❤️❤️.
By:10flower01🧡