Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-SEVEN

Másnap borzasztó fejfájással keltem, valószínűleg a tegnap este kikészített. Jungkookkal megint összevesztünk a hálószobán, hogy ki hol aludjon. Csakmert idehurcolta a barátnőjét, én pedig szerettem volna a saját ágyamba aludni, de ők nem akartak engem látni.
Még élni is fájt reggel, dehát mit csináljak? Így is rengeteget hiányoztam, amit anyáék alig győztek leigazolni.  Gyorsan kikászálódtam a paplanom alól majd egy sietős öltözést és fogat mosást követően már lasabb tempóban lementem a konyhába.
-Mit csinálsz? - kérdezte Jungkook anyukája miután meglátta, hogy a gyógyszerek között turkálok.
-Nagyon fáj a fejem, kéne valami. - sóhajottam, miközben türelmetlenül kotorásztam a szekrényben.
-Valami baj történt? Olyan lehangoltnak tűnsz! - jegyezte meg egy kis csönd után a nő, én pedig végre megtaláltam addigra a szükséges pirulát.
-Nem, csak annyira nem jó így kelni. - mutattam féloldalasan mosolyomat, majd a gyógyszeres dobozt becsúsztattam a táskámba miután kiszórtam a kezemre a nekem megfelelő mennyiséget.
Semmi kedvem nem volt vele beszélgetni arról, hogy milyen szemét a fia. Biztosan megint vitát borított volna, ha megszólalok a köztünk lévő feszültségről. Vagyis Jungkook nem lett volna boldog.
—-
-Han, meghalok, nem érdekel! De annyira fáj a fejem! - döntöttem rá fejemet a fiú vállára aki csak kuncogott egy nagyot.
-Szerintem fáradt is! - karolt át.
Igen, mondanom sem kell, Hannal nagyon szoros kapcsolatot sikerült kialakítani, és, ha ő most nem lenne, már a padláson lógnék egy kötéllel a nyakamban.
-Gondolod? - ásítottam egy nagyot majd lassan lehunytam szemeimet.
-Nem gondolom, tudom. - nevetett.
-Amúgy, akkor ma elmegyünk enni valahova suli után? Ugye a tegnapi pótlásaként. - szólaltam meg.
-Benne vagyok. - vágta rá ami miatt egy kósza mosoly kúszott fel arcomra.
-Ti itt mit csináltok? - hallottam meg Kook rekedtes hangját.
Ez a hang, jézusom! Folytsanak vérbe, de borzasztóan kellemes hangja van, amit nem mellesleg imádtam.. Vagy még most is imádom?
-Alszunk. - motyogtam.
-Vagyis Min Hee. - simította meg a hátamat Han.
-Ahhj, muszáj bevennem mégegyet, szerintem itt a vég számomra. - húztam közelebb magamhoz a táskámat.
-Na, azért jöttem amúgy, inkább Hannak szólna, hogy lenne egy házibuli Chanyeolnál. Eljössz? - invitálta kérdését a mellettem tanakodó fiúnak.
-Egy újabb hánytatás. Na mindegy, addig én kimegyek míg megbeszélitek. - biccentettem fejemmel az udvar felé majd a gyógyszerrel a kezembe kisétáltam az ajtón.
Amint kiértem szemeim tágra nyíltak, ajkaim elhúzódtak egymástól, és még a pirulás doboz is kiesett a kezemből.
-Te..Te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődötten.
-Hiányoztál. Próbáltalak kiverni a fejemből, de képtelen vagyok. Még mindig szeretlek. - mondta egy szomorkás mosollyal arcán a fekete hajú Jimin.
-Mikor Ji Na itt volt Taeval, mondták, vagyis Ji Na, hogy még mindig szeretsz. De az nem most volt. - sütöttem le szemeimet.
-Nincs sok időm, hozzátenném. De beleőrülök abba, hogy nem vagy ott. És, hogy nem érezhetem ajkaidat az egyémen. - jött közelebb, szinte már súrolta az orra az enyémet.
-Jimin.. - nyeltem nagyot.
Lehunyta szemeit majd egyre jobban közeledett és a közöttünk lévő levegőréteg hamar elfogyott. Jimin ajkait az enyémre tapasztotta én pedig kissé ijedten viszonoztam meglepetését.
Ez szörnyű! Egyszer Jungkook kap le, most meg Jimin.. Mi történik itt?
-Ne haragudj! Nem bírtam tovább. - sóhajtott nagyot.
-Én.. Nem tudom mit mondjak. - mondtam kissé sokkoltan.
-Én voltam a hülye, tényleg. - fogta a fejét idegesen.
Szomorúan néztem a fiút majd egy gyors ölelésbe vontam. Mellkasába fúrtam fejemet és élveztem, hogy kis ujjait vezeti össze-vissza a hátamon. Egy ideig így dölöngéltünk, de nekem órára kellett mennem, neki pedig haza.
Pedig egész életemben így maradtam volna..
—-
-Min Hee, maga az ágyába érzi magát? Csakmert iskolába van, felvilágosítanám! - hallottam meg a matektanárom éles hangját.
-Ne haragudjon tanárnő, eléggé fáj a fejem! - keltem fel a padról.
-Mostanába sok baj van magával, ennek nem lesz jó vége! - mondta szigorúan.
-Tanárnő, nem tehetek róla. Ha egyszer megerőszakoltak, nem fogok egyből iskolába menni. Ráadásul van elég bajom. - mondtam fújtatva.
-Megerőszakolták? - kerekedtek ki a szemei.
-Elég sokan beszéltek róla, azthittem az igazgató szólt róla. - mondtam furcsán.
-Kérlek, óra után maradj bent! - mondta kissé kétségbeesetten majd visszafordult a matek példához.
Ez meg mit akar jelenteni?

By: 10flower01