Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

THIRTY-SIX

!FIGYELEM!
A mai részben sok csúnya szó olvasható. Csak saját felelőségre!
—
-Kit neveztél te gyökérnek? Hogy van ekkora pofád miután megerőszakoltad egy kibaszott sikátorban Min Hee-t? - mondta hangosan Kook amitől kicsit összerezzentek gyenge porcikáim.
-Ez csak egy játék volt. Egy poén. - mosolygott gúnyosan.
-Te idióta vagy. Mekkora egy egosita fasz vagy. - rázta a fejét undorral Jungkook.
-Közülünk te vagy az egyetlen fasz. Miről beszélünk amúgy? Én nem csináltam semmi rosszat. - tette zsebre kezeit Do-yun.
-Érdekes, hogy még van bőr a pofádon. Igazán eláshatnád magad. - húzta össze szemöldökét.
-Srácok álljatok le, mindenki menjen haza, kérlek. - álltam Jungkookal szembe miközben könnyeim furikáztak arcomon.
-Ne haragudj, Min Hee, de van egy kis elintézni valóm. - tolt arrébb a fekete szemű Kook és elondult Do-yun irányába.
-Fogd be a pofád Jeon, te is elég fájdalmat okoztál Min Heenek. Nincs jogod engem bántani. Hisz csak megerőszakoltam. - vont vállatt szánalmas mosolyával.
Jungkooknak itt pattant el idege és egyenesen a fiúnak rohant, így mindkettő a földön végezte. Kook hatalmas erőkkel püfölte az alatta lévő fiút aki minden ütésre ordított egyet.
-Jungkook állj le, ennyit se érdemel. - rohantam oda a fiúhoz aki abbahagyta az ütést és rám figyelt.
-Ennek nincs értelme, menj haza, és Do-yun pedig takarodjon el az életemből végre. - mondtam a két ideges fiúnak.
-Ez a köcsög nem ússza meg ennyivel. - mordult fel Do-yun és beboxolt egyet Kooknak.
Borzasztóan idegbe borultam és a kezem irgalmatlanul nagyot szólt Do-yun befeszített arcán.
-Nem hallottad amit mondtam, te állat. Menj már el melegebb éghajlatra, nem hiszem el, hogy így kísértesz engem már hónapok óta. Szakadj le rólam, tökön rughatod magad vagy nem tudom, de tűnj el az életemből. - ordítottam a megszeppent fiúnak.
-Az, hogy megerőszakolod az pedig a legaljasabb dolog. Gratulálok a fejednek, igazán ügyes kisfiú vagy. - gúnyolódott Jungkook majd megfogta a kezem és elindultuk hazafele.
A lány ijedten állt az utca végén, szemeit pedig csak úgy kapkodta háromunk közt.
-Nem, nem Min Hee. Így nem mehetsz el. - fogta meg a vállam Do-yun.
Nyugodtan ránéztem a kezemet szorongató fiúra majd egy bólintásomat követően a másikra tértem.
-Mostmár igazán lekophatnál. - vizslattam a fiút aki teljesen piros és sebes arccal idegeskedett.
-Elegem van, hogy azthiszed, Jungkookal több vagy. Igazán felfoghatná a kis eszed, hogy ugyanolyan nyomorék vagy mint eddig. - dobta a szavait felém.
Jungkook majdnem neki ment a fiúnak, de megállítottam benne.
-Fogd fel, hogy leszarom a véleményed. Menj már el, nem igaz, hogy még mindig ekkora pofád van. Ember, megerőszakoltál, mégis akkora szád van, mint nekem együtt az otthoni barátaimmal. Igazán elgondolkozhatnál magadon, te siralmasan szánalmas.. féreg. - mondtam ki szívemből a nyomást.
-Rohadj meg a pasiddal együtt. - mondta majd én is kaptam a keze lendítéséből.
A szám széle erősen vérezni kezdett és fel is szakadt. Jungkook megint mérges lett és ő is csapott a fiúra, mostmár akadály nélkül.
-Egoista köcsög. -mondta Kook majd ténylegesen elindultunk a ház felé. Mindkettőnk véres és sebes arccal sietett én pedig úgy éreztem rögtön meghalok mivel lábaim és úgy mindenem rohadtul fájt. A lány, akinek még mindig nem tudom a nevét, hazakísért minket és közben folyton kérdezett, hogy jól vagyunk-e. Hát hülye lettem volna, igent mondani, szóval mire hazaértünk, alig álltam. A lány elköszönt tőlünk mi pedig a házba siettünk.
-Veletek meg mi történt? - rohant oda hozzánk anya.
-Amikor felkeltem azért kérdeztem, hogy hol van Jungkook, mert féltem, hogy Do-yunnal akar találkozni. Megérzéseim jók voltak, és egy lány segített. És hát mindeki véresen és sebesen távozott a helyszínről. - hajtottam le a fejem.
-Gyerekek, ilyet soha többet. Ellátjuk a sebeket és utána esztek egy jót. - karolt át minket anya.
—-
Éjfél van, de én még mindig nem tudok aludni. Ji Nának már mindent elmondtam aki elakart jönni azonnal engem meglátogatni a fiúkkal együtt, de én nem engedtem. Nem akarom, hogy ő is bajba kerüljön. Így is már belekeverten Kookot. Egésznap remegtem és, ha csak a délutánra gondoltam sírni kezdtem. Tisztára elegem volt mindenből, és az csak egy lapát volt még erre a dologra, hogy még alig voltam itt Szöulba, minden elborult, jobban mint eddig.

Az azonban még mindig kérdés volt számomra, hogy most, akkor Jungkook és én köztem milyen kapcsolat van..

By:10flower01