Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-TWO

-Mi van itt már megint? Jungkook? Min Hee? Esetleg Han? Csak a ti hangotok hallatszódik! Utánam! - nézett szigorúan a magyar tanár.

Ijedten figyeltem Hanra aki szintén idegesen nézett rám. A mögöttem lévő fiúnak hangos szuszogása ébresztett fel majd lassan, mindhároman elindultunk a tanár után.

-Szerintem ezt nem itt kellett volna. - suttogta kettőnknek Han.
-Folyton kihoz a sodromból, és valahogy mindig elkap minket valaki. - néztem szúros tekintetemmel Jungkook felé.
-Persze, megint én vagyok a hibás. - forgatta meg szemeit.

Amint beértünk az irodába, lassan leültünk a székekre majd egy sóhajtást követően elkezdte a mondandóját a magyar tanár.

-Ez már sok. Valaki elmondaná, hogy mi történt megint? - nézett felváltva közöttünk.

Csöndben néztünk magunk elé, azonban én inkább megszólaltam.
-Elnézést tanárnő, magánügy. - mondtam halkan.
-Ha magánügy mit keres az iskolában ez a téma? Otthon van a helye a veszekedéseknek. Nem értem mi van veletek! Jungkook már eléggé kihúzta a gyufát. Min Hee, folyton csak veszekedni látlak! Han, eddig semmi baj nem volt veled, most meg te is benne vagy! - mondta hangosan.
-Akkor kerüljük el egymást? - kérdezte meg Jungkook.
-Nem kell elkerülni egymást. Nem fogjátok egymást látni! - mondta komoran.
-Mármint? - kérdeztem meg.
-Elég, ha csak nem mentek ki a házatokból. - állt fel.
-Mire tetszik gondolni? - szólalt meg Han is.
-Hamarosan ki lesztek rúgva! - lépett oda az ajtóhoz.
-Tessék? - szólaltunk meg szinkronban.
-Dehát Han nem is érdemli meg, csak azért, mert most összeveszett Jungkookal attól még nem kell kirúgni. - értetlenkedtem.
-Az igazgatóhoz! - mondta mérgesen.

-Kérem, uram, engem kirúghat, csak Han-t ne! Nem érdemli meg! - mondtam kétségbeesetten az igazgatónak miután a magyar tanár elküldött minket ide.
-Álljon le Min Hee! Még csak a küszöbön áll, a történetet sem tudom. - mosolygott kedvesen.

-Sokszor hallottam már panaszt rólatok. Én is néha láttalak titeket vitatkozni. Ez egy kicsit sok. - fordította komolyra a szót az igazgató miután elfoglaltuk a helyünket.
-Tehát kirug minket? - szólalt meg Han.
-Magát még nem biztos, de Min Hee és Jungkook.. Az előfordulhat, hogy ti már nem fogtok idejárni. - mondta elég komoran.
-És a téli bál? - szólalt fel Jungkook.
-Ott még ott lesztek. A téli bál után már kérdéses. - nézett rám szigorúan.
-Tehát, akkor még nem biztos, ugye? - figyeltem kétségbeesetten az igazgatóra.
-Ez sok mindenen múlik, kisasszony. - kezdett el pakolgatni asztalán.
-És egy utolsó kérdés. A téli bál kötelező? - kérdeztem kíváncsian.
Hamar odakapta a fejét rám majd köhintett egyet.
-Jó lenne, ha eljönne, maradjunk ennyiben. - nézett rám furcsán.
-Csakmert nincs párom, és elvileg mindjárt itt van az ideje. - húztam el a számat.
-Kettő nap van, még sok fiúnak nincs párja, biztosan talál magának valakit akivel eljöhet. - mondta bíztatóan.
Meghajoltam egyet majd a két, csöndes fiúval kisiettünk a szobából.

-Még párod sincs, maradhatsz otthon, lúzer. - mutatta a jelét az előbb említett szónak miközben gúnyosan nevetett rajtam.
Egy megvető pillantást kapott tőlem majd hirtelen Chanyeol hangját hallottuk meg ahogy a nevemet kiálltva szalad felém.

-Chanyeol, baj van, vagy miért ordítassz úgy mint akit üldöznek? - mosolyogtam a gyermeki viselkedésű fiún.
-Lenne egy fontos kérdésem. - mondta vidáman.
Kérdőn, nagy mosollyal figyeltem a boldog fiúra ki hamar feltette kérdését.
-Eljössz velem a bálba?
Nagyot bólintottam majd megöleltem a fiút.
-Nem annyira ismerlek, de nagy igent mondok. - motyogtam a fülébe.
-Ezt megbeszéltük. Majd még írok. - vírította meg fehér fogait majd amilyen hamar jött, olyan gyorsan el is ment.

-Ilyen nincs. - merengett maga elé Jungkook.
-Amúgy meg, ma reggel te kérdezted a lányokat a bálról, és még nem választottál, szóval fordult a kocka, barátom. - mosolyogtam rá elégedetten majd megpaskoltam a vállát -, maradhatsz otthon, lúzer.
—-
-Végre, van kivel mennem a bálba! - rontottam be a házba, majd a legközelebbi ember nyakába ugrottam, a szerencsétlen pedig apa volt.
-Na, és ki az? - ölelt meg.
-Nem ismeritek, igazából én se nagyon, de borzasztóan vidám és helyes és cuki fiú, és annyira aranyos volt ahogyan egy nagy mosollyal megkérdezte.. - hadartam el, miközben úgy felpörögtem mintha hat üveggel ittam volna.
-Nyugi! - nevetett apa.
-Akkor nem Jungkookkal mész? - jött oda anya.
-Hál' isten nem. - forgattam meg szemeimet.
-Már megint mi történt? - ült le a kanapéra.
-Csak kiderült róla valami, dióhéjban annyi, hogy benne volt a keze a megerőszakolásombam. - tűnt el mosolyom az arcomról majd sóhajtva leültem a szüleim mellé.
-Tessék? - kérdezték meg egyszerre.
-Nem akarok róla beszélni, a lényeget elmondtam. - hadartam el majd mielőtt a szobámba mentem még odaszoltam nekik -, és a témát ne vigyétek tovább Jungkook szüleinek, majd én megoldom! - mondtam komolyan majd felsiettem a szobámba

Miután újra eszembe jutott Chanyeol vidám arca, újra elkapott a boldogság és egy hatalmas vigyorral estem bele az ágyba.

Végre valami jó dolog is történik velem hosszú idő után..

By:10flower01