Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-EIGHT

Hirtelen szólalt meg a csengő, az emberek pedig özönlöttek ki a teremből. Én érdeklődve figyeltem a tanárt aki aggódóan bólintott felém.
-Mi olyan furcsa, tanárnő? - sóhajtottam.
-Ez most érdekes kérdés lesz, tudom, de.. tudod ki erőszakolt meg? - ráncolta össze homlokát.
-Mi..mert? - léptem hátrébb.
-Ismerek valakit, aki ilyeneket csinál és nagyon remélem, hogy nem ő volt. - támaszkodott neki a sötétszínű asztalnak.
-Kire gondol? - piszkáltam a pulóverem ujját.
Vett egy nagy levegőt majd rám pillantott.
-A fiamra.
-Várjunk, a tanárnő úgy gondolja, hogy a fia erőszakolt meg? - kerekedtek ki szemeim.
-Nem, először tudnom kéne a nevét. Ismerted? - vágta rá.
-Tudom ki volt. Régen együtt voltunk, még mikor Busanba éltem. A fiú neve pedig Do-yun. - mondtam ki a nevét, kissé remegve.
A tanárnő szinte az összeesés közelében volt, egyedül az a kopott asztal állította meg az esésben.
-Ugye nem azt akarja mondani, hogy a fia Do-yun? Az nem lehet, az ő szülei Busanban élnek, egy kőgazdag házban. Ez lehetetlen. - ráztam a fejemet miközben segítettem a nőnek felállni.
-Ott élünk, de én szinte csak itt voltam. Do-yun eljött ide hozzám meglátogatni, mostanában. Ma megy vissza Busanba. És igen, mi élünk abba a nagy házba. Nem tudom, hogy Do-yun mondta-e, hogy nem nagyon lát minket. Az ezért van. - hadarta.
-Ez.. ez nagyon sok. - pislogtam nagyokat majd kirontottam a teremből, egyenesen a kijárat felé.
Szemeim könnyes fátyolt vettek fel és mindenkin átgázolva szaladtam haza.
-Mi a baj? - szaladt oda hozzám anya mikor hazaértem.
-A matektanárom fia erőszakolt meg! - sírtam.
-Micsoda? - kiáltott fel.
-Ma mondta el, hogy Do-yun a fia. - vettem elő a zsebkendőmet, hogy a könnyeimet eltűntessem.
-Hogy derült ki, mármint mi történt? - ültetett le a lépcsőre, én pedig szorosan mellé.
-Szóba jött, hogy engem megerőszakoltak. Erre óra végén odahívott és megkérdezte, hogy ki volt, csakmert ő ismer olyan embert aki képes lenne erre. Elmondtam, hogy Do-yun, ő pedig összeesve mondta el, hogy az ő fia a tettes. - mondtam szomorúan.
-Jaj, ezért ne aggódj, nem a nő a tettes hanem a fia. - nyugtatott.
-Attól még a matektanárom fia Do-yun. - sóhajtottam.
—-
-Jungkook, kérdezhetek valamit? - szólaltam meg hajnalok hajnalán.
-Nincs más választásom. - kapcsolta fel a kislámpát.
-Te tudod, hogy ki Do-yun anyja? - néztem a plafont mereven.
-Ez most hogy jön ide? - kérdezte furcsán.
-Csak kérdezem. - néztem rá végül.
-Hát.. ja ismerem. A legjobb barátom anyukáját csak tudom. - ült fel.
-Tanít téged, ugye? - gyűrtem össze a takaróm.
-Nem. Engem nem tanít. De honnan tudod, hogy a matektanárod az? - kérdezte kíváncsian.
-Hát.. ma mondta el. - ültem fel én is.
-És ez.. ez miért fontos? - kérdezte.
-Hát csak nem ismertem. És furcsa belegondolni. Te még mindig barátkozol akkor Do-yunnal? - tettem fel kérdésemet.
-Mint mondtam, a legjobb barátom. - feküdt vissza ágyába, nekem hátat fordítva.
-Ez kissé szomorú. Nagyon remélem egyépként, hogy nem tartassz több titkot. Lassan újra tönkre teszel. - sóhajtottam majd én is a másik oldalamra feküdtem.
-Jobban kéne bírnod a meglepetéseket. - motyogta.
-Megbocsáss, de az rohadtul elcseszett meglepetés, hogy kiderül, megcsaltál. - csattantam fel.
-Nyugi, már csak egy van. De az lesz a legjobb nekem. Neked pedig a legfájdalmasabb. - intézte felém szavait lassan.
Meglepetten figyeltem és szó szerint a torkomban dobogott a szivem. Mit tudna még mondani, ami az előbbieknél is jobban fájna?

By:10flower01