A kettévált kard [Bakudeku ff.]

3.fejezet

A barlangban sötétség honolt, és a pára is borzalmas volt. Az egyik sarokban foglaltam helyet. Takaró híján fagyoskodtam. A kard a kezemben pihent és azt tanulmányoztam. Én vagyok az egyik kiválasztott. A kezemben van a világ sorsa. Holnap útnak indulok. Próbáltam álomra hajtani a fejemet, ami kisebb-nagyobb sikerrel működőtt is.

Madarak hangjára és a víz csobogására kelltem fel. Nyújtózkodtam egyet, de észrevettem egy kardhüvelyt mellettem. Barna állatbőrből készült, arany mintákkal díszítve. Felálltam, az övemre közöttem, majd a kardot is bele helyeztem. A vízesés előtti peremen kinéztem, de semmi démoni mozgást nem láttam. Kimentem, majd útnak indultam egy random irányba. Kellemes volt az erdőben menni, de azért füleltem. Mikor kiértem egy falu volt velem szemben. Venni kéne egy köpenyt, hogy a kardot ne mutogassam. Az út szélén észre is vette egy bódét. Egy zöld köpenyt vettem a maradék pénzemből. Gondoltam egy kicsit szétnézek, hátha látok valami érdekeset. Épp egy ételes pultnál álltam meg, mire borzongás futott végig a gerincemen, a kard meg elkezdett ragyogni. Óvatosan körbe pillantottam, de nem láttam senki szokatlant. Éppen nyúltam volna az előttem lévő friss kenyérért, mikor valaki hozzáért a kezemhez. Feléfordultam és egy vörös szempárral találtam szemben magamat. Vörös köpeny volt rajta, csuklyával takarta a fejét. Fehér ing lehetett rajta.

-Tch.- sziszegett egyet, majd kikerült és a tömegben eltűnt. Nem tudom mire vélni az egészet. A kenyeret megvettem, majd egy tisztáshoz érve leültem egy fa tövébe és  elmajszolgattam. Egy valami nem fért a fejembe. Miért kapott el az az ismerem érzés?

Titokzatos személy szemszöge:

A lovamra felpattanva a búvóhely felé vettem az irányt. Nem voltunk messze az itteni várostól. Mikor odaértem a lovamat kikötöttem az istállóhoz, majd a falumba vettem az irányt. Egy varázslat alá van helyezve, hogy a kívűlállók és a démonok ne találják meg. Miért mondom azt, hogy az én falum? Mert én vagyok a vezére. 16 évesen kaptam meg a vezérséget. Most 17 vagyok, tehát 1 éve én óvom a népemet. Az egyik épületbe belépve, a legjobb barátom és jobb kezem ült egy széken.

-Milyen volt a kiruccanás?- kérdezte mosolyogva, közben hegyes fogai kilátszódtak. Alakváltó volt, vagyis sárkánnyá tud változni.

-A kard ragyogott.- mondtam neki komolyan, közben én is leültem vele szemben a székre. A vigyor lehervadt az arcáról.

-Találkoztál vele?

-Nem. De nem is akarok. Egyedül is megtudom védeni a világot.- mondtam tiszta egoistán, majd a fejét csóválva szólalt meg újra.

-Tiszta hülye vagy. A két kardnak össze kell fogni, hogy legyőzéttek őket. Nem olvastad a kövön írt mondatott.

-De olvastam. És minek? Ha elveszem tőle, akkor az egész kard az enyém lehetne. Én lennék a világ hőse.

-Nem. Csak egy egoista vagy! Inkább keresd meg azt a személyt, és fogjatok össze.

-Te is velem jösz.- adtam a tudtára.

-Rendben van.- ezzel kilépett az ajtón és egyedül maradtam a házban. Átöltöztem, majd az ágyra ülve a kardot néztem.

,,One F"

Ennyi volt ráírva. A többi része a másik kiválasztottnál. Emlékszem amikor egy véletlen folytán megtaláltam a barlangban. A nagy lovag, All Mighté volt. A példaképem. Egy szempillantás alatt kihúztam a kardot. A kard a markolattal együtt gyönyörű volt. Mikor a szelleme meg jelent és elmondta, hogy van még valaki, meglepődtem. Azt hittem én leszek az egyedüli. De próbáltam beletörődni. Még visszhangzik a fejemben az a mondtad, amit a kísértett mondott.:

,,-És most mondd ki a neved, hogy a kard mostantól téged szolgáljon!
-Bakugou Katsuki.
-Bakugou fiam, mostantól az egyik kiválasztott lettél."

Ez már 2 hónapja lehetett. Addig próbáltam keresni a másik felét, sikertelenül. Most pedig, a kardom jelezte, hogy a párja közel van.
Már várom a találkozást, hogy ki lesz a társam.

Itt az újabb rész! Remélem elnyeriba tetszéseteket és ha igen, csillagozd meg írj véleményt! Puszancs nektek! <3 <3 <3