A kettévált kard [Bakudeku ff.]

55.fejezet

Shiro szemszöge

Unottan ültem a szobában lévő ágyon, mellettem pedig Kira élezte az egyik pengéjét, Kurama az ágy előtt feküdt a földön és a plafont nézte. Szokatlan volt, hogy ismét egy szobában - vagy még inkább - egy légtérben vagyunk. Sóhajtva néztem ki az ablakon, ahol a kinti hó nem nagyon akart olvadni.

- Veletek eddig mi volt? - szólalt meg hirtelen a vörös hajú fiú, mire mindketten felé kapva a fejünket kíváncsian végigmértük.

- Nem sok. Dabi nem bizonyul olyan rossz társnak, mint azt képzeltem. - rántott vállat Kira, de nem tudta eltakarni azt a nagyon enyhe pírt, ami az arcán volt látható. Halkan kuncogva csúsztam felé, mire zavartan tolta el az arcomat, majd motyogva élezett tovább.

- A kislány szerelmes! - kacsingattam Kurama felé, mire nevetve felült és ő is végignézet a szerencsétlenen. Azt a nagyobbodó pír már nem tudta takargatni.

- Nem is vagyok az! - kiabált ránk, mire a vállát megpaskolva dőltem hátra, majd visszaemlékezve a Genjivel töltött pár napra, én is zavarba jöttem.

- Én lefeküdtem Genjivel. - böktem ki, mire oldalasan felnézve Kira meglepett arcát néztem, majd széles mosolyra húzta ajkait. Ez egyre rosszabb lesz.

- Na, és milyen volt? Vagy ő is csak egy ,,egy kalandos éjszakád" volt? - mért végig kíváncsian. Mondjuk a szöszit nem tudnám így elképzelni, hogy csak egy napra. Inkább egy folytonos kapcsolat illik hozzá. És úgy tűnik velem akar lenni.

- Nagyon jó volt vele. Gyengéd volt és figyelt rám. Nem azok a majmok, akikkel eddig együtt voltam.- grimaszoltam egyet, ahogy visszaemlékeztem azokra az idiótákra, akikkel az éjszakákat töltöttem. Vagy azokat lehetne mondani kapcsolatnak? Nem tudom eldönteni, hogy mégis mi a francot kezdjek magammal? Vagy nekem kellene változnom?

- Szereted őt, igaz? - mosolyodott el kedvesen a fehér hajú lány, mire gondolkozva néztem ki az ablakon. Soha senkire nem gondoltam úgy, mint Genjire, és ez zavar. Kezdek érzelmeket táplálni, de mégis félek, hogy mi az isten fog velem, velünk történni. Egyre bizalmatlanabb vagyok magam felé és ez nagyon felbosszant. Elpuhultam volna ennyi idő alatt? Kuncogva figyeltem a szélben meglibbenő ágakat, amikről a hó szép lassan lehullott. Tehát ez lenne valójában a szerelem? Szeretnék valakit? Micsoda egy abszolút feltétel.

- Úgy tűnik ez ellen nem tehettek semmit. - sóhajtva dőltem hátra az ágyban - Fáj a mellkasom, ha nincs velem. Vigyázni akarok rá, hiába tudom, hogy megtudja védeni magát. A támasza szeretnék lenni mindenben. - mosolyodtam el - Önzőnek tűnök, de én csak magamnak akarom őt, senki másnak. Magamnak akarom az egész lényét. - néztem Kirára, mire sóhajtva dőlt le ő is mellém.

- Tudom milyen érzés, hisz azt hiszem kezdem én is ugyanazt érezni. - motyogta zavartan - Mondjuk a legtöbbször csak szívjuk egymás vérét. Egy perc sincsen, hogy ne szólna be nekem, vagy én ő neki. De ebben a helyzetben én sem akarnám, hogy az életét adja. Vele akarok harcolni, az oldalán. - emeli fel a kezét a plafon felé - De mégis tehetetlennek érzem magam. Valahogy nem érzem azt, hogy méltó lennék a párja lenni. - idegesen összeszorította az ökleit, majd maga mellé engedve nézet rám - Shiro. Több éve ismerlek már és tudom, ha megszeretsz valamit vagy valakit, azt egy ideig el sem engeded. De Genjivel tegyél kivételt. Ő jó embernek látszik és biztos vagyok benne, hogy ő is ugyan úgy érezz, ahogyan te. Én és Kurama mindenben támogatni fogunk téged, még ha szar helyzetbe is fogsz kerülni. - mosolyodott el, majd összeborzolta úgy a hajamat, mint gyerekkorunkban.

Hümmögve néztem a vörös hajúra, mire nevetve biccentett egyet. Vigyáznom kell rá, rájuk, mindenkire. Nem akarom ezt a csapatot elveszíteni, ha már sikerült egy családként összekovácsolódnunk.

- Még mindig idegesítő vagy... - motyogtam vigyorogva, mire a lány halántékán kidagadt egy ér. Félelmetes aurával közeledett felém, majd egy mozdulattal a karmai közé fogott. Ezt sem lehet megunni...

Hát elég nagy késéssel, de meghoztam :( Remélem ettől függetlenül élvezhető lett :) Puszancs nektek babók <3 <3 <3