A kettévált kard [Bakudeku ff.]

27.fejezet

Deku szemszöge:

Különös érzés fogott el, hogy vele kellett egy szobában lennem. Jó, mondjuk megszoktam, hogy szinte mindig vele vagyok, de még csak úgy ,,kettesben" még nem.

Zavartan néztem rá, ahogy az ágyon ülve olvasott valami könyvet. Köpenye és csizmája a fekvőhely melletti széken pihent. Furcsa volt ezek nélkül a cuccok nélkül látni őt, valahogy sokkal aranyosabbnak hatott, de a kitüremkedő izmai miatt inkább férfiasabb.

A kinti incidens miatt kicsit bűntudatom van, de meg kellett értenie, hogy a többiek viselkedése egyáltalán nem különbözött az övétől.

Felállva az ablakot kinyitottam és hagytam, hogy az esti levegő beáramoljon ebbe a kicsi helyiségbe. A kinti sötétség békésen hatott elmémre, és ahogy felvezettem a tekintettemet a csillagok gyönyörű fényben úsztak az égen. Mély levegőt véve néztem le a faluba, ahol az emberek még mindig az utcákat róták, mintha a világot semmi veszély sem fenyegetné.

-Min gondolkodsz már?- kérdezte egy kissé flegmában, de még csak fel sem pillantot a könyvből. Tipikus Katsuki. Ennyi idő alatt is képes voltam megismerni, főleg a hangulatingadozásait. Mosolyogva kifele, majd úgy válaszoltam.

-Szerinted fogunk tudni boldog életet élni?- kérdeztem meg, ami egyből beugrott, hisz ha már hozzám szólt, akkor válaszolok, mert a végén még képes lesz besértődni.

-Ha elpusztítjuk azokat a szarokat, akkor igen.

-Optimista vagy. Honnan tudod, hogy mi fogunk nyerni?- sóhajtottam fel, majd az ággyal szembeni székbe ülve figyeltem.

-Mert tudom. Meg amugy is, a kardok akkor nem minket választottak volna.....

-Bárkié lehettek volna a kardok. Csak pont akkor voltunk ott.

-Én nem így látom. Szerintem All Might minket választhatott, még akkor is ha nem ismert minket. A megfelelő személyekre várt - rakta le a könyvet a komódra - és mi lettünk azok. Gondolom te nem így látod, igaz?- nézet szemeimbe, és elkellett ismernem, hogy igaza. Kételkedek magamban, hogy nem leszek elég jó a feladathoz. Vajon ha ez mind nem történik meg, akkor anyám ma is élne? Boldogabbak lehettünk volna?

-Figyelj - állt fel az ágyról, majd elém guggolva nézet íriszeimbe - ami megtörtént, megtörtént. Nem tehetünk elleni semmit sem. Nekünk kell vigyáznunk a falusiakra, sőt, az egész világra. Ez nagy felelősség, tudom. Mikor én lettem a vezető sok mindent kellett elintéznem egyedül, de mikor találkoztam Kirishimával minden más lett. Sokat segített nekem, később a legjobb barátom lett. A jobb kezem.- majd jobb karjával a bal oldalon lévő tetoválásra simított.

-Ez mit jelent?- böktem az emlitett részre, hisz régebben is megakartam kérdezni tőle.

-Ez egy szimbólum. Kirinek is van a nyakán, azért van rajta a sál, hogy mások ne lássák. Ez amolyan kapocs szerű dolog. Ha a egyiknek segítség kell, akkor a másik érezni fogja.

-Közel állhatok egymáshoz. Örülök, hogy ilyen barátod van.- mosolyodtam el, majd felállva a kemény felületről kaptam magamra a köpenyemet, a kardot pedig elrejtve indultam kifele.

-Mégis hová mész?

-Kicsit megyek sétálni, ha nem baj.- már nyomtam volna lefele a kilincset, de csuklómnál fogva rántott vissza magához. A fém hangos csattanással ért földet, én pedig az ágyon feküdve lepődtem meg.

-Nem engedlek el.- jelentette ki egyszerűen, majd felém térdelve nézet le rám. A nyálamat is félrenyeltem, ettől a tettétől. Még sohasem voltam férfi egyedel, így kissé idegen az egész. Jó, mondjuk ami a tónál történt az teljesen más volt. De az a vibráció itt is, itt van.

Vörös szemeivel szinte a szavakat is belém folytotta, főleg akkor, amikor egyre közelebb és közelebb dőlt felém.

Nyakamnál megállva csókolt bele, amitől kissé megborzongtam. Kezeimet a fejem felett lefogva tartotta, így még esélyem se lehetett volna elmenekülni.

-Szerinted hagyni fogok ilyen alkalmat elszalasztani?- hangjátől a szívem kihagyott egy ütemet, majd forró csókokkal kezdte el lepni a bőrömet. Az eddig alvó pillangók a hasamban egyszerre rohamozták meg, így eléggé ideges voltam.

Nyakamról át tért ajkamra. Lágy csókot adott, amitől egy aprócska sóhaj hagyta el a számat. Éreztem, hogy belemosolyog, majd kapva az alkalmon nyelvét egyből átdugta az én ajkaim között. Érzékszerveink lassú táncot jártak, amitől majd megőrültem.

-Izuku......az éjszaka csak most fog kezdődni.....- sóhajtott rám, majd köpenyem csatjáért nyúlva egy szempillantás alatt levette rólam.

Itt is van a kövi rész.
Tudom, köcsög voltam, hogy itt hagytam abba, de a következőben akarom a jobb pillanatokat hagyni :)
Remélem tetszett nektek :D
Ha igen nyomj egy vote-t, és ha akarsz írni, hozzászólásokat is szívesen fogadok ;)
Puszancs nektek babók <3