A kettévált kard [Bakudeku ff.]

39.fejezet

Bakugou szemszöge

A falu népe, mint valami csorda úgy özönlött kifelé a kapun.
A démonok minden házat, épületet elpusztítottak. Semmit sem hagyva maguk után.

Mi mind próbáltuk visszatartani őket, de kevés eséllyel sem sikerült. Kudarcot vallotunk. De a falusiak épségben megtudtak menekülni.

- Kirishima! -kiabáltam oda, mire bólintva gyorsan átváltozott. Egy percre se maradhatunk több ideig, mivel a házak már lángban is állnak.

- Basszus... -szorítom össze ökleimet idegesen. Hogy a francba voltam képes elbukni? Én?

- Kacchan... -Deku fogja közre kezeivel arcomat, majd maga felé fordított - Előfordulnak ilyenek és emiatt ne emészd magad! Mindenki megmenekült és ez a fontos.

Sóhajtva fogom meg kezeit, majd magamra húzva ölelem meg.

- Köszönöm. -mi lenne velem nélküle?

- Most pedig meg kell keresnünk Genjit és Shirot. Már kissé túl gyanús, hogy ilyen sokáig távol vannak.

- Nem kell félteni őket... Biztos jól vannak. -szólt közbe Kira, miközben az egyik fegyverét élezte. Elég pozitív...

- Nem is féltem a bátyám! Ha már bajba is kerül, oldja meg magának! Én nem szó...

- Bakugou! Egy sárkány van előttünk!- kiabál fel Kurama, mire az irány felé kapva a fejemet néztem az égre. Egy hatalmas fekete árny közeledett felénk, egyre gyorsabb tempóban. Ez nekünk akar jönni?!

- Kirishima, kerüld ki!!! -kiabálok a vörös felé, de meg se mozdult. Egyenesen ment egymás felé a két lény. Ez az idióta!

A fejéhez szaladva ugrottam az orrára, de csak a másik lényt nézte. Egyáltalán nem foglalkozott a jelenlétemmel! És ez nagyon idegesítő!

- Bakugou, nézz oda! -szólal meg hirtelen Todoroki, majd a másik lény hátára mutat. Kicsit fókuszálnom kellett, hogy észrevegyem a bátyámat. Hitetlenkedve pislogtam össze-vissza, mint egy idióta. Mit keress az a majom azon a sárkányon?!

***

- Magyarázatot kérek, MOST!!! -közelítettem meg bátyjámat nem kedves módon. Ez az idióta elmegy minden szar helyre nekem meg egy falut kell védenem! Ez nem igazságos!

- Nyugi, nyugi öcskös. Nem csak neked volt ez az egész nehéz! Shiro is megsérült, és elég mély a sebe! -mutat a földön fekvő fiúra, akit most Kurama és a szőke srác ápol. Másik oldalra pillantva pedig ott állt a másik srác. Egyáltalán nem volt bizalom gerjesztő a jelenléte. Sebhelyek voltak az egész testén, és azok a jéghideg kék szemek..... a hideg kiráz tőle!

- És te megsérültél?

- Könnyebb sérülésekkel megúsztam, ahhoz képest hogy gerendák zuhantak rám. -morgott magának, majd a fehérhajúra nézett.

- Túl kemény a fejed! -odalépve elkezdtem ütögetni a fejét, persze egyből elcsapta a kezemet.

- Nekem legalább van benne valami, nem úgy mint egyeseknek... - gúnyolódva lökött egyet a vállamon, majd a ,,gyógyítók" felé ment.

- Hahh, csak a bajt eszem vele... -sóhajtottam egyet, majd Kirishima és Kira mellé lépve figyeltem a tájat. Minél hamarabb el kell indulnunk a kijelölt hely felé, vagy már nem lesz olyan világ ahol élni tudnánk. A kardom markolatát szorítva néztem le a földet.

Nem akarok többet ilyen napot!
Nem akarom, hogy legközelebb a többiek megsérüljenek!
Nem akarom, hogy meghaljanak!

Mélyen véve a levegőt néztem el oldalra, ahogy Deku egyik helyről a másikra futkos eszközökért.

Annyira próbál mindenkinek a segítsége lenni, hogy az már hihetetlen. Egy család nélküli fiú, akinek a sorsa most egy csapattól függ. És erre vigyáznunk kell. Mindenkire vigyáznom kell!

- Hagyd rá, süket szegény! A bátyja simán kiordította a dobhártyáját. -hallom meg Kira hangját, mire értetlenül felé nézek.

- Mi van?

- Eijirou itt dumál neked vagy 3 perce, de te annyira elbambultál, hogy majd kifolyt a nyál s szádból. -fintorodik el, mire a vörös egy kuncogást elereszt, majd átimitálja köhögésnek. Hát, köszönöm!!!

- Miről beszéltél akkor? -kérdeztem unottan a fiú felé.

- Már semmi különös. -néz el oldalra, mire mind a kettő összekuncog.

- Ti nem vagytok normálisak!

- Én? Kikérem magamnak, nem én vetkőztettem le a szememmel a pasimat! -hitetlenkedett Kira, mire mindenki felénk nézett.

- Most nem is azért néztem! -fontam össze karomat a mellkasom előtt.

- Most?! Szegény fiúra ahányszor ránézel, annyiszor rontanád meg!

- Én meg nem nézek arra a haláli pofára, aki csak a falnak dőlve nézi az eget. Mint valami idióta! És ahogy nézed szerencsétlen összeszarná magát!

- Csitulj már el! -kapja szám elé a kezét, mire én simán csak ráharapok. Persze ezt az alsó felem bánta. Nem kéne kikezdeni a nőkkel.....

Elnézést ezért a sok..... nem is, rengeteg kihagyásért, de egyszerűen nincs időm fellépni. :'(

Remélem ez a rész is valamennyire jó lett :-)

Pusszancs nektek <3

U.i: Ezt muszáj elmesélnem XD
Ma már edzőtáborom volt és mint egy jó edző, kaptunk tőle jégkrémet. Erre én megszólalok:

-Ez privátos!

Mire barátnőm:

-Nem, ez csokis...

Mire leesett neki mit mondott szakadtunk a nevetéstől XD