A kettévált kard [Bakudeku ff.]

8.fejezet

Deku szemszöge:

Nagyon fáj a fejem, szinte hasogatt. Ahogy felültem, a szél szinte az arcomba csapott. Lassan kinyitottam a szemeimet, és elképedtem a látványtól. A felhők felett repültünk, közben a nap jött felfele. Meseszép látvány volt. Ámulattal figyeltem, míg mögöttem mozgásra nem lettem figyelmes. Csendben hátrafordultam és egy horkoló Bakugouval találtam szemben magamat. Egy keze a feje alatt, míg a másik a hasán pihent. Biztosan kimerülhetett az éjszakai figyeléstől. Lassan felálltam, közben a sárkányalakban szárnyaló Kirishima fejéhez vettem utamat. A nyakán egy kis egyensúllyal, de sikerült biztonságban leülnöm a fejére.

-Jó reggelt. Ha nem baj, itt leszek míg fel nem kelnek.- mondtam neki, mire egy morgás volt a válasz. Ahogy törökülésben ültem a kardom markolatát kezdtem piszkálni. Zavarban voltam, hisz sok mindent szerettem volna kérdezni tőle. És ennek hangott is adtam.

-Bakugounak amúgy van valakije? Csak úgy kérdezem, hiszen sosem láttam másokkal.- kérdeztem kissé elpirulva, de úgy hogy ne vegyen észre. Nem válaszolt, csak repült tovább előre. Sóhajtva elvettem egy talált könyvet, majd azt kezdtem el olvasgatni.

Katsuki szemszöge:

Morogva ültem fel, hisz a lábam totálisan elzsibbadtak.
Kirishima még az égen szállt, a megfelelő irányba. Legalább nem felejtette el az utat ,,hozzá". Nem szerettek róla beszélni, hisz a kapcsolatunk nem épp a legjobb. Anyám állandóan azt akarta, hogy viseljem el, de nem ment.

Ásítottam egyet, majd észrevettem, hogy hiányzik valami, vagy valaki. Pánikolva néztem, majd lenézve figyeltem, nem-e most zuhan le. Semmit, nem láttam.

-KIRISHIMA AZONNAL SZÁLLJ LE! ELhagytuk De... - halkultam el a végére, hisz én idióta nem vettem észre, hogy végig a fején ült. Elképedve néztem, hisz nekem Eijiro sose engedi meg, hogy oda üljek! Dühöngve oldalaztam oda nehogy leesek, majd Izuku mellé leülve néztem előre. Nem szóltam hozzá, mert nem is tudtam, hogy mit mondjak. A tegnapiak után nem akartam semmit se mondani.

-Öhm, Bakugou merre tartunk?- kérdezte egy idő után, hisz kezdett egyre kínosabb lenni a csend.

-Dramis hegyei közé, egy menedékhez.- majd morogva elfordultam. Csak meg ne kérdezze! Csak meg ne kérdezze!

-Van ott valaki, akit ismersz?- kérdezte, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. De engem így is felhúzott.

-KÖZÖD VAN HOZZÁ?! NINCS, AKKOR MINEK POFÁZOL BELE! -ordítottam le a fejét, majd felálltam és visszamentem az eredeti helyemre.

-De Kacchan.....- próbálkozott volna, de beleszóltam.

-NE NEVEZZ ÍGY, SZAROS DEKU!! KIRISHIMA SZÁLLJ LE! -parancsoltam rá, majd leültem.

Deku szemszöge:

Deku? Minek nevezz Dekunak? Hisz ,,haszontalant" jelent. Szóval én csak egy tárgy vagyok! Egy senki, akit ki lehet használni!

Szomorúan néztem előre, miközben Kirishima egyre alacsonyabban szállt. Észre sem vettem, hogy könnyek folytak az arcomon, csak akkor mikor Kiri leszállt, és szóvá tette.

-Midoriya minden rendben? Miért sírsz? -hajolt közel hozzám.

-Bakugou az oka, igaz? Amit mondott!- kérdezte komolyan, mire én összerezentem ijedtségében. Eijiro morogva megindult Katsuki felé, de gyorsan a karja után kaptam.

-Kérlek hagyd! Majd megszokom! -néztem rá, majd megint elkezdtem könnyezni. Megfeszült kezeim alatt, majd kirántva elindult a szőkeség felé. Ijedtemben azt se tudtam mit csináljak. Leültem egy sziklára és csak vártam és vártam. Majd megjelent mellettem a vöröske, a szája is felvolt szakadva. Meglepődtem és szólni akartam, de leintett. Így csendben vártam a fejleményeket.

Kirishima szemszöge:

Miért bántsa állandóan Midoriyát! Hisz ő a kiválasztott és Bakubro társa. Igen, tudom mi történik azokkal, akik a kard tulajdonosai lesznek.
De ebben a pillanatban, csak utáltam őt. Ahogy közeledtem felé megérezhette, hogy oda tartom, majd felém fordult. Nem beszéltem vele, csak jobb kezemet ökölbe szorítottam, majd egy jobb egyenest mértem arcára, ami telibe is talált. Hátrahökölt meglepetségében, majd az arcához kapott.

-MI BAJOD VAN NEKED? MIÉRT BÁNTOD ŐT ? -kiabáltam rá. De nem vettem észre, hogy felém ugrott, és egy jól irányzott mozdulattal eltalált. A szám sarka szétreccsent, majd megéreztem a vért a számban.

-NE SZÓLJ BELE! DEKU MEG NE NYAFOGJON!

-MINEK DEKUZOD?! NEM IS HASZONTALAN! INKÁBB TE VAGY BOLOND! ÉS AMÚGY IS KÉSZÜLJ FEL, HOGY GENJIVEL FOGUNK TALÁLKOZNI! ÚGY HOGY INKÁBB ARRA KÉSZÜLJ! -üvöltöttem a képébe, majd se szó, se beszéd ott hagytam és vissza mentem Izukuhoz.

Vajon ki az a Genji? ;-)

Remélem tetszeni fog az új rész, és ha igen akkor nyomj egy csillagocskát és írj véleményt!
Puszancs mindenkinek! <3