A kettévált kard [Bakudeku ff.]

7.fejezet

Deku szemszöge:

Bal lábbal felkelni nem legszerencsésebb dolog. A nyakam majd kitört, ahogy próbáltam feltápászkodni. A padlón aludtam el. A csontjaimat ropogtatva álltam fel és pont ebben a pillanatban kopogtak az ajtón is. Lassan és csoszogva odatámolygok, majd a kilincsre vezettem ujjaimat és lenyomom. De rossz hiba volt. Démonok álltak az ajtóm előtt.

Katsuki szemszöge:

Eddig jót aludtam. De csak eddig, mivel Kirishima berontott a szobámba, és kivert az ágyamból.

-Eijiro most hagyj.- nyöszörgöm neki, közben a takarót a fejemre húzom.

-Baszki kelj fel! MEGTÁMADTAK!

-Micsoda? Ez nem lehetséges!- kiugrottam az ágyból, majd a kardom után nyúlva kirohantam. És tényleg igaza volt. Démonok futkostak mindenhol. A házak égtek, a falusiak menekültek.

-A falusiakat vidd a határra, ha végeztél majd gyere vissza! -kiabálom neki, majd biccentve elfut. Miközben néztem túlélők után, pár démonnal is szembe kellett szállnom. Már tiszta vér voltam, a kezeim zsibbadtak. Már kezdtem reménykedni, hogy ennyi volt, mikor egy behemót trappolt ki két épület között. Még pár erőfeszítést felvéve, indultam volna neki, mikor egy vörös folt elrepült felettem pont neki a szörnynek. Mikor Kirishima végzet visszaváltozott eredeti alakjába, úgy rohant felém.

-Mindenki meg van egy kivételével.

-Ki az?

-Midoriya. Szerintem még a házban van. Nyomás! -változott újra át, majd a hátára pattanva szeltük át a levegőt.

Deku szemszöge:

A kardom után ugorva, még volt esélyem kivédeni az egyik csapást. A markolatot megfogva egy suhintással elintéztem az egyiket. A másik tűz mágiát hívott elő, amivel felgyújtotta a házat. Azonnal elkell tűnnőm. Rohanni akartam az ajtóhoz, mikor egy tűzforró lánc tekeredett a bokámra, majd visszarántott. Felordítottam, ahogy a húsomat marta a tárgy. Felkönyökölve, a kardommal lesuhintottam a fejét, majd próbáltam lábra állni, de nem sikerült. A füst kezdett sűrűbb lenni, mitől köhögő roham jött rám. A ház kezdett összeomlani, és nem tudtam semmit se tenni érte. Az ájulás szélén állok. Már kezdenek elmosódni a tárgyak. Egy árnyt veszek észre, ahogy jönn befele.

-Kacchan.....- ennyit nyögtem ki, majd elsötétült minden.

Katsuki szemszöge:

Mikor odaértünk szörnyű látvány fogadott. A ház égett, sűrű füst szállt ki. Gyorsan leugrottam Kirishimáról, és az égő épületbe vetettem magamat. A köpenyem végét a szám és az orrom elé raktam. Szétnéztem, de sehol nem láttam. Már kezdtem feladni amikor egy halk hang csapta meg a fülemet.

-Kacchan....

Ennyi volt. Odafordultam és a földön feküdt ájultan. A lába megvolt égve. Odarohantam hozzá, majd a karddal együtt felkapva kifutottam vele. Eijiro hátára felpattantva, mentünk a többi falusiért. Mikor ők is felszálltak, elindultunk északra. Midoriya a mellkasomra dőlve feküdt, lassan lélegezve. A lábát bekötöttem, bár elég csúnya heg marad majd utánna. A levegő a hajamba kapva szórta szét tincseimet. Apró mozgást vettem észre az előttem fekvőnél. Izuku lassan oldalra fordult és derekam köré kulcsolta kezeit. Csupasz bőrőmön szinte égetett az érintésének a helye. Halványan elpirultam. De minek pirulok be?! Én a lányokat szerettem, a fiúk nem érdekelnek!
Rázom meg a fejemet, majd újra az útirány felé figyeltem. Nem akarok kötödni hozzá!
Kezdett egyre melegem lenni. Nyöszörgésre kaptam le a fejemet. Midoriya lassan nyitotta ki a szemét, majd tekintettünk összeakadt. Halványan elmosolyodott, majd mégjobban hozzám bújt.

-Köszönöm.- suttogta nekem, mitől még jobban hozzám bújt. Mivel már fentebb voltunk az égen a levegő lehűlt. A mágiámnak hála nem fáztam, de az előttem fekvő szinte halálra fagyott. Sóhajtva levettem köpenyemet, majd ráterítettem. A testemben a képességemet beindítva hőt termeltem, hogy a brokkoli ne fázzon. Jól eső sóhaj hagyta el a száját. Újra felnézett rám, bár a tekintette még mindig fátyolos volt.

-Ezt is köszönöm. -majd egy apró puszit adott arcomra.

-Nem kell mindig köszönetett mondanod.- fordítottam el zavaromban a fejemet. Halkan elkuncogta magát, majd szomorúan visszadőlt.

-Tudom, hogy csak a lányok jönnek be neked. Ezért nem is fogok próbálkozni. - mondta, de én csak értetlenül néztem rá. Mikor kérdeztem volna tőle, már halk szuszogás hallottam. Tehát elaludt. Nem értem ezt a fiút! Nem tudok rajta kiigazodni.
Megcsóváltam fejem, majd újra az útnak szenteltem a figyelmemet.

Itt a kövi rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket, ha igen nyomj egy csillagot és írj véleményt! Puszancs mindenkinek! <3