A kettévált kard [Bakudeku ff.]

52.fejezet

Genji szemszöge

- Genji, jól vagy? - térdelt le mellém Shiro, hisz az előbb olyan fájdalom hasított belém, hogy képtelen voltam talpon maradni, és összeestem. A verejtékcseppek folynak lefelé homlokomon; és csak lihegni tudok. Olyan érzésem volt, mintha egy idegen erő akarta volna elvenni a testemet.

- Várj egy kicsit... - motyogtam felé, majd lassan az elénk táruló havas utat figyeltem. Ha ez egy démonnak a műve, akkor sokkal erősebb lehet nálam, akár Shironál is. És ez nem valami jó hír. Ha elénk kerül ez a bestia, ki tudja, hogy megtudjuk-e védeni magunkat. De az is megeshet, hogy csak egy ravaszabbikkal van dolgunk, de az se lenne fényesebb. A csapattal szét vagyunk válva, és ki tudja, hogy a többiek hogyan haladnak.

Gyengén, de képes vagyok ilyen távolságból érezni a bennük folyó mágiát, és igencsak idegesít, hogy két emberét nem érzem. Egyszerűen eltűnt az energia hullámuk, és sehol se találom őket. Remélem, és bízom benne, hogy ne Katsuki legyen az egyik. Ő és Midoriya fontos szereplők ebben a toborzásban, és ha az egyikük oda, akkor tényleg vége a békének.

- Genji... -suttogja halkan a fehér hajú fiú, majd a vállamat enyhén megpöckölve szól, hogy nézzek rá - ... valaki van előttünk. - óvatosan az adott irányba fordulva figyeltem, ahogy egy csuklyás fazon jön velünk szemben. Lassan hátranyúlva fogtam meg a kardomat, míg a párom a karján lévő karkötőhöz nyúlt, ha netán elő kell venni kasszáját.

Az idegen eddig nem vett észre minket, így mi lehetünk előnyben, ha akár egy rossz mozdulatot is tesz felénk. Egy mély levegőt véve pillantottam oldalasan Shirora, mire bólintva felállt, és az út közepére sétált. Legalább a szemkommunikáció meg van köztünk. A férfi hirtelen megállt, majd óvatosan felpillantva nézet szerelmem szemeibe. Semmi hirtelen mozdulatot nem tett, és ebből ki is következtethető, hogy nem egy idiótával van dolgunk. És ez csak még jobban felhúzz.

- Elnézést, de meg tudná mondani merre van a legközelebbi város? - kérdezett rá szerényen Shiro, de a férfi egy mukkot sem szólt, csak kezével óvatosan a köpenye alá nyúlt. Gyorsan kiugorva az útra szegeztem rá a fegyverem, de egy egyszerű mozdulattal kitekerte a kezemből a kardot, majd leguggolva rúgta ki a lábaimat. Shiro engem átugorva támadt rá a személyre, de hirtelen egy villámcsapás csapott le kettőjük közé.

A fehérhajú srác amilyen gyorsan csak tudott, eltávolodott a személytől. Bár már nem is lehetne mondani személynek, hisz már egy kifejlett sárkány szemezett velünk. Sárga pikkelyei szinte világítottan, aranysárga szemeivel minket mért végig, és különös fekete villámjel a homlokán csak még ijesztőbbé tette. Csak álltunk egymás mellett, és figyeltük a hüllőt, ahogy morogva egyre közelebb trappol felénk.

Fegyverért nem futhatok, hisz őt sülnék meg, ahol eltalálna. A lény előttem megállva mutatta hegyes fogait, majd rám üvöltve felemelte a fejét. Újabb szikrázások vakították ki a szememet, majd bágyadtan pislogva néztem a tőlem pár centivel alacsonyabb tagra.

- Ti nálatok ez a szokás, hogy idegenekre támadtok rá? - húzta le csuklyáját, így egy sárga hajú fiú állt előttünk - Mert akkor nagyon rossz tanításban lehetett részetek a szülőktől. - húzta gúnyos mosolyra az arcát, mire csak fintorogva haladtam el mellette a kardomat felvéve.

- Neked mondták már, hogy túl sokat beszélsz, ahhoz képest, hogy idegenekkel találkozol? - vágott vissza síró, mire az idegen nevetve nézet felváltva ránk.

- Jó, mondjuk ez jogos. - nyújtotta felém a kezét - Kaminari Denki vagyok.

- Bakugou Genji. - ráztam meg a kezét kissé bizonytalanul, majd egy lépést hátra lépve gyanúsan méregettem. - Mit keresel itt ezen a helyen?

- A nem messze lévő városból repültem ki, hisz nem olyan jó ott a munkalehetőség, mint azt hinni lehetne. - sóhajtva vakarta meg a tarkóját. - Állást próbáltam szerezni, de olyan volt az egész falu, mint egy szellemtanya. Így inkább gyorsan elhagytam az egész környéket. De egy dolog aggasztott a legjobban. - gondolkozott el.

- Mit láttál? - kérdezte hirtelen Shiro, pont mielőtt én mondhattam volna.

- A falusiak mind le voltak mészárolva. És találtam egy elég érdekes nyakláncot is. - húzott ki a zsebéből egy kék színű gyöngysort, rajta pár helyen szemfogakkal díszítve. - Nem tudom kié lehet, de az elkövető biztos, hogy ő volt. - a levegő is belém rekedt, ahogy az ujjaim közé fogtam a nyakláncot, ami túlságosan is ismerős volt. Hisz én készítettem, Katsukinak.... De ő mit keres itt?

Na, meg is hoztam a következő fejezetet :) Remélem tetszett nektek ilyen sok kimaradás után is ^^'   Bocsánat :'(   De addig is, míg nem hozom a kövi fejezetet, puszancs nektek babók <3