A kettévált kard [Bakudeku ff.]

15.fejezet

Katsuki szemszöge:

Az ajkai olyan puhák voltak, szinte kár lett volna megrontani őket.
Kezeimet a feneke alá csúsztattam, így mondva neki, hogy ugorjon. Egyből vette az adást, míg végül karjaimban nem kötött ki.
Félgömbjei olyan formásak voltak, hogy önkénytelenül is belemarkoltam. Válaszul egy hangos sóhaj volt a válasz.
A szívem őrülten dobogott a mellkasomban. De akkor én most szerettem? Olyan fura ez az érzés. Mit csináljak?
Akarom őt, nagyon!

Lassan kimentem vele a vízből, addig ő gyorsan a derekam köré csavarta a lábát. A földre lefektettem, majd lábai közé másztam. Egy percre sem hagytam abba ajkai ostromolását.
Később átértem a nyakára, közben a kezemet a mellkasára vezettem. Halk nyögés szaladt ki a száján, amin elkellett mosolyodnom. Kíváncsiságból löktem egyet a csípőmön, amitől megéreztem egyre keményedőbb tagját. Hangosan nyögöt egyet, majd elpirultan rám nézett.
Már ettől a látványtól is egy királynak éreztem magamat.

-K-Katsuki....-nyögte ki nagy nehezen a nevemet, majd kezét az arcomra rakta. Kissé furcsáltam a tettét, majd ismét zöld szemeibe néztem.

-Mondd.

-T-Te nem mondtad el a titkodat.- mondta határozottan, majd egy lendülettel fel is ült. A lábai közt térdelve gondolkoztam, hogy mégis miről beszélhet, de egyből leesett.

-Elsőnek öltözzünk fel, majd utána.- álltam fel, majd a ruháim után mentem.
Most készülök elmondani olyan titkot, amit senkinek sem mondtam el.
A hideg kiráz tőle. Mi van ha, utálni fog? Vagy csak megijed és itt hagy?
Bár Kirishimától sem félt, akkor tőlem miért félne?

Mikor készen voltunk, megálltunk egymással szemben, majd szemeztünk egymással.

-Minden rendben van?- kérdezte aggódva, mire idegességemben morogtam egyet.

-Ha elmondod bárkinek, főleg Kiriéknek, véged.- szóltam fenyegetően, mire megértően bólintott. -Jól van. De nem mondani fogom inkább mutatni.- lassan hátráltam pár lépést, majd elkezdtem ,,átalakulni".

Deku szemszöge:

Nem értem, hogy Katsukinak mi az a nagy titka, amiért ennyire tartani kéne a számat.
Éppen szólni akartam, de elhátrált tőlem, majd egy nagy mennyiségű energia lepte el a testét. Nyaka megnyúlt, hátából hatalmas szárnyak nőttek ki, nagyobb is volt, mint Kirishima.
Ijedtemben hátraestem, meg se bírtam moccani. A hatalmas lény felém állt, majd egy rózsát nyújtott felém. A hatalmas szájáról a szemeibe néztem, amitől szinte kihűlt a vér az ereimben. Ugyanaz a skarlát szempár nézet vissza rám.
Elmosolyodtam, majd egyik kezemmel felé nyúltam.

Pár darab virágszirom is rám hullott, de ez egyáltalán nem zavart.
Lassan felültem, miközben Bakugou kicsit hangosan lefeküdt szemben velem.

-Szóval ez az a nagy titok?- kérdeztem tőle, bár nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy megszólal. Mégis meglepődtem, amikor egy aprót bólintott.

-És senki nem tud róla? De miért?- kérdeztem aggódva, de hirtelen egy kard suhant el pont a fejem mellett, majd a mögöttem lévő fába bele is állt. Ijedtemben a sajátomhoz kaptam, de egy árnyék vetült rám.
Kacchan hatalmas testével takart és védett, miközben üvöltött a megjelent személyre.
Az idegen egy hatalmas jégfalat emelt felénk, majd az ráborította Katsukira.
Pár másodpercre nem figyeltem oda, és hatalmas lángok csaptak fel engem körbezárva. A hőség borzasztó volt, de azt vettem észre, hogy egyre közeledik felém. Ijedten azt se tudtam merre menjek.
Hirtelen a lángok kettéváltak, majd egy ember jött be. Felemés hajú, heterokrómiás. Bal szeménél egy nagy sebhely volt, de a dühöt így is látni lehetet a tekintetében. És nekem ebben a másodpercben esett le, hogy ki is ő.

-Shoto herceg....- suttogtam a szavakat, mire meglepettségében megállt.

-Ki vagy te?- kérdezi idegesen, miközben a balkezén lángcsóvák jelentek meg.

-Midoriya Izuku. 1 hete még ebben a faluban éltem. A te királyságodban.- szóltam oda dadogva, de olyan arcot vágott, mint aki nem hisz nekem. És igazam is volt. A kardját felemelve akart rám csapni.
Hirtelen Kacchan üvöltésétől zengett az egész erdő. A jégfalat egy szempillantás alatt darabokra zúzta, majd hatalmas szárnyaival felénk repült.
Hangos csattanással ért földet, majd morogva méregette a herceget, miközben a szárnyával próbált eltakarni.

Itt a legújabb rész, és elnézést az ilyen hosszú kimaradásért!
Remélem tetszeni fog nektek!
Puszancs mindenkinek! <3