A kettévált kard [Bakudeku ff.]

61. fejezet

Shiro szemszöge

- Meg kell kezdenünk a behatolást a démonok birodalmába! Nagy valószínűséggel ott lesznek a többiek! - mondja határozottan Genji, miközben az asztal körül ülve néztük őt. Napok teltek el, mióta itt vagyunk és egyáltalán nem haladtunk semmit. A mintából kiderült, hogy Midoriyától származik, de még mindig nem tudjuk, hogy hol van. Csak reménykedni tudunk, hogy ott, ahol Bakugou és Todoroki van.

- És ezt hogy akarod kivitelezni? Nem kopoghatunk be a főkapun, hogy ,, Sziasztok. A barátainkért jöttünk. Kérlek szépen engedjétek ki." - imitálta vékony és gúnyos hangon Kira, mire a mellette álló Dabi és Kurama próbálták visszafogni a nevetésüket. Most komolynak kell lennünk és nem eszetlennek! Genji az asztalra terítette az egész sziget térképét, ahol a birodalmak megvannak jelölve és külön egy másikat a démonok birtokáról is.

- Kirishima és Dabi hátán fogunk bemenni a kapuk elé. Onnan szétválunk egy négy fős csoportra.  Shiro és Hawks fognak menni le a cellákhoz, hogy megkeressék a bebörtönzötteket. Kira és én fogunk menni a trónterem felé, hogy a központi teremben nézzünk szét. Ki tudja, lehet vannak fent kiláncolva szolgák. Dabi és Kurama lesznek a fenti oszlopokon, hogy onnan értesítsenek minket a helyzetekről. Kirishima és Kaminari pedig kint várnak minket, ha menekülni kell. Bármi baj van, azonnal értesítsetek és lefújjuk az akciót és menekülünk. - vázolja fel nagyjából a tervet a szőke, mire mindenki csendben emészti a dolgokat.

- És mi van akkor, ha az egyikünk ott marad? - kérdi hirtelen Dabi, mire felé kapva a fejemet, vonom fel a szemöldökömet. - Eléggé rizikós akcióra készülünk, így azt sem lehet kizárni, hogy valaki meg fog halni. - mondja komolyan, ezúttal egy kis szarkazmus sem volt a hangjában.

- Hát kihozzuk és meggyógyítsuk. - vonom meg a vállamat, mire sóhajtva elfordítsa a fejét. - Társat nem hagyunk hátra! - emelem fel a hangomat, de csak horkantva egyet az asztalra csap.

- Én sem akarok senkit sem magára hagyni! De mi van akkor, ha egy rakat démon ugrik rám, úgy hogy sérült vagyok és közben a társamnak kell cipelnie engemet, mert súlyosan megsérültem! - szemei szikrákat szórnak és most erre nem tudtam mit visszaszólni. - Nagy valószínűséggel inkább feláldoznám magamat, mint sem ott haljunk meg mind a ketten! - néz mélyen íriszeimbe, mire megadóan néztem le a földre. Igaza van. Inkább feláldozom magamat, csak ne bántsák a barátaimat.

- Ha most már lenyugodtak a kedélyek, akkor inkább kezdjünk el enni. - szólalt meg a kis csendben Kurama, amit a veszekedésünk okozott, majd bólintva mentem a vörös hajú után. A gyomrom így is követeli a kaját, de a stressz miatt teljesen megfeledkeztem róla.

- Minden rendben? - sétál mellettem Kira, mire csak vállat vonva lépünk be a konyhába. - Tudom, hogy Dabi egy kicsit túlzásba vitte, de-

- Nem. Igaza van. Reménykedni akartam, hogy minden rendben lesz és sérülések nélkül megússzuk. De ez egy halálra menő akció, és valaki ott hagyhatja a fogát. Nem akarom egy társamat sem elveszíteni a harc során. - mondom el végül, ami a szívemet nyomta ez idáig, de csak a vállamat veregetve lép a Kuramához és segít neki a főzésben. Örülök, hogy ez a látvány sem változott az évek alatt. - Na, és mi lesz a kaja, kis kukta? - vigyorogva lépek a vöröske másik oldalára, mire csak lenéző fejjel mért végig.

- Ha még egyszer be mersz szólni, akkor a te adagod a fejeden fog landolni. - nevetve csapkodom meg a karját, hogy biztos csak viccel, de az az elhatározás a szemében másról árulkodik.

- Jól van na. Csak szívatni akartalak. Persze, hogy te vagy a mesterszakácsunk, aki hetet hét országon a legismertebb. Főleg, még a tükörhegyen is túl, ahol százával csak a te ételedet várják. - kontrázok rá, mire Kira hangosan nevetve fogta a hasát, a pultnak görnyedve. Kurama homlokán egy ér dagadt ki, mire a szeletelő kést a kezébe kapva tornyosult felém.

- Utolsó kívánság? - kérdezte ijesztően mély hanglejtéssel, mire fapofával szemen köptem.

- Még mindig kicsi a kukacod. - mondtam ki, mire rám ordítva kezdet el kergetni a konyhában, onnan pedig az egész épületben. Legalább a kedélyek javítása megvolt. Bár nem a legjobb személynél próbálkoztam, már belátom.

Remélem tetszett nektek ez a rész :) Már kezdenek a háború felé irányulni a szálak X3 Puszancs nektek babók <3 <3 <3