A kettévált kard [Bakudeku ff.]

63. fejezet

Kurama szemszöge

Halk sóhaj szaladt ki ajkai közül, ahogy alattam fekve csimpaszkodott a nyakamba. Kezeimmel az oldalát simogatva húztam magamhoz közelebb, majd nyakára csókolva rántottam fel és ültettem az ölembe. Vörös tincsei a szemébe lógtak, ami miatt csak még aranyosabban nézet ki. Csupasz háta annyira hívogatott, hogy muszáj volt hozzáérnem, ha csak egy pillanatra is.

- Kuramahh~ - sóhajtott fel kéjesen, mire egész testemben megborzongtam és felnéztem szemeibe. Íriszei a kéjtől csillogtak, nekem pedig nyelnem kellett egyet a látvány miatt. Fejemet a mellkasára hajtottam, és mély levegőt vettem. Ez a fiú teljesen kikészít. De nagyon! 

- Eijirou, teljesen kikészítesz... - suttogtam bőrére, mire nagyokat pislogva figyelt, majd óvatosan a tincseim közé túrva simogatni kezdett. 

- Ezt most jó értelemben értsem vagy sem? - kuncogott fel halkan, de csak lágyan elmosolyodva pillantottam fel rá, szorosan magamhoz ölelve. 

- Ahogy szeretnéd. De szerinted mondanék rád bármi rosszat ebben a helyzetben? - kérdezem meg kissé értetlen fejet vágva, de csak nevetve ölelte át a fejemet, majd dőlt nekem teljes testével, minek következményében az ágyban kötöttünk ki. Íriszeivel végig nézet arcomon és ami nem illetek oda tincsek, azokat egy könnyed mozdulattal elsöpörte. 

- Szerintem nem. Bár azért befogom rajtad vezetni, hogy én legyek egyszer felül. - mondja elhatározott arccal, mire lesápadva figyeltem. 

- Én többet nem leszek alul. Egyszer voltam és az is borzalmas volt. A srác annyira tapasztalatlan volt, hogy inkább otthagytam szegényt a francba. - morgom kellemetlenül, majd kezeimet Kirishima derekára fektettem és enyhén barnás bőrét kezdtem el simogatni. 

- De szerinted én milyen lennék? - kíváncsian pislogott párat, közben ujjával a mellkasomon kezdett pár kört leírni. Sóhajtva emeltem fel tekintettemet a plafonra, majd lecsúsztatva magamról a fiút, fordultam a hasamra. 

- Most komolyan erről akarsz beszélni? - rántottam fel szemöldökömet, mire kínosan felnevetve feküdt le mellém. 

- Nem akarok a holnapra gondolni. - mondja szomorúan. - Ki tudja, hogy mi fog velünk történni ott abban a mocskos helyen. Mi van, ha valaki meg fog halni? Mi van, ha valaki súlyosan megsérül és nem tudunk rajta segíteni? Ha valakit ott kell hagyni áldozat miatt? És ha az egész terv puccsba fut? - ijedten emeli tekintetét én szemeimbe, mire fél kezemmel magam mellé húztam. 

- Nem lesz semmi baj. Kicsit jobban bízz bennünk és akkor nem lesz semmi baj. - suttogtam békésen és mosolyogva, mire csak szerelmesen hajolt ajkaimra és gyengéden mozgatta párnácskáit. Felsóhajtva húztam magam alá, mire egyből kapva az alkalmon kezeit a nyakam köré kulcsolta. 

- Újra kezdjük? - suttogta halkan számra, de csak egy kaján vigyorral nyúltam nadrágja alá és a fenekébe martam. 

- Még be sem fejeztük. - búgtam mély hangon, mire megremegve alattam felnyögött, és lábait a csípőm köré ölelte. 

- Ez jó válasz volt. - nevetett fel halkan, majd hevesen kapott újra ajkaimra, amibe szívesen csatlakoztam újra és újra. 

***

- Szerinted Midoriya hol lehet? - kérdezte halkan, miközben mellettem feküdt; feje a bal kezemen és ujjaimat piszkálta közben. Fáradtan nyitottam ki újra szemeimet, mert ha nem kérdezett volna, rögtön mély alvásban lennénk. 

- Ha meghalt volna, már biztos megtaláltuk volna valahol a testét. Lehet túlélte valahol és gyógyulgat, hogy erősen jöjjön vissza hozzánk. Vagyis én ebben hiszek és reménykedek. - fordítom felé arcomat, mire lágy pillantásokkal kúszik fentebb és arcomra csókol. 

- Amúgy nagyon élveztem. - suttogta halkan, - kissé vörös arccal -  mire felkuncogva adtam a homlokára egy elég nagy cuppanós puszit. 

- Mertem remélni, hogy semmi rosszat nem mondasz. - összeráncolva szemöldökét könyökölt fel, majd mérgesen fújta fel az arcát, mint egy hörcsög. 

- Akkor szörnyű volt és sokat kellene gyakorolnod, hogy jó legyél! - sértődötten kapta el a fejét, és fordul el tőlem. Nagyokat pislogva néztem a hátát, mire huncutul a derekára kaptam és magamhoz rántva a nyakát kezdtem el csókolgatni. Nevetve próbált menekülni, de csak szorosabban ölelve láncoltam magamhoz. 

- Mire készülsz? - kérdezte pimaszul, de csak alhasára simítva hajoltam a füléhez.

- Úgy is sejted már. - nyaltam végig ajkaimon, majd mindent kezdtük elölről, ami ebbe az éjszakába még belefért. 

Itt is lenne a kövi rész. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket :) Puszancs nektek babók <3 

U.i: Sorry, hogy ennyit késtem vele, de a suli nem hagyj nyugodni ^^'