A kettévált kard [Bakudeku ff.]

9.fejezet

Deku szemszöge:

Kicsit aggódtam a két fiú kapcsolatta miatt. A falusiak egy kis kört alkotva ültek le a földre és egymással beszélgettek. Én a sziklaperem szélén ültem törökülésben, miközben egy könyvet olvastam. Már érdekes résznél jártam, mikor egy gyenge bökést éreztem az oldalamon. Elfordultam, majd egy 5 éves körüli kisfiú nézett a szemeimbe. A kezeit a háta mögé rakta, majd zavarában elkezdett előre-hátra hintázni a lábbán. Piszkos volt az arca, ruhája pár helyen elvolt szakadva. A mai estét itt töltjük, de eléggé hideg van. Látszott rajta, hogy vaccog. Mivel rajtam köpeny volt, így valamennyire védett.
-Mi szeretnél? -kérdeztem kedvesen, mire belenéztem mézszínű szemeibe.
-Mit olvasol? -kérdezte félénken, majd közelebb lépett.
-Egy lovagról szóló történetett. Olvasam fel?- izgatottan biccentett a fejével, mire leült a jéghideg földre.
-Nem ülsz az ölembe?- boldogan felpattant, majd beleugrott az ölembe, addig is a köpennyemmel betakartam. Elkezdtem olvasni a történetet, néhol gesztikulálva mutogattam amin elnevette magát. Nagyon aranyos volt.

Mikor végeztem a történettek halk szuszogást hallottam, majd lenéztem és egy alvó gyermek mocorgott az ölemben. Halkan elkuncogtam magam. Felemelve a fejemet, hogy a csillagokat tudjam nézni. Gyönyörű kilátás tárult elém, mintha az egész univerzumot látnám. Ezernyi csillag világított lefele, mivel megvilágították a talajt.
Halk sóhaj szaladt ki a számon, addig is közelebb húztam magamhoz a csöppséget.

-Megkedvelt.- szólt oda egy ismeretlen hang. Hátrafordulva egy számomra ismeretlen fiú állt. Ugyan olyan fekete haja volt, mint a kisfiúnak, csak neki kék volt a szeme. Érzelemmentes arccal nézett rám.
-A testvéred? -kérdeztem óvatosan rá, mivel elég ellenszenvesen nézett. Odajött, majd egy durva mozdulattal ellökött ezzel majdnem lelökve a peremről. A kisfiú riadalmában felkellt, majd ijedten figyelte a jelenetet. A bátyja felkapta az ölébe, majd gúnyosan rámmosolygott. A perem szélén kapaszkodtam, hiszen csak pár centiméter kellett. Felém közelített, majd jobb lábát a az oldalamra rakta.
-Miattad kaptak el minket azok a démonok. Semmi keresni valód sincs itt. Egy senki vagy. Érted, SENKI!- kiabálta le a fejemet, majd egy lökéssel már zuhantam is lefele. Nem értettem semmit. Miért ítélt el? Nem tettem vele semmit. De mi van, ha igaza van? Hogy én tehettek mindenről?
Könnyek áztatták az arcomat, hiszen nem tudtam semmit sem tenni. A közelgő fák ágai bőrőmbe vájjodtak, mitől kiabálás szaladt ki a torkomból. Úgy éreztem, mitha a csontjaim törtek volna el. Hatalmas csattanással értem földet, majd egy folyóban kötöttem ki. Gyorsan felúszva kapkodtam levegő után.
A partra kikúszva gondolkoztam. Menjek vissza vagy hadjam ott őket? De a kiválasztott vagyok, mégsem kellek senkinek.
Az utóbbi mellett döntve elindultam egy ismeretlen irányba. Az éjszaka miatt nagyon sötét volt, a szélmozgás miatt a levelek hangokat adtak ki. Hátborzongató volt az egész.

Katsuki szemszöge:

A népem között szétnézve, mértem fel az állapotukat van-e sérülésük. Minden rendben volt velük.
Éppen menni akartam vissza a helyemre, mikor a tömegtől pár méterre egy kölyök ült. Odasétáltam hozzá, majd mellé guggoltam. A vállai rázkodtak és szipogást lehetett hallani.
-Hé, kölyök! Mi van veled?- kérdeztem tőle, mire megrázkodott meglepetésében és kisírt szemekkel nézett rám. Kicsi kezével letörölte a könnyeket.
-C-Csak a bátyám....- suttogta elém, és egyből leesett, hogy Nejiről beszélt. Egy beképzelt ficsúr volt, aki mindenkinél nagyobbnak hiszi magát.
-Mit csinált már megint az az idióta?- kérdeztem fáradtan, hisz mindig csinált valamit.
-Egy fiút le-lelökött a sz-szikláról.- dadogta nekem. Ez az idióta mindig csinál valamit.

-Mindjárt megyek és lesz egy-két szavam hozzá. -fordultam meg, de a csuklómnál fogva visszarántott.
-Várj! A fiú akit lelökött, zöld színű volt a haja.
-Zöld.....ZÖLD! BASSZA MEG!!- ordítottam el magamat, hiszen annak a szaros Dekunak van zöld haja egyedül. A srác megmutatta hol történt, majd szóltam Kirishimának, hogy vigyázzon a többiekre. Se szó se beszéd leugrottam a hegy széléről és a sűrűbe vettettem magamat. Az egyik ágba belekapaszkodva lendültem fel, majd guggolva néztem szét. Pár törött gally és ág volt mindenhol. A fáról leuggorva nyomokat fedesztem fel, melyek a Tiltott Erdőbe vezettek. Az az idióta képes bemenni ide, hisz még azt se tudja, hogy hol vagyunk.
Elkezdtem futni befele. Pár elkoszált gally az arcomba csapódott, de egyáltalán nem törödtem vele.

Nem kellett sokat mennem, mivel egy testet vettem észre egy fa tövében feküdni. Zöld haja kocosan állt mindenfele, ruhái pár helyen el volt szakadva. Véres volt a karja és a háta. Letérdeltem mellé, majd magam felé fordítottam, hogy az arcára rálátást lássak.
Arca pár helyen meg volt karcolva, szemei könnyesek voltak. Zöld íriszeit felvezette rám.
-Kacchan.....
-Ne nevezz így! Mi történt?
-Az a fekete hajú srác lelökött. Azt kiabálta, hogy egy senki vagyok. Minden miattam történt.- suttogta, majd arca elé kapta kezeit, hogy ne lássam könnyeit.
-Tch.- adtam ki a megszokott hangfoszlányt, majd mennyasszonypózban felkaptam. Megijedve a nyakamba akasztotta kezeit, és szorosan hozzám bújt.
Elindultam kifele.
Már az erdő szélén jártam, mikor a fejét a vállamra hajtotta. Lélegzette csikizte a bőrőmet. Beleborzongtam, de nem adtam a tudtára.
Egy meseszép helyre értünk ki. Fűzfák vettek körbe minket, melyek leveleit a szél mozgatott. Szentjánosbogarak repültek fel az égboltra, ezzel romantikusabbá tették a helyzetet. Lenéztem a karjaimban tartott személyre, mely gyönyörködve nézte az egészet.
-Sajnálom.- bukott ki belőlem ez az egy szó. Rám emelte tekintettét, majd csodálkozva nézett rám.
-Mit?
-Amiket mondtam rád. Mindent.
-Semmi baj.- mosolygott rám, amitől nekem is apró mosoly jelent meg arcomon. Szemeivel az enyémet fürkészte, majd arcát az enyém felé közelítette. Lefagytam, de nem húzodtam el. Vágytam én is rá. Közeledtem én is. Szemeiben vágy csillogott, ahogy kezeivel szorított magához.
Márcsak pár milliméter kellett, de zaj csapta meg a fülemet. Odakaptuk a fejemet, de nem várt személy állt előttem. Szőke tüskés haja az égnek állt, vörös szemével vizslatott engem. Vörös színű tetoválások borították felsőtestét, szeme alatt is húzodott két-két csík. A hasonmásom is lehetne. És az a baj, hogy ez igaz.
-Mi akarsz itt? -kérdezte tőlem gúnyos hangon. Mintha meg se hallottam volna szóltam vissza neki.
-A segítséged kellene.- mondtam oda neki, de semmi kedvem nem volt a közelében lenni. Elkacagta magát.
-Pont te! A nagy Bakugou Katsuki segítségért fordult hozzám! -kiabálta fel, mire elhúztam a számat.
-Kacchan, ki ő? -kérdezte Izuku, kinek a létezéséről meg is feledkeztem.
-Nem mondtad el neki Katsuki!!! Na most mondd el!- gúnyosan rám vigyorgott, majd sóhajtva belenéztem a szemeibe. Bátorság!

-Ő.....Bakugou Genji. Az ikertestvérem.- mondtam oda neki.

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt az új szereplővel! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Puszancs mindenkinek! <3

Bakugou Genji