A kettévált kard [Bakudeku ff.]

18.fejezet

Genji szemszöge:

Mindenre számítottam, csak erre nem.
Amint Kirishimával beléptünk a palotába különös érzés fogott el. Valami nem stimmelt. Szinte kísértet járta volt az egész hely, nem látunk senkit.
Kiri a levegőbe szagolva nézett szét, majd aggodó arckifejezést mutatott.

-Nagyon fura szagok terjengenek. Egy embert sem érzek.- morgott egyet, majd a meglévő távolságot futva tettük meg.
A kastély kapuját egy rugással nyitottuk ki, de bár ne tettük volna.
Mindenféle méretben, alakban, formában démonok álltak és mászkáltak a trónteremben. A hangos zajra felemelték a fejüket, majd mint egy raj futottak felénk.
Kirishima egyből felvette a sárkány alakját, majd tűzetokádva próbálta távoltartani a lényeket.
Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is hátratántorítani őket, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak a bemelegítés volt. Egyre nagyobbak jöttek, ki tudja honnan a picsából jönnek ezek.

-Kiri visszakénne vonulnunk.- kiabáltam fel a pikkelyes lénynek, mire a fejét felém fordította és lassan bólintott.
De itt volt a baj.
Amint Eijiro felém fordult, egy akkora lépett elő, mint ő maga Kiri. Vérszomjasabb volt bármelyiknél is.
Egyből Ei nyakához nyúlt, és mintha valami pehelysúlyú állat lenne magához rántotta, majd a vállán átemelve a földbe csapta.
Sokoltan néztem végig az egészet.
Ahogy kitisztult a fejem, gyors léptekkel próbáltam közelíteni felé, de egy kisebb démon leterített. A kardomat eldobta messzire így fegyvertelenül vergődtem alatta.
Elfordítottam a fejemet, hogy barátom állapotát nézem meg.
Az óriás rámászott teljesen, majd elkezdte kínozni. Valami éles tárggyal kezdte vagdosi a testét, de csak ezután jött a szörnyűség.
Egyszerűen megfogta az elülső lábát Eijinek, majd egy mozdulattal kitépte azt.
Kirishima üvöltött, majd hirtelen visszaváltozott. A bal karkából semmi sem maradt, úgy ömlött belőle a vér. Sápadt szemeit rám vezette, majd kisebb léptekkel megindult felém.
Eközben teljesen megfeledkeztem a rajtam csüngő lényről. Gyorsan egy üvegszilánkért nyúltam, mivel ezelőtt az ablakokat teljesen kitörték.
Egy jólirányzott mozdulattal a nyakába döftem, mire sikitva tántorodott hátra.
Gyorsan talpra állva futottam vöröshajú barátomhoz. Amint odaértem pont összeakart csuklani a lába, úgy hogy sikeresen elkaptam. A fejét az ölembe húztam. Szemei bevoltak süpedve, bőre fehér volt a vérveszteségtől.
Hirtelen egy gondolat cikázott át a fejemben:

Megfogunk halni!

A hatalmasabbik felénk közeledett, szinte dübörgő léptekkel.
Úgy szorítottam magamhoz Kirishimát, mintha az életem múlna rajta.

Pár pillanattal később a jobb oldali fal berobbant. A porfelhő miatt nem láttam semmit, de a hangokból kitudtam venni, hogy emberek azok.
Az egyik szörny szinte örjöngve futott felénk, de amit ezután láttam szinte megbabonázott. Egy hófehér hajú srác lépett ki egy nála sokkal nagyobb kaszával. Szemei szinte a lelkemig hatoltak.
Egy ugrással előttem termett, majd egy suhintással levágta a szörny fejét.
Amint hátranézett rám, lassan elmosolyodott, majd a kezét lefelé nyújtotta nekem.

Shiro szemszöge:

Amint a palotához értünk, szinte ez az undorító, rothadó szag csapta meg az orromat. Fintorogva mentem tovább, amig elnem értük a célunkat.
A város teljesen kivolt halva, semmi élet nem volt. A palota melletti falnál voltunk, mire bentről egy üvöltésre figyeltünk fel.
Bakugou az erejének hála berobbantotta a falat, majd rohanva mentünk be az épületbe. Többféle lény volt bent, a naggya az már halott. Az egyik démon elkezdett rohani az egyik irányba, így követtem.
A földön egy szőke hajú srác, aki nagyon hasonlított Katsukira, ült ott ölében egy vöröshajú fiú.
A kaszámmal együtt eléjük ugrottam, így csak egy nyiszantással öltem meg a bestiát.
Amint hátranéztem, ragyogó vörös szemével néztem farkasszemet. Szinte megbabonázott. Lassan a kezemet felé nyújtottam, majd mosolyogva hozzászóltam.

-Jól vagy? Van sérülésed?

-Nincs, de Kiri élet-halál között van.- mutatott az alatta fekvőre, akinek a bal keze nem volt a helyén.

-Kurama!- kiáltottam el magamat, mire vöröshajú barátom egyből felénk jött.
Hangosan felsziszenve nézett végig az alakváltón, majd leguggolva lehúzta a szőkeség öléből. Amint felállt meglepve tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb nálam.

-Köszönöm a segítséget.

-Nincs mit. Hisz erre béreltettek fel.

-De ak.....- nem tudta befejezni, hisz hirtelen dőlni kezdett egyenesen felém, így el is tudtam kapni.

Itt a kövi rész, és remélem tetszenk fog!
Jó olvasást hozzá! :-)
Puszancs mindenkinek! <3