A kettévált kard [Bakudeku ff.]

22.fejezet

Deku szemszöge:

A tűz ropogásától szinte álomba szenderűltem.
Hála istennek Katsuki és Shiro abbahagyták ezt a gyerekes fogócskát, majd később a szőke fiú és Kirishima elmentek a környéken szétnézni. Genji mint mindig most is hamar elaludt, vele együtt Kurama és Kira is.
A fehér hercegecske valamifelé könyvet olvasott, és mivel meg se akartam zavarni, ezért én is elkezdtem egy random olvasni.

-Csendes vagy.- szólalt meg később a fehér hajú, majd felemelve a fejét a könyvből, egyből rám nézett.

-Nem akartalak zavarni.- zavartan vakartam meg a tarkómat, és most esik le, hogy ezt a viselkedést Kacchantók szoktam el.

-Nem zavarsz. Amugy, a méregzsákkal mióta vagytok együtt?- ült le mellém, lábait is keresztbe rakta, mint valami lány.

-Egy vagy másfél hete.- emlékeztem vissza a találkozásunkra, ami alapból nem indult valami fényesen. És mintha olvasott volna a fejemben, a következő kérdése is ez volt.

-És hogy találkoztattok?- közben összefűzte ujjait, majd az álla alá rakva nézett újra rám.

-Hát amikor talákoztunk először megakart támadni. Egy kisebb verekedés lett a vége. Utána se volt valami felhős a kapcsolatunk, egészen addig, amig a faluját meg nem támadták.

-Elég izgalmas lehetett.

-Az is volt. És neked? Volt valakid?

-Nem. Eddig nem találtam meg a nagy őt, csak futó kalandjaim voltak. Vagy egy éjszakás kalandok.- válaszolt őszintén, és teljesen meglepődtem, hogy megnyílt előttem.

-Akkor még keresed?

-Meg a francokat! Ha kellek valakinek, jöjjön ő értem. Én a kis ujjamat se fogom mozdítani!!- na, ezen meg elkellett nevetnem magamat. Egészen fura egy alak, és mégse hinné el az ember, hogy egyidősek vagyunk.

-Elég makacs vagy. A többiekkel, hogy találkoztál?- biccentettem a vörös fiú és a fehér csaj felé.

-Kuramával meg Kirával? Gyerekkori barátok vagyunk, szinte el se lehetet minket választani. Akkor mindig piszkáltak, hogy fiatalabb vagyok náluk, de a maig napig szinte leszarják.
Jó velük lenni, de néha kicsit túl sokak.

-Pedig jó fejeknek tűnnek.

-Mert azok is. Egy fityingért se cserélném el őket.- mosolyodott el, majd hirtelen ez a mosoly átment abba a tipikus ,,huncut" mosolyba.

-M-Mi az?- dadogtam ki a kérdést, mert elkezdtem feszengeni miatta.

-És megvolt már?- kérdezte izgatottan, de én még a kérdés értelméig se jutottam el.

-Mi??- értetlenkedtem, mire szemforgatva feltette máshogy a kérdést.

-Lefeküdtettek már?- az arcom szinte azonnal felvette a paradicsomot megszégyenítő színt.

-Ez most honnan jött?!

-Csak kíváncsi vagyok, még mindig. Naaa?

-Még n-nem. Nem akarok elhamarkodott lenni.

-És szerinted ő is így van vele? Ha kezdeményeznél, lehet bele is menne.- ekkor valami oknál fogva eszembe jutott a tónál tett cselekményünk.

-Talán igazad van. De nem tudom, mit kénne csinálnom.- sóhajtottam fel lemondóan, mire Shiro a vállamra tette a kezét.

-A legeslegjobb szakemberrel állsz szembe.- kacsintott rám.

-Miért érzem azt, hogy megfogom bánni?- kezdtem ideges lenni, de nem törödve velem elkezdett mindenbe, ami a csábítás rejtelmeibe vezethető.

Valamennyi résznél még jobban el is pirultam, de volt olyan szerencsém, hogy nem kellett gyakorolni.

A végén szinte úgy éreztem magam, mint aki felvilágosodott. De még akkor is várni szeretnék ezzel az egésszel, hisz egy közelgő háború előtt állunk.

Visszafekve a helyemre néztem az egett, ahol még mindig a fényes csillagok borították az eget. És ez elég volt ahhoz, hogy álomba esek.

______________________________

Reggel amikor próbáltam megfordulni, egy mellkasba ütköztem bele, így kénytelen a fejemet felemelni.
Katsuki nyugodt arcára esett a nézésem, amit nem bírtam ki nem megsimítani.
Amint hozzáértem bőréhez, kisebb borzongást éreztem, és eszem ágában sem volt abbahagyni.
Arcáról nyakára simitottam, őt pedig a kulcscsontjára írtam le köröket.

Közelebb hajolva apró csókokat nyomtam rá, mire egy mélyről jövő morgás volt a válasz, de esze ágában sem volt felkellni.
Folytatva tovább haladtam a nyaka és a füle közti helyhet, amit kicsit a fogaimmal összecsíptem.

-Ha így folytatod a magamévá foglak tenni, de nem leszek gyengéd.- szólalt
meg halkan, de határozottan, mire elhajolva tőle, belenéztem abba a bizonyos vörös szemekbe.

-Talán nem tetszik?- kezdtem el direkt heccelni az agyát.

-Tetszik, de nem akarom mindenki előtt. Majd máskor.- csókolt ezzel homlokon, majd mégjobban magához húzott.

-Rendben.- majd még egy kis ideig egymást átkarolva feküdtünk a felkelő Nap fényénél.

Itt is van a következő fejezet.....
Remélem tetszeni fog...
Jó olvasást hozzá :)
Puszancs mindenkinek <3