A kettévált kard [Bakudeku ff.]

5.fejezet

Kirishima szemszöge:

Úristen! Nem gondoltam volna, hogy meg fogom találni a párját. Bakugou remélem örülni fog neki. Bár mindig azzal jön, hogy neki nem kell társ, egyedül is elbánik vele, meg hogy kell neki a másik is. Olyan egy értetlen kölyök. Most gondolatban homlokon csaptam magam, nem akartam Midoriya előtt hülyének tűnni.
Pár méterrel levolt mögöttem maradva, és valamin gondolkozott. Nem akartam zavarni. Így is alig ismer. Még pár óra és ott leszünk. Egyre izgatottabb vagyok!!!

-Öhm, Kirishima? -kérdezte halkan a kis zöldike, de kíváló hallásomnak köszönhetően értettem.
-Igen.
-Ez a másik srác vagy lány milyen? Tudod, akinél a kard párja van.

Elképedtem. Most komolyan azt akarja, hogy Bakugouról áradozak!

-Hát, hogy is mondjam.....  Hirtelen haragú, makacs, nem valami észlény, ostoba, idegesítő, - soroltam még, de már az arcán észrevettem, hogy megijedt. -De ezek mellett rendkívűli barát, akire a bajban is számíthatsz. -mosolyodtam el a végére. Az emlékek. Milyen régen is voltak.

-Akkor úgy mond, kívülről adja a makacs énjét, de belül
egy kedves megértő ember.

-Pontosan.

-Na, majd meglátjuk.- sóhajtott egyet, majd az út további részében nem beszéltünk egymással.

Pár mérföldet sétáltunk, mire egy erdő széléhez értünk. Már este volt, a csillagok gyönyörűen tűndököltek az égen. Szemem sarkából észrevettem, hogy Midoriya is az eget nézi.

-Szóval, hogy lehet az, hogy egy egyszerű fiú találja meg a kardot? A szüleiddel mi van? Elhagytad őket?- kérdeztem kíváncsian, amit szerintem nem kellett volna. Amilyen hirtelen mosolygott, olyan gyorsan hervadt le az arcáról. Lehajtotta a fejét. És ebben az volt a baj, hogy tudom melyik ez a ,,nézés", hiszen Bakugou is így nézet 6 éve, mikor a szülei meghalltak.

-Apám elhagyott minket, anyám akkor halt meg, amikor démonok támadtak meg. Aznap találtam meg a kardot is. -szólalt meg kis idő után. Hogy lehettem ekkora barom!

-Bocsánat, nem tudtam, én....

-Nem, semmi baj. Próbálom magam túl tenni rajta. -majd próbált egy igazi mosolyszerűséget csinálni.
Egy tisztáshoz értünk, ahol a Hold betöltötte az egész teret.
Ekkor a közeli bokorból hangokat hallottam, majd egy árny suhant egyenesen a zöldike felé.

Deku szemszöge:

Egy gyönyörű tisztáshoz értünk ki, ahol a telihold tündökölt előttünk. Meseszépen nézet ki. Bárcsak anya is láthatná.
Hirtelen zajt hallottam az egyik oldalról, de mire észrevettem volna, már fellökött. Felnéztem volna, de egy kard volt a torkomnak szegezve. Egy szőke srác állt előttem. Piros palástja lobogott az egyhe szélben, szőrme ékesítette felül az anyagot. Hegyesfogú nyakláncok pihentek nyakán. A könyökénél díszes mintájú ,,könyökvédő" foglalt helyet. Farmer volt rajta, bélelt csizmával. Füleiben piros fülbevalók voltak. Vörös szemével szinte áthatolt az aurámon. Sose láttam még ilyen embert. Hátulról a hold is megvilágította.

-Hé, Kirishima! Ki ez a kölyök? És mit keres a területünkön? Ide ilyen korcsokat ne hozzál! Még bepiszkolják a csizmámat! -mondta gúnyos, lekezelő hangnemben a vörösnek. Hogy merészel így beszélni rólam.

-Bakugou, ő....

Nem hagytam szóhoz jutni. Neki ugrottam a szőkének, de észrevette a tettemet, így könnyedén ki is került. Morogva álltam fel a földről, és kezdtem el vele ,,farkasszemet" nézni. Gúnyos mosolyra húzta a száját, majd kardjával kezdett felém rohanni. Az utolsó pillanatban kerültem ki, de így is hátraestem a lökettől. Felakartam állni, de a galéromnál fogva emelt fel a földről.

-MIT KÉPZELSZ, KI VAGY TE, HOGY NEKEM JÖSZ?! EGYETLEN SUHINTÁSSAL LESZEDHETNÉM A FEJEDET!! JOBB HA TIPLIZEL, MIELŐTT MEGGONDOLOM MAGAM!- üvöltött az arcomba, majd egy egyszerű mozdulattal arrébb dobott. A landoláskor bevertem a fejem, így a szemöldökömnél a bőr felszakadt. Odakaptam a kezem, de seb eléggé csípett. A vér folyt lefele az arcomon. Nem fogom ezt szó nélkül hagyni!

-Gyere Furahaj.- mondta neki, de rá se nézett.

-De Bakugou! - és ekkor dobtam meg egy kaviccsal a mi kis Bakugounkat.

-TE FÉREG! SZÍVD VISSZA AMIT MONDTÁL! -üvöltöttem vissza neki, mikor kezdtem érezni, hogy a kard halványan felcsillog.

-TE IDIÓTA BAROM! MOST MEGDÖGLESZ!- majd ezeket kimondva újra akcióba indult. Kardját előre engedve szaladt felém. Én se tétováztam. Előrántottam a sajátomat és felé fordítottam.
A két kard találkozása szinte meghökkentő volt. Az összeérintésüknél felragyogott mindkettő, majd hatalmas lökéshullámot generálva elhátráltunk egymástól. A kardomat a földbe szúrva próbáltam kapaszkodni, ami sikerült is.
Mikor vége lett, a szőke meghökkent arccal állt fel.

-Te ki a faszom vagy?- kérdezte lepetten, majd dühös szemekkel méregetett. Lassan felálltam, majd a kardot újra felé fordítottam.

-Midoriya Izuku vagyok. Az egyik kiválasztott.- mondtam határozottan.

-Az nem lehet. Te nem lehetsz a.....

-De Bakubro. Midoriya a te társad. Ezt próbáltam elmondani.- szólt oda nekünk Kirishima, aki az akciónk közbe leült egy fához.

Itt a legújabb rész! Már alig vártam kirakni! Végre találkoztak! <3
Remélem elfogja nyeri a tetszéseteket! Ha igen nyomj egy csillagocskát és írj véleményt!
Puszancs mindenkinek és jó éjt! <3 <3 <3