A kettévált kard [Bakudeku ff.]

38.fejezet

Genji szemszöge:

A pánik azonnal rámtört, amikor Shiro csak úgy hirtelen lehunyta szemeit. Az oldalához kapva gyorsan rászorítottam. Így is túl sok vért vesztett. És ha megmozdítom csak rosszabb lenne a helyzet.
A köpenyem végét leszakítva tekertem körbe a derekán, majd egy jó erős csomóra kötöttem.

Lassan felemeltem, majd az egyik nagyobb szalmabálára fektettem fel. A légzése is épp hogy csak normális; a szemei is bentebb vannak esve.

- A francba! -gyorsan kirohantam, hogy legalább megtudjam mondani mi is a helyzet. Hát, egyáltalán nem rózsás....

A falu felől hatalmas füstfelhők szálltak fel, majd sötét árnyakat vettem észre kifele özönleni. Emberek voltak.
A nagya részük lovakkal próbáltak menekülni, a kisebb csoport pedig futva távozott.

- Tch... -morogva mentem vissza a házba, majd Shirot óvatosan felkapva mentem vissza ki, majd a város irányába mentem. Ha Katsukiék már nincsenek ott, akkor hatalmas bajban leszünk...

Még lovakkal sem tudok a közelébe menni, hisz a démon támadás után csak úgy elszaladtak. Sóhajtva néztem le társam arcára, aki semmilyen mimikát nem tudott mutatni; legalább hogy életben van-e még.
A köpenyem már átázott a vérétől, és már a földökön is csepekben hagytuk el.

Ha a kezeim közt fog meghalni...
Nem! Össze kell szednem magamat, hogy figyeljek rá!
Még nem mondtam el neki mindent; így nem mehet el!

Találnom kell valakit, aki segít nekünk. Bárki jól jönne ebben a helyzetben...

És mint egy végszóra egy hatalmas árny repült el a fejünk felett. Szinte már sírva tudtam volna örülni, hogy Kirishima csapkodd felettünk.
Persze csak volna... mert nem ő volt.

Vörös pikkelyek helyett szinte éjfekete volt a színe, szemei mélyrehatóan világoskéket voltak.

Döbbenten vettem tudomásul, hogy leszállt elénk, majd a fejével aprót bólintva szólt, hogy szálljunk fel.

Na már most, persze mindenkiben benne van az a tipikus érzés, mikor kételkedni kezd...
De ezt most nem tehettem meg, hisz a barátom a karjaimban haldoklik.
Gyorsan futva pattantam fel rá, majd egy csapással már a levegőben voltunk. Nem tudtam semmit sem mondani, hisz nem is tudom ki ő...

Egy rendes sárkány vagy egy alakváltó?

Megrázva a fejemet hagytam magamra a kérdéseket, majd Shiro sebének szenteltem minden figyelmem. Elég mély vágást szerzet magának abban a kisebb harcban. És ezt is értem tette. Nem szaladt el, hanem engem védett...
Míg én a fa alatt próbált kiszabadulni...

Rikácsolásra lettem figyelmes, majd a bal oldalról egy vörös szárnyú griffmadár bukkant fel. Értetlenül figyeltem, ahogy leszáll a sárkány hátára, majd visszaváltozva egy szőke hajú srác állt mellettem. Szárnyait maga mögött behúzva sétált felénk, majd egy növényt előhúzva guggolt le.

- Ezzel betudjuk gyógyítani a sebet. Nem a leghatásosabb, de egy próbált megér. -dörzsölte össze kezei közt, majd a sebre nyomva fogta.

- Ki vagy? -remek Genji! A megmentőidtől is csak ennyit tudsz mondani?!

- Ó, ne haragudj! Annyira siettem visszaérni, csak arra nem számítottam, hogy vendégeink lesznek. Hawks a nevem. - biccentve vigyorog felém, mire csak elmosolyodom.

- Genji. Ő pedig Shiro.

- A pasid? - a kérdés hallatán, szinte az egész arcom pírban úszott, még a fejemet is elfordítottam.

- N-Nem, csak egy barát. -zavartan nézek rá, de csak bólint egyet.

- És mit kerestettek ott ti ketten? Ráadásul sérülten? -húzza fel a szemöldökét.

- Az öcsémeket akartuk megkeresni. A városban volt a szállásunk.

- Az öcséd? Ki az öcséd?

- Bakugou Katsuki. -a név hallatán döbbenten figyelte az arcomat, majd homlokon csapva magát morgott egyet. Értetlen fejjel néztem rá, de amikor a kezemet egy gyengéd kéz szorította meg, azonnal könnybe lábadt a szemem.

Shiro kissé fáradtan, de rám pillantott, majd egy mosoly kíséretében jobban hozzám bújt.

- Ezt nem hiszem el... -szólalt meg halkan Hawks, majd a sárkány feje felé fordulva ismételte meg. -Nem hiszem el...

-Öhm... mégis mit? -kérdeztem meg zavartan, hisz már nálam teljes képszakadás van. Már most nem értem a csávót...

- Megtaláltunk titeket! Titeket kerestünk, hisz beszélni akartunk veletek! -fogta meg a kezemet, majd vidáman kiabált a másik félnek. - Dabi, végre megtaláltuk őket!!!!!

Na babók, ismét meghoztam az új részt! Remélem tetszeni is fog ^^'
Új szereplők bukkantak fel a láthatáron ;)

Puszancs nektek <3