A kettévált kard [Bakudeku ff.]

13.fejezet

Deku szemszöge:

-Mikor érünk már oda?-kezdett hisztizni mögöttem Katsuki, amitől elkellett mosolyodjak. A tájat figyelve néztem előre, eközben is Kirishima fején ültem. Hazamegyek. Újra a városomba megyek, pedig alig mentem el egy hete.

Sóhajtva álltam fel, majd óvatosan végigsétálva a sárkány nyakán leültem a többiekhez.

-Nem sokára. Még kb. 2 óra és ott leszünk. Bár szerintem Izuku pontosabban tudja mikor érünk oda igaz?- szólalt meg Genji, majd sokat sejtető mosollyal nézett rám.
Tudta. Tudta, hogy hol éltem eddig, mégse mondta el senkinek.

-E-Ez igaz.- nyögtem ki végül a megfelelő választ, majd zavartan pillantottam az ifjabbik felé.

-Honnan ismered ezt a helyet?- kérdezte flegmán Katsuki, én eközben elfordítottam a fejemet és úgy válaszoltam.

-A szülőföldem.

-Akkor a szüleid is itt laknak? Szívesen megismerném őket.- mondta boldogan Genji, erre pedig Bakugou is bólintott.
Milyen jó is volna. Legalább utoljára találkozni velük. Bármit megadtam volna értük.

-Nem lehet.- adtam ki a tömör választ, bár már kezdtem ideges lenni. Csak hagyuk már ezt a témát!!!

-Miért nem? Talán szégyelnél minket vagy mi van? Azért ennyire ellenszenves ne legyél már, baszki!- morogta gúnyosan Katsuki, majd magában röhögni kezdett. Elpattant bennem valami. A vörös köd elborította az elmémet, és megint hamarabb cselekedtem mintsem végiggondoltam volna. A kardomat előrántottam hüvelyéből, majd nyaka felé szegezve néztem bele skarlát íriszeibe.

-Te idióta! A szüleim meghaltak, te meg itt fölényeskedsz meg gúnyolodsz rajtam! Ne hidd magad nagyobbnak, mert nem vagy az!- morogtam, közben halálos komolysággal néztem a reakcióját.
A kardomat visszarakva a helyére ismét visszamentem Kiri fejére, majd dühösen huppantam le.
Hogy tudd ekkora barom lenni?! Úgy feltudnám pofozni ilyenkor!!!

Katsuki szemszöge:

Megint elbasztam, de ezt bátyámtól is megkaptam. Akkora nyaklevest adott, azt hittem lefogom fejelni Eijirot.

-Akkora egy idióta barom vagy!- sziszegte az orra alatt, hogy Deku ne hallja meg.

-Honnan a picsából gondolhattam volna?! Szinte semmit sem tudok róla!- köptem az arcába a szavakat.

-Ennyi idő alatt nem tudtad megismerni?- hitetlenkedett Genji.

-Nem indult valami fényesen a kapcsolatunk elsőnek.

-Bakagou..- sóhajtott magában, közben az utált becenevemen szólított.

-Ne hívj így!

-Békülj ki vele elsőnek, majd akkor talán abbahagyom.- hümmögött, majd mit sem törődve velem, lefeküdt aludni.

-És mégis, hogy a lópikulába csináljam???- kezdtem úgy mond ,,kétségbeesni", és ezen bátyám jót mulatott.

-Szerinted? Amugy meg tök egyformák vagytok. A mi szüleink is életüket vesztették, mint az övé.
Árva maradt, mint mi, csak mi hamarabb. Ő ezt az érzést nem értheti. Ha leszálltunk, majd én és Kirishima megyünk Todoroki várba, ti pedig menjetekkel el máshová.

-Most egyszerűen azt mondtad, vigyem el egy randira?

-Pontosan!

-Honnan veszed, hogy vonzódom hozzá, vagy egyáltalán a férfiakhoz?

-Csak tudom és kész. Én is biszex vagyok, szóval tudom.

-Aha, értem. Mióta vagy biszex?- kérdeztem direkt rá, mert amugy is tudom, hogy felhúzza magát rajta.

-Tch......most komolyan az identitásomról akarsz beszélni? Komplett hülye lettél.- csapott a homlokára, én pedig elgondolkoztam.
Vajon én is biszex vagyok? Mert mondjuk egy kicsit kezdek vonzódni Dekuhoz. Ez számít?

A halántékomat dörzsöltem, hisz már szinte nagyon túlhasználtam.
A várt időnél kicsit hamarabb jöttünk meg, de ez akkor sem okozott a csapatnak problémát.
Kirishima a csontjait ropogtatja, miközben a saját  cuccainkat raktuk el.
Mikor elindultunk Genji kacsintott egyet, majd Kiribe karolba próbálta előrébb húzni. Lassabbra fogtam a lépteimet, majd az előttem lévő zöldhajú csuklója után kapva próbáltam megállítani.

-Mit akarsz?- kérdezte egy kicsit flegmán, bár megtudtam érteni.

-Gyere velem... máshová.- szünetet hagyva nyögtem, majd zavaromban még a fejemet is lehajtottam. Mi az isten van velem?!

-D-De ne menjünk a többiek után?- kérdezett zavartan, majd az előttünk haladók felé nézett.

-Nem kell. Menjünk.- majd lassan magam felé húztam, hogy a mellkasunk összeért.
Megszeppenve és pironkodva nézett fel rám, alig mert levegőt venni.

-Merre menjünk?

-Pasz, te laktál itt.- kezdett megint gondolkodni, szinte még a motyogását is lehetet hallani.

-Menjünk fürdeni. A közelben van egy tó, ha gondolod.

-Jó lesz.- mondtam, majd a zöldhajút követve indultam megfele a ,,randink" helyszínére.

Itt a legújabb rész és remélem elnyeri a tetszéseteket!
Majd most fognak beindulni a részek (egy kis spoiler XD)
Ha tetszett nyomj egy csillagocskát és ha akarsz írj hozzá.
Puszancs mindenkinek!!! <3 ;-)