A kettévált kard [Bakudeku ff.]

62. fejezet

Kira szemszöge

Hála a konyhai incidensnek kicsit jobb lett a hangulat, így gondoltam kimegyek egy kicsit gyakorolni, hogy azért el se tunyuljak. Az ingemet ledobva magamról kezdtem el bemelegíteni, majd pengéimet előkapva kezdtem el gyakorolni. Nem tudom azt kiverni a fejemből, amit Dabi mondott. Tényleg ott fog maradni az egyikünk? Tudom, hogy nem kellene ilyenekre gondolnom és pozitívan állni a dolgokhoz, de egy elég veszélyes küldetésre megyünk. Még a toborzást is abba kellett hagyni, hisz nem számoltunk azzal, hogy három társunkat el fogják rabolni. Jobban kellett volna figyelnünk mindenre, így nem emésztene az a kibaszott bűntudat! Idegesen hajítottam az egyik pengémet a fának, mire az teljesen bele fúródva állt meg benne.

- Baszki... - morogtam az orrom alatt, mire hátulról hirtelen egy tapsolást hallottam meg. Gyorsan oda kapva a fejemet néztem meg, hogy ki a franc zavar, de csak Dabi lépkedett felém.

- Most már tudom, hogy nem érdemes téged felhúzni. - nevet fel halkan, mire szemeimet forgatva forgatom meg a kezemben lévő kardot.

- Zavar az aurád, szóval megtennéd, hogy elhúzol? - vonom fel a szemöldökömet, mire csak nemlegesen rázva a fejét elkezdi levenni a kabátját és az alatta lévő kissé szakadt felsőt. Így közelebbről nézve elég csúnyák a sebei, de kifejezetten nem zavarnak. Inkább tetszenek.

- Gyakorlok veled. - ropogtatja ki nyakát, majd a mágiájából készít magának egy tűzkardot. - De most mondom. Attól függetlenül, hogy lány vagy, nem fogom vissza magamat. - majd azzal a lendülettel nekem is támadt. Gyors reflexeimnek hála kitértem előle, majd az oldalába könyökölve néztem végig, ahogy oldalra borulva bele fejjel a homokba.

- Csak nehogy az legyen a végén, hogy egy lány elver. Az a férfiasságodra is kihatna. - nevettem fel gúnyosan, mire felpattanva leporolta magát, és kissé se gyerekesen rám nyújtotta a nyelvét. Istenem, mégis mi az isten fogott meg ebben a férfiben?! De most komolyan!

- Ez is csak direkt volt. Hagytam magamat. - nevet fel, mire felvonva a szemöldökömet álltam be támadó pozícióba.

- Nagyon tipikus duma. Általában a férfiak mindig ezt mondják, ha felakarnak szedni egy csajt. Csak valld be, hogy béna vagy és kész. - felhorkantva ugrik nekem, mire pengémet felfelé tartva védem ki, de nem vettem észre, hogy a másik kezemet elkapta, így megpörgetve kigáncsolt és a földre fektetve térdelt a két oldalamra.

- Honnan veszed, hogy fel akarlak szedni? - szegezte torkomnak a kardot, mire csak vigyorogva csaptam el a kezét, majd a kardommal az arca felé suhintva értem el, hogy leugorjon rólam.

- Honnan veszed, hogy én hagynám magamat? - kérdezek vissza, mire jóízűen felnevetve elkezdett körözni körülöttem. Szemeimet rajta tartva figyeltem minden mozdulatát.

- Nem hagynád magadat. Megismertelek már annyira, hogy tudjam kemény dió vagy, szóval nehéz lenne feltörni téged. Hiába is próbálkoznék, egy idő után megunnám, mert túl erős az akaratod, szóval... örülnék neki, ha sikerülni egy icipicit is megenyhülnöd. - mutatta közben ujjaival is, mire csak pufogva raktam keresztbe a kezeimet.

- Ezt vegyem egy burkolt vallomásnak? - kérdeztem meg unottan, de erre a kis időre nem figyelve a hátam mögé lépett és a kardot a torkomnak szegezte újra.

- Annak veszed, aminek csak akarod. De a figyelmed ne lankadjon ennyire a csatamezőn, különben meghalsz. - suttogta fülembe, mire a hideg borzongás végigfutott a gerincemen. Gyorsan kiütve a kardot a kezéből kaptam a vállára, majd átugorva gáncsoltam ki. A derekára ülve szegeztem a pengémet a mellkasára, mire csak vigyorogva lihegett alattam.

- Te pedig ne beszélj sokat, mert elvonja a figyelmedet a koncentrációban. - hajoltam közelebb, majd az orrára fújva pattantam fel, kezemet nyújtva segítettem fel. - Akarsz még gyakorolni vagy szétkürtölhetem, hogy levertelek? - kérdeztem gúnyosan, mire a tarkóját vakarva nevetett fel.

- Inkább legyen ez a mi titkunk. De a gyakorlásban benne vagyok. Ökölharc? - tüntette el kardját, majd ökleit összeszorítva emelte fel mellkasa elé. Csak mosolyogva dobtam a földbe pengémet, majd beállva elkezdtünk edzeni. Egyre jobban érzem, hogy a kapcsolatunk kezd erősödni, még ha ilyen kicsi dolgokat is csinálunk. Egyre jobban mélyülnek a köztünk lévő szálak, csak nem tudom, hogy miként alakulnak majd a dolgaink. Barátság? Lelki társak? Talán szerelem? Kitudja. De bármelyik is lesz ezek közül, én reménykedem benne, hogy a köztünk lévő kapocs nem fog romlani. Bármilyen helyzetben is találjuk magunkat, mi ketten bármire képesek lehetünk.

Hát, elkapott az ihlet, szóóóval.... kiraktam a kövi részt xd Remélem ez is tetszeni fog nektek :D Puszancs nektek babók <3 <3 <3