A kettévált kard [Bakudeku ff.]

35.fejezet

Kirishima szemszöge:

A vihar nagyon hirtelen csapott erre a körzetre, így kénytelenek voltunk a fürdőből gyorsan kiszaladni, ha nem akartunk egy kisebb náthát elkapni.

Kuramával egy picit kerültük egymást, hisz be kell ismernünk, egy kicsit előre haladtunk.

Jó, ez mondjuk az én hibám is, hisz már nagyon együtt akartam lenni a sráccal, de tovább nem is mentünk pár tapi után. Tudtuk a határunkat, de mégis ijesztő volt, hogy mindkettőnkben ott volt a vágy a másik iránt.

Sóhajtva húztam fel a nadrágomat, majd egy törülközőt a fejemre dobva hagytam el a helyiséget.

Mindketten egyetértettünk abban, hogy előbb jobban megkénne ismerni a másikat, hogy ne legyenek problémáink. De valamiért félek az igazságtól. Mi van, ha olyat tud meg rólam, ami neki nem szimpatikus, és elhagy? Még csak belegondolni is rossz.

Én tényleg vele akarok lenni, és nem mással. Az érzéseink is szinte kölcsönösök a másik iránt, de mégis olyan mintha a szakadék két szélén állnánk. Akarjuk, meg nem is.

- Baszki.- rúgok bele a folyosón lévő szekrénybe, ami persze egyből felborul. Nem tehettek róla, hogy ilyen erő van bennem.

Olyan ideges vagyok. Egyszer az életben próbálnék boldog lenni, és mégse tudom összehozni. Kész, ennyi volt. Ha most feladom, akkor mi lesz később. Mosolyogva nézem, hogy egy másik lány esetleg fiú van a karjaiban, és őt szereti helyettem?

- Minden rendben?- az egyik szobából kikukucskálva Todoroki nézet rám. Azt hiszem a dörömbölés miatt keltettem fel.

- Persze, nincs semmi. És bocsi, ha megzavartalak.- néztem le a földre kissé megbánóan, mert tényleg nem akartam zavarni. Csak az érzelmeim vezettek.

- Nem, csak olvastam. Ennyi az egész. -mosolyogva nézet, majd meglátva arcomat, egy kissé aggódóra vette - Minden rendben, biztos? Elég lehangoltan tűnsz.

Meglepetten nézve arcára, bekellett valljam elég jó ember ismerő leheg, ha már ilyen jeleket is észrevesz.

- Ennyire látszik?- kérdeztem zavartan felnevetve.

- Hát, eléggé. Történt közted és Kurama között valami, igaz? -ha most lett volna a kezembe egy pohár víz, és ittam volna biztos, hogy most telibe köptem volna.

- Honnan...

- Eléggé észrevehető a kettőtök közti szikra, főleg ha egymás közelébben vagytok. -nevet fel hangosan, mire arcom egyből felveszi a piros színt.

-Ahhh, nem bírom. Annyira szeretnék vele lenni minden nap vagy csak valami random dologról beszélni.- sóhajtottam, miközben heterokrómiás szemeibe néztem.

-De szereted, nem?- kérdezi sokat sejtető mosollyal.

- Kedvelem.- pirulok el. Ezt így kijelenteni jobban zavarba hozz, mint gondoltam. A felemás csak a vállam mögé nézve kezdet el újra mosolyogni, majd ismét rám nézet.

-De csak kedveled vagy szereted is?- húzogatta a szemöldökét, majd kezeit a mellkasa előtt összekulcsolta. Kicsit elgondolkoztam a válaszon.

-Azt hiszem, hogy szeretem. De ha úgy veszük, hogy alig ismerjük egymást, inkább a kedvelésben gondolkoznék. De sokkal többet jelent nekem, mint hinném és még a fejemből se tudom kiverni. Vagy valami mágiát használna rajtam? Mondjuk nem hiszem, nem tenne ilyet. Vagy mégis? -kezdek el gondolkodni, mikor hátulról befogják a számat. Ijedten kapom hátra a fejemet, majd szemeim a kétszeresére nőnek, ahogy észreveszem a félmesztelen Kuramát.

-Bocs Todoroki, de most lefoglalom Eijirout, ha nem baj, jó?- kap fel a vállára, miközben diszkorzust tart a színes hajúnak.

-Persze, nyugodtan.- áll vissza az ajtóba, majd integetve nekem, kezd szurkolni. A kis köcsög.

-Kurama tegyél le!- kezdem el ütlegelni a hátát, hátha  sikerel tudnék járni. De persze, semmi.

-Ne is álmodj róla! Ilyen fura, de cuki vallomás után nem hagylak el!- visz be a szobájába, majd az ágyára rakva furakszik a lábaim közé, majd egyből forró csókjával ajándékozz meg. Fel se fogva az egészet, de már egyből nyelvével furakszik be a számba, miközben tarkómnál fogva dönt hátra.

Viszonozva csókját kezeimet a nyaka köré fontam, hogy jobban a közelemben legyen.  
Szemeivel szinte képes lett volna most levetkőztetni, és ettől mégjobban éreztem a zavartságomat.

- K-Kurama... -sóhajtottam miközben már a nyakamra tért át. Fogaival állandóan karcolgatta bőrömet, amitől mindig sóhajok szöktek ki.

-Én is szeretlek.- búgta bőrömbe, amitől csak még forróbb lett köztünk a hangulat.

És már most érzem, hogy egyáltalán nem fogom megbánni, ha Kuramával jövök össze. Szeretem, és szeretni is fogom...

Meg is hoztam a mára ígért részt...
Remélem jó lett, és tetszetős XD
A következőt még nem tudom mikor hozom, mert még holnap LESZNEK óráim! Nem tudom mi a francnak az utolsó napra, de ezt már kilehet bírni ^^'

Puszancs nektek babók <3