A kettévált kard [Bakudeku ff.]

65. fejezet

Shiro szemszöge

- Csak én vettem észre, hogy Kira és Dabi között valami nincs rendben? - suttogta a fülembe kérdését Genji, mire vállat vonva néztem az említett párosra a másik irányba. Tényleg elég furán viselkednek reggel óta, de nem is akarok ebbe belefolyni, hisz ez az ő dolguk és nem az enyém.

- Lehet megint összekaptak valamin és most azért nem beszélnek. Figyeld meg, mire odaérünk mind a ketten kezes bárányok lesznek. - paskolom meg szőke fejét, mire morogva elüti a kezemet és inkább felpattan Kirishima hátára, aki ez idő alatt sárkánnyá változott. Kurama valamit suttog Eijirou szemeibe, majd az orrára puszilva ő is felpattant a hátára. 

- Minden készen áll már? - kérdezte hangosan Kira, miközben az átváltozott Kaminarira feldobta a táskáját. 

- Igen, már indulhatunk. - mászok fel én is közéjük, majd Kirinek szólva egyből az égen voltunk, követve Dabit, aki mutatta nekünk az utat, bár egy kicsit messzebb szállt tőlünk. A tegnapi napot próbálta mindenki rendesen tölteni és valakinek sikerült is. Persze másoknak nem, mint Kira és Dabi. 

- Remélem épségben megtaláljuk náluk Katsukit. - szólalt meg halkan mellettem Genji, mire csak támogatóan megfogtam a kezét és kicsit erősebben rászorítottam.  

- Ha ott is lesz biztos, hogy minden rendben lesz vele. Erős fiú, csak ugyan, mint a bátyja. - mosolyodtam el szélesen, mire csak biccentve hajolt közelebb és a homlokomra adott egy puszit. Még mindig imádom, amikor ilyen gyengéden viselkedik velem. 

- Örülök, hogy vagy nekem. Még az ilyen nehéz pillanatokban is. - elpirulva fordítottam el a fejemet, és inkább Kirával kezdtem el szemezni - de mily meglepő - csak szem forgatva nézet el rólam. Tényleg történt valami... 

- Mennyi idő kell mire odaérünk? - fordult felénk Kurama kíváncsian, mivel Kirishima fején találta meg ismét az ülőhelyét. 

- Ha ilyen tempóban haladunk, akkor még olyan 10 perc. - mondta neki a mellettem ülő szőkeség, mire a vöröske bólintva ismét előre fordult és a tájat kémlelte vagy éppen Eijirounak tartott valamiről kiselőadást.  Denki csak csendben szárnyalt mellettünk, nem is figyelt ránk . Lehet ő is készül az esetleges behatolásra a palotába, hisz ki tudja mi fog velünk egyáltalán történni. Mély levegőt véve ismét az előttünk lévő célra tudtam gondolni és minden felesleges dolgot próbáltam elfelejteni. De egy valamit egyáltalán nem értek... Ahogy Midoriya régebben mesélte nekünk, akkor a szülői házában megölték az anyját és az apja kedvenc könyvét pedig ellopták. Mégis ki akarna egy ócska könyvet magával vinni, amiből valószínűleg egy egész köteggel van szerte a világon. És az anyja. A démonoknak semmi okuk nem lett volna őt megölni, ha csak nem követett el valami szörnyű bűnt. De a fiútól hallottak alapján az anyja folyton otthon volt vele és el sem hagyta a házat, hisz mindig Izuku ment el vásárolni vagy a termesztet zöldségeket adta elfelé egy kis pénzért. Vagy régebben lettek volna gondjai és kénytelen volt a házban meghúznia magát évekig? Ez baromság. De ott van még az ismeretlen apja, akit egyáltalán nem is látott a születésétől fogva. Mi történhetett vele? Elhagyta volna őket vagy meghalt véglegesen? Annyi és annyi kérdés van, hogy egyikre se tudnánk válaszolni. És ott van még a Bakugou család halála. Genji és Katsuki sem mesélt róla, mert nem is akarnak... De vajon nem jutott az eszükbe, hogy mégis hogyan haltak meg? Hogy ki ölte meg őket? Vajon összefügg velük az, hogy Izuku anyja és Katsuki családja is meghalt? Véletlen lenne az egész vagy meg volt tervezve? Hisz mindketten kiválasztottak és már családjuk sincsen... Valaki tudta. Tudta, hogy övéké lesz a kard, még azelőtt, hogy végleg megkapták volna azokat. Pontosan nem tudom, de biztos volt valaki vagy valami, ami szemmel tartotta őket már születésük óta, és azzal akarta őket megfékezni, hogy megölik őket. Ami persze nem sikerült. Vagyis Bakugou életben van, de Midoriya eltűnt. A kardja is eltűnt vele együtt, ahogy a másik szőkeségé is. Morogva fontam össze kezeimet a mellkasom előtt és próbáltam azt a tényt elűzni a fejemből, ami már állandóan az agyamra ment. Hawks Kirától kicsit távolabb ült, Kurama velem és Genjivel, Dabi pedig elég messze tőlünk, mégis a közelséget tartva. Szemeimmel alaposan meg néztem mindenkit, és semmi gyanús nem történt köztünk. Még most. Mert hogy mindig, de mindig összefutottunk démonokkal, hiába mentünk minél messzebb tőlük. Valaki közülünk egy kém, aki a másik oldalnak dolgozik...  De ki lehet az?

Meg is lenne ez a rész is. Remélem tetszett ez is nektek :) 
Bocsánat ismételten a nagy kihagyás miatt, ami majdnem egy hónapos volt ^^'
Nem szabadkozni akarok, de ihletem sem volt egy ideig, hogy hogyan is tudnám folytatni...
Puszancs nektek babók <3 <3