A kettévált kard [Bakudeku ff.]

58.fejezet

Genji szemszöge

Fáradtan feküdtem be az ágyba, hisz ez a kisebb kiruccanás is teljesen kimerített. Midoriyának semmi nyoma, Katsukit is mintha a föld nyelte volna el; Todorokit sem érzem sehol. Ez az egész kezd már inkább egy rossz  tréfának tűnni, amit valaki nagyon viccesnek tart.

- Találtatok valamit? - kérdezte halkan Shiro, ahogy mellém ülve a hátamat kezdte el simogatni.

- Csak vérmintát találtunk azon a helyen és az se biztos, hogy Midoriyáé vagy Katsukié. - nyomtam fejemet morogva a párnák közé.  Remélem, hogy ezzel a picike dologgal végre sikerrel tudunk járni.

- Mikor kezded el a vizsgálatot? - kérdezi kíváncsian, közben fogta magát és a hátamra feküdt. - Nem lesz sok időnk. Baljósabbak az előjelek, mint azt gondolni mernénk. Nem lesz elég időnk megkeresni őket, és még más embereket keresni. Magunkra vagyunk utalva.

- Lehet igazad van, de minden lehetőséget meg kell ragadnunk.  - sóhajtottam fel, fejemet oldalra fordítottam, hogy a fiú szemeibe tudjak nézni. Kék szemei még most is ragyogtak akár sötétben vagy világosban voltunk. Imádom nézni őket, hisz olyan, mint egy nagy óceán. Gyönyörű, de egyben titokzatos és mély. Nem tudok kiigazodni rajta, vagy nem tudom általában, hogy mire gondol.

- Mi az? - kérdezte zavartan, mivel már több percen keresztül néztem íriszeit.

- Semmi, csak szeretlek nézni. - vontam vállat, mire csak az oldalamba ütött gyengén enyhe vörös arccal.

- Ne hozz zavarba! Nem szeretem... - fejét a lapockáim közé nyomta, nekem pedig nevetnem kellett. Annyira aranyosan tud ilyenkor viselkedni.

- Rendben, értettem. - kuncogva ismét előre figyeltem, kezeimet keresztbe rakva az állam alá raktam. - És az új taggal mi van? Nem is láttam, mikor jöttünk.

- Ohh... - kapta fel a fejét. - A szobájában van és azt hiszem alszik. Nem nagyon beszélgettünk vele, meg nem is akart kijönni. - mondta hanyagul, majd unalmában a tarkómat kezdte el fújni.

- Fura egy személy. Biztos nem valami kém? - kérdeztem meg gyanúsan.

- Ha az lenne, már rég kiraktuk volna. Azért ennyire mi se vagyunk hülyék. - majd hirtelen megharapta a nyakam hátulját. Felszisszenve odakaptam, utána felé fordítva a fejemet csúnyán néztem rá.

- Ennyire erőszakosnak sem kell lenned. - csak hümmögve gördült le rólam, majd a plafont kezdte el nézni.

- De nem volt kit piszkálnom.

- Itt volt veled Kurama és Kira. - néztem rá értetlenül.

- De velük nem olyan, mint veled. - sóhajtott fel, pár perccel később felém fordult. - Hiányoztál.

- Csak 2 óráig voltam oda.

- Romantikus próbáltam lenni. - grimaszolt egyet és fel akart ülni, de derekánál fogva visszahúztam. Magam alá fektettem, majd direkt egész súlyommal ránehezedtem.

- Hát, nem nagyon jött össze. - néztem rá kirívóan, mire csak kinyújtott nyelvvel próbált lelökni magáról.

- Szállj már le rólam, te disznó.

- Köszi a bókot. És ez izom, nem zsír. - nevetem fel nyomorán, majd szorosan átkarolva fordultam a hátamra, hogy most ő legyen a mellkasomon.

- Nem vagy vicces. - ütött egyet durcázva a mellkasomra.

- Nem is annak szántam. - fogtam le kezeit, majd gyorsan előre hajolva az orrára adtam egy puszit. - Na, ez romantikus volt.

- Inkább dedós volt. Ki puszilja a másikat orron?

- Én téged. És szerintem ez romantikus volt, eléggé le vagy maradva a korral. - borzoltam össze fehér haját, mire morogva felült.

- Tizenhét vagyok, kikérem magamnak és amúgy is, fejlettebb vagyok nálad. - büszkén keresztbe rakta kezeit a mellkasa előtt, mire csak felhúzott szemöldökkel figyeltem.

- Miért lennél nálam fejlettebb? Ugyanannyi éves vagyok, mint te. Meg amúgy is én egy törzsnek vagyok a vezetője! - kezdtem el érvelni, mire mutatóujjával befogta a számat.

- Ez az. Te egy törzsben nőttél fel, én pedig kint a nagyvilágban. Teljesen különbözőek vagyunk és nekem több palim volt, mint neked. Szóval tapasztaltabb vagyok nálad. - kacéran emelte fentebb az állát.

- Nem is tudom ki sikított alattam pár napja... - gúnyosan forgattam meg a szemeimet, mire csak cammogva egyet feküdt rám. - Én is ugyanannyira tapasztalt vagyok kapcsolat terén, mint te. Csak én voltam már fiúval és lánnyal is.

- Inkább fogd be. - dünnyögte mellkasomra, mire csak kuncogva karoltam át vállát, majd a homlokára adva egy puszit öleltem szorosabban magamhoz. - Most ez volt a romantikus.

- Hogy neked mindig el kell rontani a hangulatot. - ráztam meg a fejemet, majd ismét a plafont kezdtem el bámulni.

- Azt is kell néha... - motyogta felsőmbe, majd egészen estig nem szóltunk egymáshoz, csak élveztük a másik társaságát.

Na, hát az biztos, hogy régen volt rész és ezért is bocsánat ^^' Kicsit túl sok dolgom lett egyszerre és nem tudtam hozni a folytatását :'(   De végre ez is sikerült :)  Remélem tetszett nektek :D Puszancs nektek babók <3