A kettévált kard [Bakudeku ff.]

29.fejezet

Kirishima szemszöge:

Kicsit kijöttem levegőzni, hisz a szűkös helyek nem nekem valók. Inkább a szabadban szeretem tölteni az időmet is, de persze mindenki vágyik valamikor a kényelmes helyekre is.

Én születésem óta csak a természetet nevezem valós otthonomnak. Bár az anyám elhagyott, ahogy elértem a felnőttkort. Nem hisztezek miatta, hogy miért is. Boldog vagyok úgy, ahogy most élek.

Nincs annyi szabály amit be kell tartanom, maximum a főnök parancsait lesem.

Önkénytelenül is a nyakamon lévő tetoválásra simítok. Ezt akkor szereztem, mikor a banditák elől menekültem, hisz kellett valamit ennem. Így kénytelen voltam lopni tőlük. Lehet nem is kellett volna, de már élet-halál szélén voltam.

És akkor megmentett ő. Még csak 13 évesek voltunk, de ő harc terén sokkal tapasztaltabb volt, így könnyűszerrel letudta győzni őket.

És amiért segített, felajánlottam neki a segítségemet. A jobb keze leszek, kelljen bármiben is részt venném.

És azóta eltelt 4 év.
Ki gondolta volna, hogy démonok ellen fogok csatázni? Mert én aztán biztos nem.

Kellemes idő volt, egy felhő se volt az égen, csak a tiszta csillagos ég a ragyogó holddal. A tetőn ülve néztem a távoli égitesteket, amikor mögülem reccsenést hallottam.

Egyből kardomat kihúzva álltam fel, hogy megnézem ki zaklat, de kellemesen csalódnom kellett hisz csak Kurama volt. Egy egyszerű nadrág volt rajta, semmi felső öltözék. A haja kócosan állt mindenfele, heterokrómiás szemével nézet rám.

Amióta homlokon puszilt nem bírok úgy a szemébe nézni, hogy el ne pirulnék.

Mi az istent keres itt kint?
Túl hangos voltam?

-Felkeltettelek?- kérdeztem zavartan, fejemet is a cserép felé szegezve, mert már így is érzem, hogy lyukat éget belém tekintettével.

-Nem dehogy, csak nem bírok aludni, és gondoltam feljövök. De látom valaki már megelőzőt.- villantotta felém mosolyát, és már éreztem, hogy a lábaim simán eltudnának folyni.

-Akkor nem zavarok.- szárnyaimmal éppen indulásra készülnék, de persze, hogy visszakellett húznia maga elé. Két fejjel magasabb nálam, így simán csak a mellkasáig érek.

Azért nem mondom, hogy törpe vagyok, de ő már egy óriás!

-Maradhatsz nyugodtan. Nem harapok.- úristen, valaki hívja az orvost, mert itt kapok szívinfarktust! Huncut vigyorával húz magához egyre közelebb, én meg persze levegőt is elfelejtek venni. Remek!
Mindjárt megfulladok egy jóképű férfi előtt..., de legalább szép halálom lenne.
-Biztos nem zavarok? Elmegyek, ha akarod.- nyomtam el magam tőle, de persze még szorosabban tartott.

-Azt akarom, hogy itt maradj.- ölelt magához szorosan, majd arcát a hajamba nyomta. Éreztem ahogy mélyeket szippant. -Jó illatod van.- suttogta, majd a homlokomra ismét egy puszit nyomot.

-Istenem...- nyögtem ki, arcom az full vörös, kezeimmel takargattom magamat. Ilyen érzést kiváltani belőlem férfi létemre?! Nem hiszem el.

-Mi?

-Semmi!- kaptam fel a fejemet, mire kissé döbbenten nézet rám. Arcára ismét mosoly költözött, majd kezével végigsimított bőrömön. A libabőr csak állt rajtam, ahol hozzám ért.

-Jó a társasságod. Valamilyen különös oknál fogva megnyugtat a közelséged.

-V-Valóban?

-Fázol? Remegsz.- észre se vettem, hogy elkezdtem remegni. Nagyon zavarban vagyok a közelében.

-Egy kicsit. D-De most megyek, ha nem baj.- toltam el magamtól, majd amilyen gyorsan tudtam elrepültem a ház mögötti fára.

A szívem az kb. 1000 verhet, a légzésem az szabálytalan.
Én tényleg szerelmes lettem Kuramába. De férfi vagyok!
Jó mondjuk ott vannak Katsukiék, de ők akkor is mások. Szerintem.

De most így, hogy fogok visszamenni? Reggel így is, úgy is találkozni fogunk.
Áááááá, nem bírom!

Inkább elköltözöm valamerre, de biztos valami véletlen folytán találkoznánk.

Tiszta dedós vagyok!
Jól van Kirishima, mély levegő!
Megtudod csinálni. Szépen visszamész, és kerülni fogod azt a szexy félistent....na állj!
Én most komolyan félistennek szólítottam?

Ha ezt Bakugou hallaná biztos az arcomba röhögne, hogy tiszta hülye vagyok.

Mély levegőt véve néztem hátra, majd próbáltam a legeslegcsendesebben visszarepülni az erkélyre.
Amint leértem, az ajtót kinyitva sliszoltam vissza az ágyamba.

Próbáltam egy cukibb részt hozni, ezúttal Kiri szemszögével :)

Remélem elnyerte a tetszéseteket ;)

Puszancs nektek babók <3