A kettévált kard [Bakudeku ff.]

66. fejezet

Bakugou szemszöge

Ezúttal a kezeimet és a lábaimat is megbilincselve vittek le az egyik cellába, ahol mások is voltak rajtam kívül. Gyerekeken és az öregeken át voltak újszülött csecsemők és lebetegedett felnőttek. Fogaimat csikorgatva hagytam, hogy belökjenek a többiekhez, persze nem szólalhattam meg, hisz akkor újra elkellett volna viselnem az ostor csapásokat. Az egyik sarokba húzódva vártam, hogy elmenjenek ezek a mocskok, majd amikor a lépteik már messzebbről voltak hallhatóak az egyik férfi felé fordultam. Oldalt eléggé leőszült a haja, a szemei bevoltak esve, kezei nagyon vékonyak voltak a bő és szakadt ruha alatt.

- Uram, mi ez a hely? - kérdeztem meg tőle halkan, mire elfordulva tőlem motyorékolt magában valamit. Rettegett ettől a helytől és ez látszott a szemeiben.

- A kastélynak a földalatti fogdája. - szólalt meg egy női hang a szemközti börtöncellából.

- És mióta vagytok itt? - kúsztam közelebb az ajtó rácsaihoz, mire a lány is így tett az övénél.

- Lassan 3 hete vagyunk rabságban én és az egész falum. Egyik nap jöttek a démonok, és mindenkit elhoztak magukkal. Akik ellenálltak, azokat egytől egyig megölték. - meséli el keserves hangon, talán még szipogást is hallottam felőle.

- Sajnálom, ami veletek történt. Melyik királyságból jöttetek? Melyiket foglalták el? - kérdeztem kicsit idegesen, hisz nem éppen kényelmes pozícióban voltam a lábamon lévő láncok miatt.

- A Todoroki család városából vagyunk. - A felemás hajú? Akkor vajon ismerték őt is?

- Esetleg... Esetleg ismertétek Midoriyát? - kérdeztem meg elcsukló hangon, mire a lány szemei egy pillanatra felcsillantak.

- Ismered Izukut? Találkoztál vele? Életben van?! - kétségbeesetten kapaszkodott a cella rácsába, mire gyorsan lecsitelve próbáltam elhallgatatni.

- Igen, ismerem. Az egyik... nagyon jó barátom. - mély levegőt véve néztem újra rá, hisz nem biztos hogy akarom-e elmondani neki az igazságot. - Próbáltatok már kiszabadulni innen?

- Minden folyosónál, kapunál és toronynál is őrök vannak, vagyis semmi kijárat nincs. Pár napja az egyik rabnak majdnem sikerült kijutnia innen, de elkapták és többet nem hozták vissza. Te amúgy hogy kerültél ide? - kérdi kíváncsian nézve engemet.

- Az most lényegtelen. Hogy hívnak?

- Uraraka Ochaco vagyok.

- Uraraka, figyelj. Következő nap, ha jönnek az őrök, akkor kiszabadulnunk innen...

- Ma. Ma kell innen elmennünk. - határozott hanglejtéssel kezd el kutatkodni a zsebében, majd kihúz belőle egy csavar kulcsot. Hirtelen ujjai rózsaszín fényben kezdenek el ragyogni, majd koncentrálva elkezdi felém lebegteti a szerszámot, ami kis idő múlva egyből az ölembe is esik. - Rejtsd el a zsebedben. Este kifogunk szökni innen. - bíztatólag elmosolyodva nézi egy ideig, majd hirtelen hangosan csapódik a cellákhoz vezető vasajtó. Mélyeket lélegezve várom, hogy ki akar minket zargatni és pár perc múlva egy sárga szempár nézett velem farkas szemet.

- Szia hercegecske. Milyen a kicsi szobádban pihengetni? - nyájas hangjától már a szőr is feláll a hátamon. Hogy lehet valakit ennyire utálni már első látásra?

- Mit akarsz már tőlem, copfoska? A főnök ide küldött, hogy engem zaklassál vagy mi? - gúnyosan nézve figyeltem reakcióját, de csak vigyorogva ignorálta a piszkálódásomat.

- Képzeld el! Most tudtam meg Shigarakitól, hogy a drága látos csapadot ide tart felénk, tégedet megmenteni! - bök a vállamra nevetgélve, mire én lefagyva dőltem hátrébb, talán egy kicsit tartva a lánytól is.

- Hazudsz. Nem jönnének ide, hisz azt hiszik, hogy halott vagyok. - rázom a fejemet értetlenkedve, mire felvonva a szemöldökét elkezdett visítva nevetni.

- Te idióta! Szerinted ha megmentenek, ezek után hogyan fognak hozzád viszonyulni?! Megöltél egy egész várost, a kardod is oda lett! Ráadásul a drága szerelmed is halott! - gyilkosan csillogó szemekkel hajolt hirtelen közelebb, szorosan rákulcsolva kezét a rácsra. - Egy senki leszel a szemükben Bakugou Katsuki, mert engedtél a csábításnak a szívedben! És te fogod okozni a halálukat, nem mi! - szélesen mosolyogva dönti oldalra a fejét. - És képzeld el! Egy kém is van köztetek és még csak nem is jöttetek rá, hogy ki az! - felállva leporolja magát, majd elindul a kijárat felé. - A halálotok napja meg van írva. Még pedig ma mindenkié...

Itt is lennék az új résszel, remélem tetszett nektek :)
Puszancs nektek babók <3