A kettévált kard [Bakudeku ff.]

21.fejezet

Katsuki szemszöge:

Ez a két idióta biztos titkol valamit. De mindegy is, legalább biztonságban vannak és nem mentek el messzebb.

-Ideje indulnunk. Minél hamarabb megyünk el, annál jobb!- szólalt meg Genji mellettem. A sebei is szépen begyógyultak, nem maradt maradandó sérülése. Hála Kuramának.

-Szerintem is menni kénne, hogy sikerüljön a tervünk.

-De így nem leszünk túl kevesek a démonok ellen?- szólalt fel Kira, mire elgondolkodva néztem előre. Igaza van.

-Ez igaz, heten nem tudunk egy rahedli démonnal harcolni. Kész öngyilkoság lenne. -mondta Midoriya, mire átkarolva az arcára adtam egy puszit.

-Akkor mit tegyünk? Keressünk szövetségeseket?- mondta Kiri, mire mindenki döbbenten nézett rá.

-Én meg azt hitem, hogy egy idióta.- suttogta Kira Shironak, de így is hallottam. Ebben is igaza van, hisz Ei nem szokott jó ötleteket adni.

-Akkor merre menjünk? Északra? Mert arra egyenesen eljutunk Haibon földjére. Arra sok katona van, hátha találunk valamit.- mondta a fehér csurkás hajú, mire bólintva adtam tudtára, hogy ez egy jó ötlet lehet.

-Akkor keljünk felfele és menjünk is. Ha itt pihengetünk nem jutunk semmire. Kirishima!- szóltam rá, mire szemforgatva változott át.
Gyorsan mindenki elfoglalta a helyét, kivéve egy valaki. A kis hercegecske lent állt és nézet, mintha nem lenne biztos, hogy velünk jönne.

-Tch. Szállj fel.- morogtam neki, mire halvány mosoly kíséretében felpattant haverom hátára, majd egy lökéssel, de már fent is voltunk az égen.

-Amugy kiket is fogunk keresni?- kérdezte Deku, mire gondolatban fejbe csaptam magamat. Hogy lehet most ilyen hülye?

-Katonákat, alakváltókat ha úgy adódik. -válaszolt helyettem is Shiro, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Az útunk elég hosszú lesz és unalmas.

______________________________

Amint megérkeztünk gyorsan le is pattantam haveromról, majd nyújtózkodva egyet néztem a tájat. Elég sokára érkeztünk meg. Reggel indultunk és este értünk ide. Nem mondom, kibaszott messze volt. Azt hitem már a zsibbadástól nem is lesznek izmaim.

-Végre. Az hitem ülve fogok elaludni.- lépet mögém Izuku, majd a derekamat átkarolva, fejét a hátamnak döntve pihent. Egy apró mosoly kúszott az arcomra, majd megfordulva én karoltam át a derekát, így kénytelen volt a nyakamat átkarolni.

-Ennyitől elfáradtál? Puhány vagy.

-De neked mindig több energiád van, mint nekem. És ne piszkálj.- adta be a durcázást, mire a nyakához hajoltam, majd egy lágy csókot adtam az érzékeny helyre. Egy kisebb sóhaj szaladt ki a száján, amitől elkellett mosolyodjak.

-Gonosz vagy.- morgott rám, de az arcán lévő pír miatt nem tudtam komolyan venni.

-De így szeretsz.- öleltem meg szorosabban, mire nevetve kezdett eltolni, mert alig kapott levegőt.

-Tudod, valamikor el sem hiszem, hogy pont te vagy a párom.- mondta ki szégyenlősen, mire kicsit eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Miért is?

-Teljesen különbözőek vagyunk. Te szeretsz harcolni, bohóckodni, kiabálni másokkal, mint egy vezető. Én inkább csendben vagyok, zárkózom és keveset beszélgettek.

-Tudod, ilyenkor mondják azt, hogy ,,az ellentétek vonzák egymást".- vettem kezembe az egyik tincsét, majd azt keztem el forgatni az ujjaim között. -Így szeretlek, ahogy vagy.

-Én is szeretlek.- gyorsan kapott az ajkaimra. Szinte tranzban éreztem magam, mikor elkezdte mozgatni párnácskáit. Egyből viszonoztam tettét, de ez sem tarthatott sokáig.

-Menjetek szobára!- kiabált oda nekünk Shiro, mire Kuramával egyből lepacsizott.

-Fogd be seggfej!- kiabáltam neki, mire éreztem, hogy egy
kidudorodik a halántékomon.

-Lehet az vagyok, de több emberrel voltam eddig, mint te!- majd rám nyújtotta a nyelvét, és éreztem, hogy itt pattant el bennem valami.

-Deku.

-Igen?- nézet fel rám, mire behúzta a nyakát az arcom láttán.

-Szerintem most engedj el.- amint ez megtörtént futva közelítettem meg a fehérhajú köcsögöt.
Amint vette a lapot nevetve szaladt el tőlem.

Deku szemszöge:

-Mint két kis gyerek úgy viselkednek.- itt szaladgálnak előttem körbe- körbe, miközben kiabálnak egymással.

-Jah, bár Shiro mindig is ilyen volt. Egy lökött, de mi így kedveljük.- szólalt meg mellettem Kurama, mire felnéztem rá.- Kérsz?- nyújtottam felém egy sült húst, amit boldogan el is vettem.

-Köszönöm.- jó ízűen kezdtem el falatozgatni, miközben a két jó madarat figyeltük.

Itt a rész, és nagyon sajnálom ezt a sok kimaradást ^^'
Igyekszem gyakrabban hozni a részeket.
Jó olvasást :-)
Puszancs mindenkinek <3