A kettévált kard [Bakudeku ff.]

30.fejezet

Deku szemszöge:

Hát még ilyen rossz reggelem se volt, mint most. Ahogy próbáltam kikellni az ágyból a derekamba olyan fájdalom nyilalt, hogy ha most itt lenne mellettem Katsuki, olyat adnék neki. A fal adná a másikat.

A mellettem lévő székbe kapaszkodva totyogtam előre. Csak lássam meg! Senki se mondta, hogy ez ennyire fog fájni.

Mivel olyan szobákat kértünk ki, hogy közös legyen a konyharésze, így alapjáraton véve elindultam arra.

Pár méter után már hallottam a beszélgetéseket, ahogy jókat nevetnek. Belépve Kirishima és Shiro próbáltak reggelinek valót összerakni, Kira nevette őket az asztalnál.

-Hát ti mit csináltok?- csoszogtam az asztalhoz, majd ahogy oda értem szinte rá vágodtam a fa bútorra.

-Reggelivel próbálkozunk. De veled mi lett?- kérdezte kíváncsian a vörös hajú, mire oldalra pillantva pirultam el.

-Hohh, valakinek jó estéje volt.- lépett az aurámba Shiro - És mi volt? Megvolt?- kérdezte vigyorogva, mire óvatosan bólintottam meg.

A fehérke sikoltva?! ugrándozni kezdett, a többiek meg bambán méregették szegényt.

-Még is mi történt?- kérdezte értetlenül Eijirou, miközben kutyulta az ételt.

-Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy nincs is agyad?- kérdezett rá Kira, mire a vörös hajú szemöldökeit ráncolva kezdett el gondolkozni.

-Izuku nagy fiú lett!- kezdte ráncigálni a felsőmet Shiro, miközben a széken ültem.
Egy századmásodperc kellett ahhoz, hogy Kirinek leessen, hogy miről is beszélünk.

-Gratulálok Midoriya!- csapta meg a hátam barátian, de szinte éreztem, hogy simán letudtam volna fejelni az asztalt. -Már csak a gyerek kell!- kuncogott fel, mire vérvörösen néztem szemeibe.

-Kirishima!- ütöttem vállba, de mint aki meg se érezte, tovább nevetett rajtam.

-De egy valamit megígértél, emlékszel?- komolyodott el egy pillanatra, mire egy kisebb gombóc keletkezett a torkomban.

-Mégis mit?- hajolt olyan közel az aurámba, hogy már én éreztem magam zavarban.

-Még mindig keresztapa akarok lenni!- böckölte meg a homlokomat. Ez egy idióta!

Nem törödve a csípőmmel ugrottam neki. A kezeit hátul lefogtam a lapockájánál, majd egy gáncsolással elterítettem a földön.

-Te hülye! Azt hitem valami komoly dologról!- rivaltam rá, majd kicsit jobban szorítottam a kezét.

-Ez is komoly dolog. Kell a poronty, ha már egy vezető......párja leszel.- gondolkozott el a végén, de akkot sem engedtem el.
Amiért ennyire idióta volt csak mégjobban rászorítottam karjaira, mire jajgatni kezdett.

-Nem hitem volna, hogy ennyire erős vagy. Pedig csak egy csíratoknak képzeltelek.- szólalt meg Kira, akiről teljesen megfeledkeztem Shiroval együtt. Boldog reggeliztek meg, miközben mi birkóztunk.

-Hát azért én se vagyok az a gyenge típus. Tudok harcolni.- mosolyodtam el.

-Egy ilyen agyhalotatt én is letudnék nyomni.- bökött Eijiroura.

-Hé! Ezt sértésnek veszem!- durcázott be egyből.

-Csak tessék. De visszatérve rád - bökött felém - több erő rejlik benned mint hiszed. Csak nem bírod kontrollálni vagy egyáltalán nem tudod előhívni. -csak pislogva néztem a lányt, aki közömbösen túrta az ételt.

-Honnan tudod?

-Képes vagyok érzékelni, hogy kinek mekkora az ereje. De a vak is látja, hogy benned több van. Ugye Shiro?- nézet a mellette lévőre, aki eközben már a karkötőjével játszott.

-Igen. A kisugárzásod Katsukival együtt az valami hihetetlen! Majd mutasátok meg, hogy hogyan kell használni a kardokat.- jött ismét lázba, mire bólintottam egyet beleegyezésem jeléül.

-Itt meg mi az isten történik?- a hirtelen hang irányába fordulva láttuk meg az ajtóban Genjit, Kuramát és Bakugout. Értetlenül néztek ránk. Mivel még mindig Kirishimát fogtam le, miközben Kiráékkal beszélgettem. Most sírjak vagy nevessek magamon?

-Bakugou! Az asszonyod bánt engem! Nem csináltam semmit, de ő egyből rám vetette magát! Segíts!- kezdett el jajveszélykelni ismét Kirishima, mire szemforgatva szorítottam rá erősebben. -Aucs! Bakugou!!

-Bocs Eijirou. De ha te csináltál vele valamit, akkor szívd is a levét.- rakta keresztbe kezét a mellkasa előtt Kacchan, miközben minket nézett.

-Ne hidd, hogy te is megúszod....- szinte éreztem, ahogy a sötét aura kiáramlik belőlem, ezzel kissé megzavarva a szőkét.

-Mégis miért?

-Valaki nagyon durva volt velem.......és NAGYON fáj a csípőm.- morogtam oda neki a szavakat, mire csak egy kaján vigyor költözött az arcára.

-És erről én miért tehettek? Te voltál gyenge, hogy nem voltál képes elviselni.- kacsintott rám, mire mégjobban felment bennem a pumpa -De most már szállj le Kirishimáról, mert a végén az életet is kiszorítod belőle.- mutatott felé, mire észbe kapva ugrottam le róla.

-Bocsi.

-Semmi baj, de az ígéret marad.- nézett rám, mint aki ezt a kört megnyerte.

-Vigyázz, mert a végén elkaplak....és nem lesz kegyelem.- ropogtattam meg az ujjaimat, mire a gyáva nyuszi Kurama mögé bújva leskelödött rám, majd még a nyelvét is rám nyújtotta.

Jó reggelt/ estét mindenkinek :)
Itt is van a kövi rész, remélem elnyeri a tetszéseteket.

Ha tetszett nyomj egy vote-t, és ha szeretnél, hozzászólásokat is szívesen fogadok ;)

Puszancs nektek babók <3