A kettévált kard [Bakudeku ff.]

10.fejezet

Deku szemszöge:

Nem hittem a fülemnek. Bakugou ikertestvére! Hiszen még első látásra is hasonlítanak. Hajuk és szemük színe is egyforma volt. De a viselkedésük egyáltalán nem.

-Na végre, hogy elmondtad! Nehéz volt igaz?
-Nem ezért jöttem! A segítséged kell.
-De nem fogok.- jelentette ki egyszerűen, mire leesett az állam. Hogy tud valaki ilyen bolond lenni.
-Miért nem? Anyánk miatt sem.
-ANYÁT NE KEVERD BELE!- üvöltötte el magát, majd kardját kirántva Katsuki felé szegezte. Közben elengedett, így a földön landoltam.
-Még mindig haragszol rám igaz.
-Ó, de még mennyire! Azt sose bocsátom meg. Dobd el a kardod!- adta ki az utasítást, mire Bakugou kikötötte az övtartójából. Kisebb puffanással ért földet. A kezeit a tarkójára rakta, így néztek farkas szemet.
-Véged.- mondta ki egyszerűen és már lendítette a kardját a másik szőke nyaka felé. Lefagytam. Ha ez megtörténik, soha többé nem fogom látni. A kard felragyogott, és nem is vettem észre, hogy a testem magától mozdult. Kirántottam hüvelyéből, és a másik kardot céloztam meg. A két eszköz hangos koccanással ért egymáshoz. Katsuki előtt álltam.
-Te kis..
-Ha bántani mered, megöllek!- morogtam oda neki, mire valami fura energia lepte be a testemet. De nem csak engemet, hanem Katsukit is. Zöld villámszerű energia lepte körbe testemet, míg Katsukinak narancssárga. Genji meglepettségében hátraesett, de a kardot nem ejtette le.

-Mi a franc ez?- kiabált előre Kacchan, majd összegörnyedt. A hasát szorította, majd pár pillanat múlva kiadta gyomortartalmát. Elszörnyülködve néztem vissza előre, de a másik szőkét nem láttam sehol. Talán túl gyáva? Nem, nem hinném.

Gyorsan leguggoltam Bakugouhoz, majd a hátát kezdtem simogatni. Nyöszörögve elnevette magát, majd felnézett rám vörös íriszeivel.

-Minek simogatsz? Nem vagyok gyerek!- morogta oda nekem, közben próbált felállni.

-Figyelek rád, mint társamra!
-Társad, hm? -nézett rám sunyi mosollyal, amitől elkellett pirulnom.

-Nagyon undorítóak vagytok! -mondta mögülem a hang, majd hirtelen éles fájdalmat éreztem az oldalamban. Kezeimet odakaptam, de a kardot egyből nyakamnak szegezte. Így álltunk Katsuki előtt. Genji a karját nekinyomta az oldalamnak, mitől felkellett szisszenem. A seb körül egyre nagyobb vérfolt keletkezett.

-Na mi van, öcsém? Nem tudsz tenni semmit? Anyánkkal is ez történt, emlékszel? Miattad halt meg!!! -kiabálta az arcába, de közben éreztem, hogy a vállamon lévő anyag ázik átfele. Sírna?

-Igen, az én hibám. Ha megmentettem volna, most nem így alakulnának a dolgok.- kezdett Kacchan közeledni felénk, de éreztem, hogy a láttásom gyengül. Mégjobban szorított magához, a vérveszteségem súlyos.

-Segíts...- tátogtam ajkaim segítségével, de nem vette észre.

Katsuki szemszöge:

Genji kezeiben szinte élettelenük feküdt Izuku. A vére már a földön is kisebb tócsákba vannak rendeződve.
-Tch. - hogy a fenébbe jutottunk el idáig? Ez csak egy családi viszály, de mégis ő benne van.

A kardomért nyúlva ugrottam egyet, egyenesen fivérem felé. Mivel neki is gyors reflexei vannak, könnyűszerrel eltudta kerülni az összecsapást.
Hirtelen fentről egy árnyék takarta el az égboltot. Kirishima ugrott le közénk, majd ideges nézett felváltva a szemeinkbe.

-BASZKI TESTVÉREK VAGYTOK! ENNYIÉRT KÉNE VISZÁLYBAN LENNI! A CSALÁDI ÖRÖKSÉG KIOSZTÁSA IS A MÚLT RÉSZE! A SZÜLEITTEK ÍGY DÖNTÖTTEK EFELŐL! FOGADJÁTOK EL!!!- ordítota oda nekünk Eijiro. Igaza van! Nem ezen kéne vitáznunk!

Sóhajtva felálltam, majd testvérem felé közeledtem. Egyre jobban folytak a könnyei lefele, hiszen most mutatta meg előttünk a gyenge oldalát. Dekut leengedve a földre, a kardját a földre hajította. Undorral nézett saját magára, de én nem nagyon foglalkoztam vele. Karjánál fogva magamhoz rántottam, majd szorosan átöleltem.

-Sajnálom.- suttogtam, mire elkezdett mégjobban remegni. Kis idő elteltével, mikorra már könnyei elapadtak ellökött magától. Ruháit megigazította, majd szúros szemmel rám nézett.

-A zöldikét mihamarabb gyógyítóhoz kell vinni, vagy meg fog halni.- morogta oda nekem bátyám, bár mindig meglepődöm hogyan viselkedünk egymással.

-Te miattad történt!

-Te hoztad őt ide, akkor a te felelősséged vigyázni rá.- sétált mellém fivérem ahogy a karjaimba helyeztem Izukut, és egy csapással a tarkómat találta el.

Itt a legújabb rész!
Remélem tetszeni fog!
Puszancs mindenkinek! <3