A kettévált kard [Bakudeku ff.]

23.fejezet

Genji szemszöge:

Lassan nyitottam ki szemeimet, de így se tudtam kivédeni a sugarakat, amiket a Nap felkelő fénye hozott magával.

Kissé fáradtan ültem fel, de egyből konstantáltam, hogy még mindenki alszik. Nyújtózkodva álltam fel, de egyből kiszúrtam, hogy valaki hiányzik közülünk.
A fehér srác.

Fejemet össze-vissza kapkodva néztem szét, de így se vettem észre.

Pár perc múlva kisebb hangfoszlányokra figyeltem fel, ezért rögtön arra vettem az irányt.

A pihenőnktől nem messze, egy kisebb tisztáson gyakorolt fegyverével. Kecses mozdulatai voltak, szinte ha valaki a távolból meglátta volna, azt hinné, hogy lány.

Lassan, sunyiban közelítettem meg, majd egy fa mögé bújva leskelődtem utána. Nem akartam megzavarni sem, hisz látszott rajta, hogy nagyon bele van merülve.

Haja minden egyes mozdulatnál meglibbent, hisz most nem volt befonva, hanem kivolt engedve. Kék szeme vadul csillogott a gyakorlás hevében, izzadsága szinte csillogott rajta. Nem hétköznapi látvány volt, annyi szent.

Egy egyszerű trikó volt rajta, a megszokott fekete nadrágjával. Cipő nem volt rajta, mezitláb mászkált. Kíváncsi lennék, hogy a kavicsok nem sértik fel a lábát?

-Ennyire bizalom gerjesztő vagyok, hogy el kell bújni.- szólalt meg hirtelen, majd felém kapva a fejét, félmosolyra húzta a száját.

-Bocsi, csak nem akartalak zavarni.- léptem ki rejtekemből, majd tarkómat dörzsölve néztem rá.

-Nem zavartál, csak már egy ideje éreztem, hogy valaki néz.- mosolygott rám, majd kaszáját hátracsapva a vállára, nézet rám kihívóan.- Párbajozunk egyet?- tette fel a kérdést, mintha ez lenne a leghétköznapibb dolog a világon.

-Nekem megfelel, de nagy fába vágtak a fejszédet.- mosolyogtam rá sunyin, miközben a köpenyemet levéve néztem rá. Felső nem volt rajtam, és nem is szerettem hordani.
Kardjaimat elővéve forgattam meg csuklómban őket, miközben nyakamat kiropogtattam.
Félszegen nézett rám, majd fegyverét előrekapva indult felém.

Reflexeimnek hála sikerült kikerülnöm, így háta mögé kerülve az egyik kardot a gerincéhez, míg a másikat a nyakához tapasztva suttogtam a fülébe.

-1 pont nekem.- győzelem ittasan engedtem el, miközben a következő harci poziciót vettem fel.

-Nem tudtam, hogy pontok szerint megyünk, de rendben van. 3-ig megyünk el.- amint befejezte mondókáját ismét nekem rontott. Megint kiakartam térni, de az utolsó pillanatban felugrott a levegőbe, majd fegyverével felém csapott.

Hogy védekezni tudjak kardjaimat X formában raktam, majd mikor össze koccantak hátralökve támadtam volna rá, te kasszája végével kigáncsolt, így hátraestem.

Egyből csípőmre ült, majd egy tört előrántva a torkomnak szegezte.

-Eddig döntetlen.- huncut mosollyal méregetett, de nekem azonban győzelem ittas volt.

-Biztos vagy te benne?- kérdeztem meg, majd hátranézve látta meg, ahogy kardomat az oldalának szegeztem.

-Ez 2 vs 1. A győzelem felé haladók.- nevettem el magamat, mire szemforgatva mosolygott vissza.
A szívem egy hatalmasat dobbant a látványtól.
Ahogy rám hajolt, haja körbe keretezte az arcát, szemei kíváncsian mértek végig.

Szuszogása az orromba csapott, szinte kellemes volt.

-Shiro...-nyögtem ki a nevét, mire megtaláltam a saját hangomat.

-Igen?- nézett rám mosolyogva, de egy percre se szállt volna le rólam.

-Még meg se köszöntem, hogy segítettél megmenteni.

-Ugyan, az semmiség volt. Csak tettem a dolgomat, hamár majdnem olyan vagyok mint egy testőr.- nevetett fel, hangja szinte csillingelt.

A levegőt gyorsabban kapkodtam, de hirtelen eszembe jutott valami.
Amíg nem figyelt oda gyorsan változtattam a helyzeten, így magam alá fektettem.

Meglepődve emelte rám a tekintetét.

-Én nyertem. Mi kapok cserébe?- húztam fel egyik szemöldökömet.

-De ez nem ér! Csaltál!- szólt rám erélyesen, de ez egy cseppet sem érdekelt.

-Figyelem elterelés. Ennyi. Győztem. Most pedig kérem a jussomat.

-Mi szeretnél? Legyek a csicskád? Takarítsak fel helyetted?

-Azért ilyeneket nem akarok csináltatni veled. Valami egyszerűbbet.- néztem le rá, mire gondolkodóba esve nézett oldalra. Hirtelen felkapta a fejét, majd ismét félmosolyra húzta a száját. Nem tudtam mire vélni a viselkedését.

A nyakam köré csavarta a kezét, majd egy rántással ajkaira nyomott. Szinte sokkot kapva álltam felette, de nem akartam, hogy csak ő részesedjen benne.

Egyből viszonoztam tettét, mire egy jóleső sóhaj szaladt ki a száján.

Mondjuk nem ilyen ajándékra gondoltam, de ez is megfelelt nekem.

Azt hiszem kezdem egyre jobban megkedvelni ezt a srácot.

Mikor levegőhiány miatt szétváltunk ködös tekintettel néztünk egymásra. Nem szóltunk egymáshoz, hisz alapból érezni lehetet a feszültséget.

Felállva gyorsan poroltam le magamat, majd kezemet nyújtva segítettem neki feállni. Kissé zavartan, de elfogadta a segítségemet.

Kisebb volt nálam, olyan 10 centivel, mégis most eléggé aranyosnak találtam.

-Lenne egy kérdésem...- szólalt meg hirtelen, így tekintettemet a szemére vezettem.

-Mondjad.

-Lenne.......lenne nálad esélyem?- kérdezte zavartan, kissé elpirulva. Az a határozott énje egy seperc alatt eltűnt.

-Kitudja. De van egy ötletem, hogy mivel bizonyítsd.

-Mivel?

-Mindig velem edzél. Meg persze mesélj magadról. De rövidre fogva, igen. Van nálam esélyed.- kacsintottam rá, majd elsétálva vettem fel kardjaimat, majd köpenyemet is hátracsapva indultam meg, de a kis fehér hajú mellém szaladt, így együtt mentünk vissza a többiekhez.

Helló mindenkinek!!!
Itt is van a következő fejezet egy kisebb késéssel társítva......bocsi.......

Na szóval remélem tetszeni fog.
Próbáltam egy cuki résszel jönni a másik kedvenc shipemmel...
Igaz Shirohime55? XD

Jó olvasást hozzá :)
Még nem tudom mikor hozom a kövi részt, de mindenképpen sietek vele ^^'

Puszancs nektek babók <3